Diego Maradona legemlékezetesebb pillanatai

Diego Armando Maradona korosztályok példaképe volt, mert 165 centisen mutatta meg, hogy a magasság nem számít a futballban, apró termete ellenére is képes érvényesülni, mert megvolt benne a dinamika, és az elsöprő akarat. Számtalanszor fogjuk még halála után is látni a cseleit és a góljait. És mindig jó lesz majd visszanézni, mert a kivételes labdaérzéke a cseleiből, a labdaérintéseiből is szembetűnő.

Róla tényleg el lehet mondani, ügyesebb volt lábbal, mint kézzel.

Most egy olyan jelenettel kezdjük visszatekintésünket, ami Spanyolországból későbbi nagy sikerei helyszínére vezérelte. Maradona ugyanis 1982-ben a Barcelonához szerződött, a sikeres első évben sok védőt felbosszantott a cseleivel, és amint ez a jelenet is mutatja, utaztak rá. A Bilbao ellen játszottak, amikor a kőkemény hátvéd, Andoni Goikoetxea ritka brutálisan letaglózta. 1983. szeptemberében még nem volt szokás a fetrengés, Maradona törött lábbal sem játszott rá erre az esetre. A védő sárga lappal megúszta. A lábtörése után nehezen nyerte vissza a formáját, és el is ment a katalán városból, amihez egy verekedéssel záruló Bilbao-Barcelona is hozzájárult.

Nápolyban kétszer nyert bajnokságot (1987 és 1990), emblematikus volt, amikor a Juventusszal találkozott csapata, mert a torinói csapatban játszott a háromszoros aranylabdás Michel Platini, az Európa-bajnoka franciák legjobbja. Az akkori szabály szerint Maradonát nem jelölhették a szavazásra, mert Európán kívül született. A nápolyi stadionnak egészen különleges atmoszférája van, a szurkolók imádata az első perctől kísérte.

A fentebbi gólját szokták kiemelni a nápolyi időszakból, mint a legnagyobb. Mondani sem kell, ilyen közelről roppant nehéz úgy megrúgni a labdát, hogy a sorfal felett megy el, és éppen a léc csapódik be.

A legismertebb gólja persze az, amit az angoloknak lőtt az 1986-os mexikói világbajnokság negyeddöntőjében, fantasztikus a szólója, a szenvedélyes dél-amerikai riporter miatt is érdemes megnézni még egyszer. A történeti hűséghez hozzátartozik, a 2-1-re megnyert meccsen az első gólját kézzel ütötte, Peter Shilton hiába reklamált, nem hitték el neki, hogy egy 165 centis ember olyan magasra képes ugrani, hogy a felugró kapus elől elsodorja a labdát. Isten keze, mondta erről a megmozdulásról. A döntőben a németeket 3-2-re verték, akkor nem iratkozott fel a gólszerzők közé.

Gólpasszai közül nehéz választani, mert megszámolni sem lehet. Az örök rivális brazilokkal szemben az 1990-es a világbajnoki nyolcaddöntőben találkoztak, és nem az argentinok voltak az esélyesek. A csoportban ugyanis kikaptak Kameruntól, és éppen csak továbbjutottak. A 81. percben aztán egy varázslatos megindulással, és egy tökéletes mozdulattal – négy védő futott össze a passza után – kihagyhatatlan helyzetbe hozta Caniggiát, aki be is lőtte a győztes gólt (1-0). 1994-ben is volt egy pazar összjátékuk, amikor Caniggia hangosan kérte a labdát, Maradona előtte mindenkit nyugalomra intett, majd úgy indította a csatárt, hogy az rögtön ziccerbe került, és nem is hibázta el.

Maradona 1977-ben a magyar válogatott ellen mutatkozott be, 17 évesen. Amikor a két válogatott 1978-ban találkozott a vb-n, még nem volt a pályán, négy év múlva igen a spanyolországi világbajnokságon. Sallai Sándornak kellett volna fognia, de akkor őt igen nehéz volt megállítani. Az argentinok 4-1-re nyertek, Maradona 2 gólt szerzett, az elsőt fejjel, egy lecsorgó labdát bólintott az üres kapuba, a másodikat lábbal, a rövid sarokba lőtt, Mészáros nem foghatta a labdát. 1990-ben Budapesten járt, mert a Bajnokcsapatok Európa Kupájában rögtön az első fordulóban az Újpest a Napolit kapta. A kinti meccsen kettőt lőtt, az első egy tökéletes mozdulat volt, ahogy látjuk a videon, a másodiknál Brockhauser István hibáját használta ki, akinek kicsúszott a kezéből a labda, az argentin pedig lecsapott.