A Tasmania Berlin megúszta, a leggazdagabb német futballklub aligha fogja

A Hamburg után egy újabb nagymúltú német futballklub tűnhet el jó időre a Bundesligából. A Schalke 04 Németország egyik legnagyobb és leggazdagabb csapata, 2020-as összesítésében a Forbes 683 millió dollárra értékelte, amivel a világ 14. leggazdagabb klubjának számított. Az 1904-ben alapított Schalke (innen a névben szereplő „04”) az elmúlt 20 évben rendszeresen dobogós vagy nemzetközi kupaszereplést érő helyen végzett a Bundesligában, 2011-ben elődöntőt, 2018-ban pedig nyolcaddöntőt játszottak a Bajnokok Ligájában. Olyan sztárok játszottak az egykori bányászváros csapatában, mint Raúl, Kevin-Prince Boateng, Manuel Neuer, Mesut Özil, Klaas-Jens Huntelaar, Julien Draxler és Leroy Sané.

Most azonban az a veszély fenyegeti a Schalkét, hogy 1988 után újra kiessen az első osztályból. A gelsenkircheni klub lejtmenete azért is látványos, mert a hétvégén közel egy év és 30 meccs után tudtak újra nyerni a bajnokságban, a Hoffenheimet győzték le, 4-0-ra. Így is maradtak kiesőhelyen, de legalább megelőzték az addig utolsó előtti Mainzot. Nemzetközi összevetésben is gyengén idén a Schalke, a top bajnokságokban (La Liga, Serie A, Bundesliga, Ligue 1, Premier League) csak a Mainznak és a 18 forduló alatt 5 pontot szerző Sheffield Unitednek megy náluk rosszabbul.

Ha nem nyernek a Hoffenheim ellen, beállították volna az egzotikus nevű SV Tasmania Berlin negatív rekordját: a jelenleg ötödosztályú berlini kiscsapat az 1965-1966-os szezonban 31 meccsen keresztül nem tudott nyerni, ami azóta is csúcs a Bundesligában.

A Schalke nyeretlenségi szériája még a 2019-2020-as bajnokságban kezdődött, míg a Tasmania Berlin egyetlen szezonban hozta össze a rekordhosszúságú sorozatot. Az európai élbajnokságokat nézve egyébként az angol Derby County az abszolút csúcstartó 32 győzelem nélkül megvívott mérkőzéssel az 2007-2008-as szezonból.

Ahol büszkék arra, hogy övék a legrosszabb csapat

A Tasmania Berlin minden létező szempontból a Bundesliga történetének legrosszabb csapata volt: övék az egy szezonban szerzett legkevesebb győzelem és pont (kettő és tíz) és a legtöbb vereség (28) rekordja is, illetve ők kapták a legtöbb gólt (108) és rúgták a legkevesebbet (15).

A 100. bekapott gólnál a szurkolók egy koszorút helyeztek el a kapus mögött, rajta egy aranyozott 100-as felirattal.

Az amatőr csapatnak számító Tasmania Berlin csak azért indulhatott a Bundesligában, mert a Hertha Berlin licencét visszavonták, és kellett legalább egy fővárosi csapat a bajnokságba. A neuköllni csapatnak még füves pályája sem volt, nemhogy villanyvilágítása, és a Bundesliga-indulással járó költségek gyakorlatilag csődbe vitte őket. Ha így nézzük, kisebb csoda, hogy többször is győzni tudtak a profik között.

A Schalke mélyrepülése miatt a Tasmania Berlin sztoriját is felkapták az elmúlt hetekben, rengeteg cikk, beszámoló született róluk a német és a nemzetközi sajtóban. A szurkolók viszont egyáltalán nem élik meg szégyenként, hogy övék a Bundesliga valaha volt legrosszabb csapata. Sőt, kifejezetten büszkék az amúgy nem túl hízelgő címre, túlzás nélkül mondható, hogy a klub identitásának részévé vált, még a honlapjukon is így hivatkoznak magukra.

Valahol érthető ez a büszkeség, hiszen nem sok futballcsapat mondhatja el magáról, hogy valamiben rekorder, főleg nem Bundesliga-viszonylatban.

„Nem bánnám, ha a Schalke nyeretlen maradna, és a végén kiesne. Másrészt ez a történet a Tas identitásának a része. Igaz, hogy egyetlen Bundesliga-szezonunk már több mint öt évtizedes, de Németországban még mindig téma vagyunk”

– mondta egy interjúban Almir Numic klubtulajdonos, aki amúgy a Schalke riválisának, a Borussia Dortmundnak szurkol. Numic abból sem csinált titkot, hogy komoly PR-értéke van történetüknek, nem igazán kell megfeszülniük, hogy szponzort találjanak. „Ismernek pár magasabb osztályban szereplő berlini csapatot, de a Tasmania Berlint mindenki ismeri, pedig csak ötödik ligásak vagyunk.”

Logikus, hogy a Tasmania Berlin szurkolói szerették volna, ha övék marad a rekord és azzal járó hírnév. A Schalke Hertha elleni bajnokija előtt páran egy „Mentsétek meg a rekordot a Tasnak” feliratú molinóval jelentek meg a stadion előtt. A biztatásuk is kevés volt, a Hertha 3-0-ra legyőzte a Schalkét, egy héttel később viszont megszakadt a Schalke rossz sorozata, így megnyugodhattak a Tasmania szurkolói.

Rosszul, de legalább sok pénzért igazoltak

Visszatérve a Schalke 04 vesszőfutására: elhibázott sportszakmai és gazdasági döntések egyaránt szerepet játszottak abban, hogy mostanra súlyos válságba került a klub, amit csak tetézett a koronavírus-járvány.

A problémák nem most kezdődtek. A bajnoki ezüstérmet megelőző évben több mint 40 millió eurós mínuszban zárta az átigazolási időszakot a Schalke, de ez akkor még nem volt gond, mert a BL-szereplés ellensúlyozta a kiadásokat. Akkor ütött vissza a költekezés, amikor csak tizennegyedikek lettek a bajnokságban, vagyis a következő évben nem indulhattak nemzetközi kupában, és elestek az azzal járó pénzdíjaktól.

Közben olyan alapemberek távoztak a csapattól, mint Benedikt Höwedes, Thilo Kehrer és a Bayern Münchennel tavaly BL-t nyerő Leon Goretzka, utóbbi ráadásul ingyen. A 62 millió euróért igazolt új játékosok nem tudták pótolni a távozókat, a keret jelentősen meggyengült. Amit az is jelzett, hogy a BL-nyolcaddöntőben 10-2-es összesítéssel ütötte ki őket a Manchester City, idegenben 7-0-ra kaptak ki az angoloktól. A csapnivaló teljesítményt még lehetett a kettős terhelésre (bajnokság és BL) fogni, a 2019-2020-as bajnokság azonban megmutatta, hogy többről van szó, mint egyszeri kisiklás. Megint lecsúsztak a nemzetközi kupaszereplésről, miután csupán a 12. helyen zárták a bajnokságot.

A bérek nem tükrözték a gyenge eredményeket, a Schalkénál továbbra is sokat költöttek fizetésékre. A 2019-2020-as adatok szerint játékosonként átlagosan évi 1,8 millió eurót költöttek bérekre, ami a hatodik legmagasabb összeg volt a Bundesliga mezőnyében. Azzal próbáltak faragni a bérköltségen, hogy akit csak lehetett, kölcsönadtak más csapatoknak, helyükre pedig ingyen vagy kölcsönbe igazoltak új játékosokat, illetve az utánpótlásból hoztak fel fiatalokat.

Ez odáig ment, hogy 2020 nyarán mindössze 2 millió eurót költöttek igazolásokra, az új játékosok közül hatan saját nevelésűek voltak. (Az a Matthew Hoppe is köztük volt, aki most 3 gólt rúgott a Hoffenheimnek.) Ezzel viszont tovább gyengült a játékosállomány, nem véletlen tehát az idei gyászos szereplés.

Másfél év alatt négy edzőt rúgtak ki

Szakértők szerint azért is szenved a Schalke, mert nincs igazán jó befejező csatáruk, évek alatt sem sikerült megfelelően pótolniuk a két korábbi világklasszis támadót, Raúlt és Klaas-Jan Huntelaart. Ketten együtt a 2011-2012-es szezonban minden sorozatot egybe véve összesen 69 gólt rúgtak, a holland 48-at, a spanyol 21-et. Ez a tűzerő tűnt el a két csatár távozásával (illetve Huntelaar teljesítménye alaposan visszaesett Raúl nélkül), a klubvezetés azonban nem akart nagy pénzeket költeni új csatárokra, inkább más csapatrészeket erősítettek meg.

Alternatív megoldásként a jóval olcsóbb Szalai Ádámot és Franco Di Santót igazolták le, de egyikük sem vált be igazán, a saját nevelésű sztárjaikon, Julian Draxleren és Leroy Sanén pedig hamar túladtak. Ez vezetett oda, hogy az elmúlt években csak elvétve volt olyan játékosa a Schalkénak, aki tíznél több gólra lett volna képes egy szezonban. Ami addig nem is volt probléma, ameddig stabil volt a védekezésük. Ez a mostani csapatról már nem mondható el, amit jól mutat a 15 forduló alatt bekapott 39 gól is.

Az sem segített a Schalke helyzetén, hogy bő másfél év alatt négy edzőt fogyasztottak el. Domenico Tedescót, akivel 2018-ban ezüstérmes lett a Schalke, nem sokkal a Manchester City elleni megsemmisítő vereség után rúgták ki. Helyét David Wagner vette át 2019 májusában, de vele sem ment jobban a csapatnak, irányítása alatt 16 meccsen keresztül nem tudtak győzni, a Bayerntől például 8-0-ra kaptak ki. Tavaly szeptemberben, amikor menesztették, a Schalke utolsó helyen állt a bajnokságban, 1-15-ös gólaránnyal.

Utódjának, Manuel Baumnak sem volt több sikerélménye, vele további 10 meccsel hízott a Schalke nyeretlenségi sorozata. December közepén átmenetileg az a Huub Stevens lett a Schalke edzője, aki korábban háromszor is irányította a csapatot, a nyeretlenségi sorozat viszont már Christian Gross-szal szakadt meg. A svájci edző a szezon végéig írt alá, a csapat formáját látva bravúr lenne, ha kitöltené szerződését.

Rasszista botrány a klubvezetésben

A klubvezetés hitelét tovább erodálta a klubelnök, a húsipari érdekeltségei miatt csak húsbárónak becézett Clemens Tönnies botrányai. Tönnies, aki 1994-ben lett a Schalke felügyelőbizottságának elnöke, egy üzleti rendezvényen arról beszélt, hogy:

azért is lenne jó, ha Németország erőműveket építene Afrikában, mert akkor a helyiek nem vágnának ki fákat, és ha lenne áramuk, akkor nem a gyerekcsinálással töltenék az idejüket.

Hiába kért bocsánatot rasszista kijelentése miatt, 2019 nyarán Tönnies-t három hónapra eltiltották a klub vezetésétől.

Mégsem emiatt mondott le végül 19 év elnökösködés után 2020 júniusában, hanem azért, mert miközben Németország a korlátozások enyhítésére készült, az egyik húsüzemében 1500 dolgozó lett koronavírusos. Mikor ez kiderült, szurkolók százai követelték Tönnies lemondását a klub székháza előtt.

A szurkolók és a klubvezetés viszonya egyébként is jelentősen megromlott az utóbbi évek sikertelensége miatt. Azzal is sikerült kivívniuk a Schalke 04 bányász hagyományaira büszke szurkolóinak haragját, hogy nem ajánlottak fel azonnali visszatérítést a bérleteseknek a járvány miatt elmaradt meccsek után, illetve hogy a klub több alacsony keresetű dolgozóját is kényszerszabadságra küldte.

Nem nagyon látszik kiút a válságból

A koronavírus-járvány miatt tucatnyi első és másodosztályú német futballklub került csődközelbe, köztük a Schalke is. Eleve nehéz gazdasági helyzetben érte a járvány a klubot: a 2018-2019-es idényt 200 millió eurós vesztességgel zárták, ami egyes becslések szerint 2020 végére a 250 millió eurót is elérhette.

A járvány miatt Németországban is zárt kapuk mögött, nézők nélkül rendezik meg a meccseket már egy jó ideje, a klubok így elesnek a meccsnapi bevételeik jelentős részétől (például jegyeladás). A Schalkét ez elég érzékenyen érinti, mivel a Dortmund és a Bayern után a harmadik legmagasabb átlagnézőszámmal rendelkezik a Bundesligában: a 2018-2019-es szezonban átlagosan 60 900-an szurkoltak a 62 ezres Veltins-Arenában. A Forbes kimutatása szerint 2019-ben a meccsnapi bevételek tették ki a Schalke bevételeinek 18,5 százalékát.

Szintén komoly gondot okozott, hogy tavasszal, a meccsek elmaradása miatt nem kapták meg időben a közvetítési jogdíjak esedékes, 17 millió eurós részletét. A pénzügyi nehézségek miatt évi 2,5 millió euróban maximalizálták a focisták bérét, ami előrevetíti, hogy hamarosan még többen távoznak majd a csapattól.

A Schalkét azért is rázta meg ennyire a koronavírus-válság, mert egyike azon kevés Bundesliga-kluboknak, amelyek még nem szervezték ki a profi futballklub működtetését egy külön vállalatba, emiatt sokkal inkább függnek a közvetítési jogdíjaktól, a játékoseladásból származó bevételektől és a kupaszereplés után járó pénzdíjaktól. A játékoskeret meggyengülése (kevesebb lett a jó pénzért értékesíthető játékos) és ezzel összefüggésben a kupaszereplések elmaradása, illetve a járvány nyomán kibontakozó gazdasági válság olyan lefelé tartó spirálba lökte a klubot, amiből jelenleg nem nagyon látszik kiút