Nyolcévesen indult a sakkzseni, Bobby Fischer pályája, aki később egy magyar lány kedvéért tért vissza

1951. január 17-én, napra pontosan 70 éve játszotta első feljegyzett sakkjátszmáját Robert James Fischer, aki Bobby Fischerként lett később világbajnok, és a világ egyik legismertebb sakkozója.

Amikor még gyerek volt, édesanyja, Regina újsághirdetést adott fel New Yorkban, hogy megfelelő sakkpartnert szerezzen fiának. Ő maga nem vonzódott a sakkhoz, ahogy a másik gyereke, Joan sem, aki a sarki boltban egy dollárért vásárolt egy készletet, mert olyan játéknak hitte, mint a többit. Az édesanyának azt ajánlották, január 17-én lesz egy szimultán, oda vigye el a fiát. Egy skót mester, Max Pavey játszott ott a kihívóival, és a nyolcéves Fischer ugyan jól tartotta magát, és egyre többen nézték, mire jut, 15 perc után megadásra kényszerült, miután elfogták a királynőjét. A partit látva a Brooklyn Sakk Klub elnöke, Carmine Nigro felajánlotta, hogy tagsági díj nélkül térhet be hozzájuk.

Regina egyedül nevelte a gyerekeit, a hat évvel idősebb Joannak Gerhard Fischer fizikus volt az apja, akivel még Moszkvában ismerkedett meg a második világháború előtt. Bobbynak viszont nem lehetett ő az apja, mert 1939-ben bizonyítottan Dél-Amerikában telepedett le, és soha nem lépett az Egyesült Államok területére. Bobby Fischer valódi apja ugyanis Neményi Pál fizikus volt, az FBI aktái is erre világítottak rá. Neményi hetente küldött 20 dollárt nekik, míg Gerhardt Fischer nem támogatta a családot. Regina az egyszerűség kedvéért diktálta be első gyerekének apját a másodikhoz is.

A folytatásban Fischer tehetsége nagyon gyorsan kitűnt: 1956-ban már megnyerte a juniorok bajnokságát, egy év múlva már a felnőttek között is a legjobb lett. 1960-ban, tizenhét évesen a sakkolimpián játszott, a világbajnok Mihail Tal mögött a második legjobb eredményt érte el, majd egy argentínai versenyen is a legjobb lett. Eközben nem fejezte be iskolai tanulmányait, noha rendkívül magas volt az IQ-ja (180 feletti), de az összeférhetetlensége már akkor megmutatkozott. Később összeveszett az amerikai szövetséggel, és visszavonult. Egészen pontosan a világbajnok-jelölti tornát hagyta ott 1967-ben, noha vezetett. 1970-ben visszatért, az amerikai színekben játszó Benkő Pál visszalépett a javára, hogy elindulhasson a világbajnok jelöltek tornáján, ezzel elindulhasson a vb-cím felé.

Fischer brillírozott, a győzelmei után 1972-ben eljutott a világbajnoki döntőig, ahol a szovjet Borisz Szpasszkij volt a címvédő. A sakkot a szovjetek uralták 1945-től, a hidegháború időszakában a kommunizmus diadalát is látták benne. Fischer azonban legyőzte Borisz Szpasszkijt, és a párhuzam adott volt, hogy a demokrácia felülkerekedett a kommunizmuson. Arthur Köstler újságíró egyébként azt írta Reykjavikból, a sakkvilágbajnokság helyszínéről, hogy újra haditudósítónak érzi magát. Fischer az első meccsre az utolsó pillanatban esett be, a másodikra nem állt ki, utána viszont remekül és szellemesen játszott, nem utolsósorban eredményesen is: 12,5–8,5-re nyert.

„Fischer személyisége az uralkodni, a megalázni vágyáson és ellenfele agyának irányításán alapszik”

– írta a finálé után a New York Times. Bár azt is hozzá kell tenni, folyamatosan újította meg a játékot, olyan változatokat alkalmazott, amiket akkor más nem játszott előszeretettel. Olyan meglátásai voltak, amik másnak eszébe sem jutottak addig.

1975-ben, amikor Fischernek meg kellett volna védenie a címét, egy 179 pontból álló listát nyújtott be a nemzetközi szövetségnek, ebből a legfontosabb, ha döntetlen lesz, akkor ő maradhat a világbajnok. Nem fogadták el, Anatolij Karpov játék nélkül lett a világ legjobbja. Fischer ezek után nemcsak visszavonult, hanem el is bújt a világ elől Kaliforniában. Egy holland nagymester utalt át neki havonta 400 dollárt, abból élt, egy kis, 10 négyzetméteres szobája volt egy Hollywood közeli szeretetotthonban.

Ebből a lepukkant állapotából mozdította ki a 17 éves budapesti gimnazista, Rajcsányi Zita, aki levelet írt neki, amit úgy kezdett, hogy szeretné eladni neki a világ legjobb porszívóját. Felkeltette a kérdéssel Fischer érdeklődését. Rajcsányi megkérdezte tőle, miért hagyta abba a sakkot? Fischer nem sokkal később felhívta őt, majd meghívta Los Angelesbe.

Amikor Rajcsányi 1992-ben a vajdasági Kubát Jánossal találkozott a budapesti reptéren, Kubát elsőre nem hitte el, amikor Rajcsányi elmondta, hogy Fischer hajlandó lenne a visszatérésre. Aztán megmutatta a kézzel írt levelet, amiben a visszavonult sakkozó azt mondta, játszani kíván. Kubát a jugoszláv bankoktól előteremtett 5 millió dollárt, és az anyagi gondokkal küszködő Fischer pedig nem akadékoskodott, visszatért. A meccset Sveti Stefanban, Montenegró egyik legkülönlegesebb üdülőhelyén rendezték meg.

Az amerikai 10:5-re nyert, a meccsnek azonban elsősorban szimbolikus jellege volt, az akkori bajnok Garri Kaszparov mondta is, hogy a nyugdíjasok csak hadd játszanak egymással. Mivel ekkor már zajlott a délszláv háború, az amerikai külügyminisztérium egyértelművé tette, akár tíz év börtönbüntetésre is ítélhetik Fischert, mert megsértette az embargót. Mindez nem érdekelte őt, miután 3,5 millió dollár járt neki a díjalapból.

Fischer nem merte elhagyni az országot, két testőr folyamatosan segítette, mert eközben attól tartott, hogy az amerikai és az izraeli titkosszolgálat az életére tör. A magyar határhoz közeli Magyarkanizsán vásárolt házat, ahol arra is volt gondja, hogy lenyomoztassa a borbélyt, akihez járt, mert attól rettegett, hogy a borbély a Moszad ügynöke, és elvágja a torkát.

1993-ban tért Budapestre, Rajcsányi Zita közelében akart lenni, aki viszont tudatta vele, nem viszonozza az érzelmeit, és mástól vár gyereket. A Polgár családdal is felvette a kapcsolatot, kedvesen fogadták, de mivel Fischer elkezdte tagadni a jelenlétükben is a holokausztot, a viszonyuk egyre inkább elhidegült. (Polgárék felmenői Auschwitzban haltak meg.) Egy híres, korábbi sakkozóval Lilienthal Andorral azon különbözött össze, hogy egy orosz lapnak olyan fotót küldtek, amin ő is rajta volt.

Pontosan nem tudni, mennyi időt tartózkodott Budapesten, az üldözési mániája akkor már kezdett elhatalmasodni rajta, testőre szerint 15 kilós lószőrkabátot viselt, mert azon nem megy át a kés. Olykor golyóálló-mellényt is hordott

Annyi biztos, hogy 2000-ben már Ázsiában élt, a Fülöp-szigeteken került elő. 2004-ben Japánban letartóztatták, mert lejárt az útlevele. Nem adták ki az USA-nak, Izlandra nyújtott be menedékkérelmet, amit elfogadtak, és ott is halt meg veseelégtelenségben 2008. január 17-én, éppen azon a napon, amikor az első hivatalos meccsét játszotta.