218 perc net, 2 perc könyv – ennyit olvasnak a kamaszok (x)
Már rég nem az a kérdés, hogy telefonozás helyett miért olvasson a gyerek, hanem az, hogy kütyüzés mellett miért fontos, hogy olvasson is. És hogyan lehet a könyvolvasást újra olyan élménnyé tenni, amelyhez ebben az életkorban is érdemes visszatérni?
A kamaszkor nem egyszerűen a gyerekkor és a felnőttkor közötti átmenet: a serdülő agya ebben az időszakban intenzíven tanulja, hogyan igazodjon el a világban. A jutalmazó és érzelmi rendszerek aktívak, miközben az önkontrollért felelős prefrontális kéreg még fejlődik. A kamasz ezért különösen fogékony a gyors, váratlan és közvetlen jutalmakra, az új élményekre és a társas visszajelzésekre.
Nem véletlen tehát, hogy a telefon és a közösségi média ennyire vonzó számára. Az okostelefon azonnali jutalmat, társas kapcsolatot és aktív részvételt kínál. Egy hagyományos könyv ezzel szemben magányt, elmélyült, csendes figyelmet kíván.
Nem arról van szó azonban, hogy a kamasz elveszítette volna az érdeklődését a történetek iránt. Inkább az változott meg, hogy milyen történetekhez és milyen módon kapcsolódik.
Statisztikák tükrében
A digitális térre fordított idő a kamaszkorban látványosan nő: a 13–14 évesek hétköznap már átlagosan 133, hétvégén 218 percet töltenek nem iskolai célú internetezéssel, 69 százalékuk pedig naponta használ többféle közösségimédia-platformot.
Közben az olvasásra szánt idő szinte eltűnik a mindennapokból. Egy korábbi reprezentatív kutatás szerint a 10–13 évesek 41,4 százaléka a tankönyveken és kötelező olvasmányokon kívül egy éve nem vett könyvet a kezébe. A 15 évesek átlagosan napi 13 percet fordítanak szabadidős olvasásra, ebből mindössze két perc jut könyvekre. A szülői minta sem feltétlenül segít: a magyarok csak 60 éves koruk felett fordítanak kicsit többet, átlagosan napi négy percet könyvolvasásra.
És nem csak az olvasási kedvvel van baj: a legfrissebb PISA-eredmények szerint a magyar 15 évesek 32,3 százaléka nem éri el az alapvető szövegértési szintet – vagyis nem rendelkezik azzal az olvasási készséggel, amely a mindennapi önálló tanuláshoz és eligazodáshoz szükséges.
Pedig számszerűen kimutatható, hogy már az óvodásoknak szóló könyvekben is olyan változatos szókinccsel, összetett mondatokkal és absztrakt fogalmakkal találkozunk, amelyekhez a hétköznapi beszélgetésekben ritkábban férünk hozzá, az iskolai tanulmányokban viszont nélkülözhetetlenek.
A kérdés tehát az, hogyan csempésszük úgy vissza a könyvet a mindennapokba, hogy a kamasz számára is vonzó lehessen.
Hogyan tehetjük az olvasást társas, aktív és örömteli élménnyé? Hozunk pár tippet!
Olvassunk együtt!
Kamaszkorban sem feltétlenül kell elengedni a közös olvasást.
Ha a lefekvés előtti órák egyébként is képernyőmentesek – amit az Adj esélyt gyermekednek egy valódi gyerekkorra! program 40 szakmai szervezete is ajánl –, választhatunk olyan regényt, amelyet mi magunk is szívesen olvasunk. Kislámpánál, lefekvés előtt merüljünk el együtt ezekben a történetekben, éppúgy, mint amikor még kisebb volt!
A közös hangoskönyv-hallgatás is jó lehetőség: kocsiban, utazás vagy főzés közben mi is hallgassuk együtt. Ebben az életkorban is sokat számít a szülői minta. Izgalmas lehet az egymásnak való felolvasás is. Rövid, érdekes ismeretterjesztő szövegeket – például ételekről, zenéről, művészetről vagy tudományról – azok is szívesen hallgatnak, akik inkább információért olvasnak. A hangos olvasás közben pedig a fluencia és a szöveg mélyebb értelmezése is fejlődik.
Az interaktív könyvek pedig éppen azt adják vissza, amit a digitális világ annyira vonzóvá tesz: a részvétel és a döntés élményét. Bojti Anna kalandkönyveiben az olvasó maga a főszereplő: döntéseivel alakítja a történetet, rövidebb szakaszokban halad, és az olvasás folyamatosan aktív élmény marad.
A könyvekről részletesebben ebben a cikkben olvashatsz.
Hagyjuk nosztalgiázni!
Az sem baj, ha a kisgyermekkori kedvencek kerülnek elő újra. Az életkorban elvárhatónál egyszerűbb szöveg csökkenti a kognitív terhelést, az ismerős történetek pedig biztonságot adhatnak egy bizonytalanságokkal teli életszakaszban. Vegyük elő bátran a régi kedvenceket, tegyük őket látható helyre – akár a fürdőszobába is –, hogy újra kézbe kerülhessenek.
Ha viszont a kamasz éppen elutasítja a gyerekkori identitását, válasszunk életkorának megfelelő, humoros vagy informatív, könnyen olvasható szövegeket, esetleg képekben gondolkodó művészi könyveket.
Talán éppen ez a legfontosabb: nem mindenáron visszaszoktatni kell a kamaszt a könyvhöz, hanem olyan pillanatokat teremteni, amelyekben a könyv újra kapcsolódást, kíváncsiságot vagy egyszerűen örömöt jelent. Nem az olvasást kell versenyeztetnünk a telefonnal, hanem azt megmutatnunk, miért volt jó együtt történetekben lenni – és hogy ez az élmény kamaszként sem veszett el.
Ez a cikk egy fizetett promóció, megrendelője a Pagony.
