Öt tényező, ami a futballválogatott sikereit megteremtette

A magyar futballválogatott három októberi idegenbeli meccsét két győzelemmel és egy döntetlennel zárta. Bulgáriában még az előző sorozatból elhalasztott, eredetileg márciusra kitűzött pótselejtezőn nyert 3-1-re, ezzel megtartotta esélyét a jövő évi Európa-bajnoki részvételre. Messze ez volt a legfontosabb meccs, hiszen jövőre a Puskás Arénában futballozhatnak a játékosok Európa legjobbjai ellen, ha november 12-én nyernek Izlanddal szemben. (A bolgárok az elbukott selejtező után gólt sem lőttek, kétszer kikaptak.)

A Nemzetek Ligája sorozatban nem várt győzelmet és egy bravúros döntetlent láttunk. Belgrádban 1961 után nyert ismét Magyarország, Moszkvában pedig nem kapott ki, ami nagy dolog. Kiesési gondunk már nincs, és ez nagy szó, hiszen két éve a mostaninál eggyel lejjebb, a C divízióban idegenben egyáltalán nem nyertünk meccset. Most pedig még fel is juthatunk a törökök és a szerbek legyőzésével, ha az oroszok nem nyernek két meccset. Egyelőre ez az álomvilág, inkább maradjunk annál, mit láttunk, minek örüljünk, és mi az az öt tényező, ami a siker mögött áll.

1. Marco Rossi

Az olasz szakember rátalált egy olyan felállásra, ami elég egyedi, a csapatok többsége nem ezt alkalmazza. A kapitány szakított a korábbi négyvédős rendszerrel, pontosabban kicsit módosított rajta, és támadóbbá tette a csapatát. Fiola Attila, ha védekezünk, visszakerül a védelembe, a ballábas Szalai Attila pedig kihúzódik középről a védelem bal oldalára. Ha viszont nálunk van a labda, akkor Fiola a támadásokat segíti (de Loic Nego is alkalmas erre a feladatra), és ilyenkor három védővel játszunk. A 3-5-2-es variációból könnyen lehet öt védő is, ha a stabilitás ezt kívánja, és a középpályáról visszalép valaki.

A magyar akadémiákon, a hazai bajnokságban a négyvédős szemlélet uralkodik, ezért Rossi húzása merész – de eddig bejött. Az oroszok elleni hazai meccsen, még szeptemberben, volt néhány helyezkedési hiba, ezeket könyörtelenül ki is használták ellenünk. A szakvezető ennek ellenére azt a néhány edzést, ami jutott neki, jól használta fel, és többnyire rendezetten, a ma már elengedhetetlen szervezettséggel futballozunk azóta. Ilyenkor furcsa belegondolni, mit akarhatott az MLSZ George Leekenstől 2017 őszén, akinek víziója sem volt, és a magyar mezőnyt sem ismerte. Rossi úgy ismeri a magyar játékosokat, azok erényeit és hibáit, hogy tudta, ez a felállás nekik való. Nem a saját koncepcióját erőltette rá a csapatra, hanem a játékosai képességeiből indult ki, és annak megfelelően építette fel a hadrendet.

2. A szerencse

A három sikeres idegenbeli meccshez persze kellett egy nagy adag szerencse is, enélkül most egészen más lenne Rossi elképzeléseinek megítélése. Bulgáriában tulajdonképpen támadás nélkül sikerült két gólt lőni, Belgrádban a szerb védők ügyetlenkedése hozta a magyar gólt, viszont a kapufával végződő szerb támadásnál nem igazán tudtuk, hol a labda. Ahogy az oroszok szerda esti kapufájánál is egy gyors manőverrel simán átrohantak a középpályánkon, aztán Jonov bombája a felső lécről a gólvonal elé és nem mögé vágódott.

Ennek a szerencsefaktornak kellene még kitartania egy meccsre.

Persze a többi csapatnál is jelen van ez, ám nálunk különösen fontos, hogy ne pártoljon el tőlünk, elvégre a magyar válogatott szerencse nélkül nem jutott volna ki az előző Eb-re sem. A 2015-ös norvégiai pótselejtezőn a harmadik percben volt egy hatalmas védése Király Gábornak, míg a másik oldalon a kollégája az első magyar kísérletnél a kapuba segítette a labdát. Vagy gondoljunk az Eb-n az osztrák David Alaba kapufájára a 25. másodpercben: ha az a labda bemegy, egészen másként indult volna a sorozat. A szerencse persze önmagában nem elég egy győzelemhez, de ha hiányzik, egy magyar szintű csapat ritkán boldogul.

3. Hozzáállás

Az világosan látszik ezen a csapaton, hogy van karaktere. A játékukon szembetűnő az alázat, küzdenek, harcosak. A játékosok tudják, mi a személyre szabott feladatuk, segítik egymást, megvan a kommunikáció, jól néz ki a csapat áramlása. A csapatkapitánnyá váló Szalai Ádám utalt is arra, hogy a csapategység kifejezetten erős. Ha egy csapat játéka jól szervezett, a legértékesebb játékos (esetünkben Szoboszlai Dominik) helyére is be tud ugrani valaki, ha úgy hozza a szükség. Kalmár Zsolt persze nem ugyanaz a szint, tőle nem várhatóak olyan indítások, olyan penge meglátások, mint Szoboszlaitól, de nem mozgott idegen testként a védekezésben, voltak jó ötletei, tudta, mit kell kezdeni a labdával.

4. A Nemzetek Ligája sajátosságai

Ez a sorozat váltotta fel a barátságos meccseket, és szembetűnő, hogy ezeken az összecsapásokon azért nem az a színvonal és messze nem az a tempó, mint egy vérbeli selejtezőn. Bár a barátságos meccseknél azért komolyabb az iram, sokszor vannak unalmas szakaszai a meccseknek. Emiatt is fekszik nekünk jobban, mert nincs az az élesség, ami a selejtezőknél. A szerb csapat egy rendes téttel játszott selejtezőn nem szokott egy félidőnyi előnyt adni, és igaz ez a kényelmes törökökre is. A mieink is tudnak persze váltani NL-tempóról selejtezős nívóra, ne becsüljük le őket, de a szerb válogatottnak azért több a tartaléka, mert alapvetően jobb képességű játékosok alkotják. Egészen másként játszanak Norvégiában egy létfontosságú tétmeccsen, mint ellenünk. Az érdemeinkből mindez nem von le semmit, a győzelem győzelem marad, de a magyar csapat igazán akkor lép nagyot előre, ha selejtezőkön is lesz képes ezekre az eredményekre.

Vertük mi meg 2007 augusztusában a világbajnok olaszokat felkészülési meccsen, hogy aztán novemberben siralmas játékkal kapjunk egy sima hármast Moldovában. Indultunk mi úgy Zágrábba 2004 szeptemberben, hogy néhány héttel korábban Skóciában jó játékkal 3-0-ra nyertünk, aztán a horvátok könnyedén rúgtak nekünk hármat.

Persze sokkal jobb, hogy nem vereségekkel hangoltunk az év legfontosabb meccsére, de a helyükön kell kezelni a mostani sikereket. Annak örülnénk persze a legjobban, ha novemberben hatásuk lenne ezeknek a meccseknek, és azt mondhatnánk: maximálisan segítettek a felkészülésben, nagyobb tempóban is kevés hibával játszottunk, és teljesen megérdemelten jutottunk ki az Európa-bajnokságra.

5. Gulácsi Péter

A 30 éves kapus igazi vezérré vált, úgy irányítja a társait, hogy élmény hallgatni. Csak két egyszerű példa érzékeltetésül. Mivel nézők nem voltak Szerbiában, behallatszott a közvetítésbe, ahogy egy veszélyes pozícióból járó oldalszabadrúgásnál már előtte látta, hogy le fogják passzolni. Botkának pedig arra hívta fel a figyelmét, hogy az embere ballábas, arra a lábára fog cselezni. Mindkétszer igaza lett. Az ellenfelek ismerete egy Lipcse-szintű csapatnál alapkövetelmény a játékosoknál, ez a mentalitás kezd uralkodóvá válni a válogatottnál is.

Emellett Gulácsi olyan bravúrokat mutatott be lábbal a szófiai selejtezőn, amelyek nélkül most megint egészen más hangulatban lennénk. Sokszor a szemére vetették korábban, hogy a válogatottban nem képes arra a teljesítményre, mint a Bundesligában, ahol a koronavírus-járványt megelőző szezonban az egész bajnokság legjobb játékosa volt. Most már állíthatjuk, nagyon is képes magával ragadni a társait, fontos védéseivel kulcsemberré, meccset befolyásoló erővé vált.

Jöhet Izland!

A legfontosabb persze az, mi lesz Izlanddal szemben, mert ha ellenük elbukunk, az eddigi eredmények mind zárójelbe kerülnek. Izland pocsék sorozatban van a Nemzetek Ligájában, begyűjtötték zsinórban a nyolcadik vereségüket. Ők az A divízióból lógnak ki lefelé, mi pedig még nem mondhatjuk el magunkról, hogy a B-ből lógunk ki felfelé, mert azzal becsapnánk magunkat. Ezért is lesz kifejezetten izgalmas a találkozó.

Már messze van az az idő, amikor az izlandiak a 21. helyen álltak a világranglistán, most a 41. pozíciót foglalják el. 28-32 éves a csapat gerince, és ahogy korosodnak a játékosok, úgy gyengülnek. A románok ellen azért simán nyertek a múlt csütörtökön Reykjavíkban, jól hatott rájuk a tét.

4-4-2-es hadrendben játszanak egészen kis koruktól, a csapatjátékuk jól felépített, masszívan védekeznek, érzik egymás mozgását. A belgáknak a semmiből rúgtak gólt egy tökéletes passz után szerda este. Kiélezett meccs lesz a mieinkkel, amin a legfontosabb, hogy mi szerezzük meg a vezetést. Ha nem így lesz, vért fogunk izzadni az egyenlítésért, ahogy ez megtörtént a 2016-os Eb-n is velük szemben. Akkor az utolsó percben egy megpattanó labdánál szerencsénk volt, hogy a kapufa mellett gurult el, mert Király már verve volt.

A freiburgi Sallai Roland lehet a meccs kulcsfigurája, az ő sebességét, egy az egy elleni cselezőkészségét kellene majd kihasználni. Illetve hát nagyon sok múlik a koronavíruson is, mert ha valaki kiesik emiatt bármelyik oldalon, sebezhető válik a csapata. A járványban ilyen módon négy-öt nap alatt romba dőlhetnek a legjobb tervek is, most pedig még négy hét van hátra a mindent eldöntő meccsig.

(Borítókép: Nikolics Nemanja (k) csapattársaival ünnepel, miután megszerezte a csapat harmadik gólját a labdarúgó Európa-bajnoki pótselejtező elődöntőjében játszott Bulgária-Magyarország mérkőzésen Szófiában 2020. október 8-án – Fotó: Anton Uzunov / AP / MTI)