A Megszállottság és a Backrooms után erről a horrorról beszél a világ (X)

Babadook, Beszélj hozzám!, Hozd vissza őt, Relikvia, Mungo-tó. Az ausztrálok újra meg újra bizonyítják, hogy anyanyelvi szinten beszélik a horrorfilmek nyelvét. Az idei év egyik sikertörténete is hozzájuk kötődik, ráadásul kísértetiesen hasonlít arra, ami az év horror-meglepetésével, a bevételi rekordok sokaságát megdöntő Megszállottsággal történt.

A Megszállottságot a tavalyi Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) mutatták be, majd a közönségreakciók láttán a forgalmazók egymásra licitáltak azért, hogy ők szerezzék meg a film disztribúciós jogait. A történelem néhány hónappal később a független filmek legnagyobb amerikai ünnepén, a Sundance-en már-már megismétlődött, csak épp A léviták könyvével.

A sötét zsánerfilmekre specializálódott éjféli szekció programjában bemutatott mozi olyan erős közönségreakciókat és olyan jó kritikákat kapott, hogy – ugyan még hátra volt négy nap a fesztiválból –, de az amerikai független filmforgalmazás új bajnoka, a Neon (többek között ők vitték sikerre az Anorát is) már sajtóközleményben jelentette be büszkén, hogy az egész világra megvették a forgalmazási jogokat. Mi többet remélhetne egy film, ami nagyjából magyar filmes költségvetésnek megfelelő összegből (3,5 millió dollár) készült, és a rendezője, Adrian Chiarella korábban kizárólag kisfilmeket és tévésorozat-epizódokat rendezett?

A léviták könyvét sokan David Robert Mitchell kultikus horrorjához, a Valami követhez hasonlítják, elsősorban a film rendkívül egyedi rémségének köszönhetően. Csakhogy a különbségek legalább annyira fontosak, mint a hasonlóságok. A Valami követ szörnyetege bármilyen alakban – lehetett ismerős vagy ismeretlen – megjelenhetett, üldözőbe vette a célpontját, és meg sem állt addig, amíg nem végzett vele.

A léviták könyve mumusa szintén alakváltó, de a Valami követtel ellentétben nem véletlenszerűen váltogatja formáját. Mindig annak az alakját veszi fel, akire a célpontja a leginkább vágyik, akibe szerelmes, vagy akit épp a legvonzóbbnak talál. A vágy és a szexuális beteljesülés így halálos csapdává válik, a vágyakozás megtelik félelemmel, az életben maradáshoz vezető egyetlen út pedig csak a teljes önmegtartóztatáson át vezet. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy A léviták könyve rémségét csak a saját nemükhöz vonzódó fiatalokra „eresztik rá”, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ebben a filmben az intézményesült homofóbia ölt testet egy gyilkos és rendkívül egyedi szörnyeteg formájában.

Leviticus 18:22: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak; utálatosság az.”

A film címe nem véletlenül lett A léviták könyve. A Biblia legvitatottabb szakaszai közé tartozó szövegeket a mai napig örömmel használják fel az LMBTQ+ közösségek ellenében, megbélyegezve őket, miközben a szöveg más tiltásait könnyedén figyelmen kívül hagyják. Az ausztrál kisvárosi környezetben játszódó filmben a főszereplő kamaszfiúk maguk is egy szigorú keresztény közösség tagjai, így amikor fény derül arra, hogy egymáshoz vonzódnak, a saját közösségük fordul ellenük.

A film történetét az Amerikában sajnos a mai napig előforduló konverziós terápiák ihlették: a radikális keresztény közösségek különféle átnevelő táborok és terápiák formájában próbálják elérni, hogy érintett tagjaik „meggyógyuljanak”, ugyanis szentül hisznek abban, hogy az általuk megvetett szexuális orientáció gyógyítható. A léviták könyvének tinédzser fiúiból azonban nem prédikációkkal, büntetésekkel és terápiákkal próbálják „kiűzni a melegséget”, hanem megidéznek egy szörnyet, ami a tiltott vágyaikért az életük elvételével bünteti őket.

A rendező, Adrian Chiarelli Ausztráliában élő olasz és kínai bevándorlók gyermeke, aki, bár ateistának vallja magát, gyerekkorában meleg fiúként egyházi iskolába járt, így bőven akadnak személyes tapasztalatai a témában. Filmjében a homofóbiát új perspektívába helyezi azzal, hogy horrorfilmként tálalja nekünk, de ahogy azt a Megszállottságnál vagy a Backrooms – Hátsó szobáknál is láthattuk, nem elégszik meg a puszta ijesztgetéssel.

A léviták könyve személyes, intim darab, ami egyszerre használja mesterien a horrorfilmes eszköztárat, de legalább ennyire erős a film érzelmi drámája is. Fiataljai a társadalom üldözöttjei, akik a szerelmükért szembeszállnak mindennel és mindenkivel, legyen az akár egy gyilkos lény, ami pont a szerelmük alakjában érkezik. A nyár horrorszenzációja idén Ausztráliából érkezett: a Megszállottság és a Backrooms – Hátsó szobák pedig méltó követőre talált.