Szeretjük magunkat becsapni, de most jó lenne szembenézni a problémákkal

A magyar női kézilabda-válogatott elvárás nélkül utazott el a dániai Európa-bajnokságra. A csapatot két kapitány vezette, Elek Gábor (FTC) és Danyi Gábor (ETO), a mostani eseményre hozzájuk csatlakozott Görbicz Anita, aki az Eb előtt nagyon jó eredményt remélt. A férfi csapatot januárban ugyanígy engedte el a hazai szövetség (MKSZ). Akkor ők kilencedikek lettek, a nők most tizedikek.

Látszólag egy pozíció a két szereplés közötti különbség, de valójában ég és föld.

Ezt az Eb-t optimális esetben az olimpia utáni csapatépítésre szokták használni a nemzetek, de a koronavírus-járvány miatt most megelőzte az olimpiát.

Nincs cél, nincs eredmény

„Nem értettem egyet, hogy nem határoztak meg konkrét célokat, de még ez is kevésbé lett volna zavaró, ha olyan érzettel jövünk haza, mint a férfiak Európa-bajnokságáról, ahol a végét nem bírtuk, de előtte voltak jó csapatok ellen átlag feletti, kimagasló teljesítményeink. Ez esetben erről nem beszélhetünk. Mivel a másik ágon vannak a franciák, oroszok, dánok és a miénkre a nagyhatalmak közül csak a norvégok kerültek, azt hittem, ott lehetünk a négy között is, és nagy hittel, tele önbizalommal érkeznek haza a lányok. Bíztam abban, hogy a juniorok közt sikeres korosztály tagjai a felnőttek között most sikerélményt szereznek. Ehelyett a horvátok vannak a négy között, akik egyéni képességben nem jobbak a mieinknél, csapatszinten mégis erősebbé váltak. Azt láttam, hogy a küzdőképesebb csapat nyert ellenünk, amelyik jobban akarta a sikert, a horvát és a német ilyen volt. A magyar csapat ebben a faktorban alulmaradt” – mondta Borsos Attila korábbi válogatott játékos, az MKSZ korábbi elnökségi tagja.

A válogatott két győzelemmel és négy vereséggel fejezte be a tornát, a tartalékos szerbek ellen volt igazán jó meccse (38-26), egyébként nem, hiszen a megtizedelt románok elleni győzelem (26-24) lényegében kötelező volt. A vereségek közül a horvátok elleni fájó (22-24), mert rögtön az első meccsen jött, a hollandok csak keresték önmagukat, épp mi helyeztük őket a jó útra (24-28), a németek elleni 25-32 riasztó, mert semmi váratlant nem mutatott az ellenfél, mégis a végére hízott a különbség. A norvégok elleni 21-32 papírforma, dinamikában, sebességben, kondícióban osztálykülönbség van a két csapat között.

És ez a különbség nem egy év alatt alakult ki, hanem a képzés velejárója.

Mindig csak tanulni

Borsos amondó, nem szerencsés, ha mindig csak tanulni megyünk, pláne, mert nem látszik, hogy mi az, amit két vagy három éve megtanultunk. Úgy gondolja, hogy a szélső posztokon jók vagyunk, van négy jó játékosunk. A két balátlövő, Háfra Noémi és Zácsik Szandra párosát elfogadná bármelyik ellenfelünk, Háfra most jobb formában érkezett, mint egy éve, de ugyanolyan halvány volt, mint a tavalyi vb-n. Arra fel kellett készülni, hogy az ő 2018-as kiugrása után az ellenfelek odafigyelnek majd rá, de a 22 éves játékos fejlődése megrekedt.

A kapusduó megfelelő, Bíró Blanka mellett Szikora Melinda volt a csapatban. Kovacsics Anikó ugyan tud ennél jobban játszani, de ő ebben a mezőnyben egy jó irányító. Lakatos Ritát már le akarták cserélni, aztán maradt a csapatban, és a románok ellen eredményesen játszott. Tomori és Klujber is megoldást jelentenek jobbátlövő posztján, igaz, Klujbert védekezésre cserélni kell. Beállóban voltunk gyengébbek, Tóvízi Petra és Helembai Fanni kapott lehetőséget, igaz, nem is tettünk kísérletet a játékba hozásukra, nem volt benne a taktikánkban.

Mindig lehet azon vitatkozni, hogy a legerősebb csapat van-e ott egy adott versenyen, Borsos ebbe az utcába nem kanyarodna be, de Tóth Gabriella nevét azért kiemelte, mint aki nem volt a 35-ös keretben sem. Megoldást kínálhat még a jövőben Kovács Anna, Kiss Nikolett, Vámos Petra, Szabó Laura, akik ott voltak a korábbi versenyeken, most viszont kimaradtak, de felesleges a nevekkel dobálózni

„A stratégiát hiányolom, nem láttam erre utaló jeleket. Kohézióban ez a csapat nem volt jobb a tavalyi világbajnokságon szereplőnél. Az elmúlt tíz évben a hollandok megmutatták, a nulláról erős, világverő csapatot lehet építeni, miközben nincs náluk bajnokság, és a játékosaik szerte Európában edződnek, és nem nyavalyognak, hogy kevés időt töltenek együtt ” – nyilatkozott a Telexnek a Sport TV szakértője.

Szerinte a németeknél is látszódnak a fejlődés egyértelmű jelei, míg nálunk inkább a stagnálás jelei szűrődtek át a meccseken. „Sok esetben nem tudták a játékosok, mit kell csinálniuk, mihez kell nyúlniuk, kiismerhetőek voltunk. A női szakág vezetője, Kirsner Erika, remélem, alapos, részletes összefoglalót készít majd, és nem elégszik meg azzal, hogy itt tartunk, és hogy görcsösek a lányok. Mert ha a görcs létezik is, attól még hátra lehet időben futni. Jó lenne feltárni az egy helyben toporgás, a hullámzó játék valódi okait, mert a második hétre mi nem gyorsulunk. Szeretjük magunkat becsapni, de jó lenne egy reális, önáltatás nélküli tényfeltárás, szembenézni a problémákkal. Tény, a koronavírus-járvány miatt ez egy speciális Eb volt.”

A görcs általában akkor keletkezik, amikor egy játékos nem bízik, és nem hisz maximálisan abban, amit csinál. Ha a figuráink ülnek, minden megváltozik, megjön az önbizalom, ha viszont a legjobb figuráink is gól nélkül maradnak, az képes visszafogni a csapatot.

Jöhet az olimpia?

Márciusban jön egy olimpiai selejtező a szerbek és az oroszok ellen, akkor jön majd az igazi nyomás. A szerbeket itthon illene megverni, és 2008 után megint ott lenni az olimpián, de ők most is igazolták, hogy egy meccsre nagyon fel tudják szívni magukat. (A hollandok bánták.)

Borsos a két kapitányból egyértelműen Elek elképzeléseit látta a csapaton, az is erre utal, hogy ő viszi a szót az időkéréseknél. Bár azt nem értette, hogy Elek miért beszélt kevés felkészülési időről, amikor a Fradiban együtt dolgozik a válogatott 5-6 meghatározó játékosával, Zácsikot, Lukácsot is ismeri. Az összeszokottság magas foka nem érződik, amikor a válogatottban játszanak. A németek elleni meccsen azt mutatta a lőlap, hogy 60 támadásból 50 lövésig jutottunk el, ezzel szemben a németek 61 támadásból 58-szor dobtak kapura.

A mostani Eb-n a horvátok, a tavalyi vb-n a spanyolok ugrottak ki. Egy ilyen sikeres torna nagyon ráférne már a magyarokra is, ha már szoktunk azzal büszkélkedni, hogy Európa egyik legjobb bajnoksága egyértelműen a miénk, még ha gyengül is.

Ha fontosnak tartja a független sajtót, kattintson ide, és támogassa a Telexet!