Ez nem a jövő, hanem a jelen: robotsebészeti képzés a pécsi orvosin (x)

A harmadéves, kötelező sebészeti gyakorlat része a robotsebészeti rendszerekkel való munka a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán (PTE ÁOK). A Magyarországon egyedülálló lehetőség révén a jövő orvosai nemcsak az egyre inkább terjedő robotsebészeti rendszerek használatában szereznek kompetenciát, hanem az orvosképzés is jelentősen átalakul.

„Mondhatnám, hogy a mi dolgunk a jövő bemutatása a hallgatóink számára, de valójában a robotsebészet már a jelen” – fogalmaz dr. Szántó Zalán egyetemi docens, a PTE KK Sebészeti Klinikájának osztályvezető orvosa, egyben a pécsi orvoskaron működő Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központ (OKIK) Műtéttani csoportjának vezetője.

„Ezeket a rendszereket már évek óta használjuk a műtétek során, és bár még mindig rohamosan fejlődnek, most már annyira kiforrottnak, felhasználóbarátnak mondhatóak, hogy nem kell hozzájuk különleges technikai tudás, hanem úgymond egy hétköznapi sebész is nagy biztonsággal tudja használni őket. Folyamatosan bővül az alkalmazási körük, egyre több hagyományos műtéti beavatkozást is ilyen rendszerekkel végzünk, mivel ez mind a beteg, mind az orvos számára nagyobb biztonságot jelent.”

A robotsebészet egyre inkább hétköznapi mivoltát tükrözi a pécsi orvosképzésben elfoglalt helye is. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a hallgatók megismerkedhetnek a robotsebész rendszerekkel, hanem több kötelező gyakorlatot is ezeken végezhetnek el, amit megkönnyít, hogy ezek a rendszerek valósághű szimulációs módokkal rendelkeznek. Ez pedig a sebészképzést is forradalmasítja.

„A hagyományos sebészképzésben a hallgató, vagy a szakorvosjelölt a mentorával együtt tanul, így sajátítja el az egyre bonyolultabb technikákat. A robotsebészeti rendszerek azonban pontos és objektív visszajelzést adnak, ami több következménnyel is jár. Egyrészt idejekorán kiderül, ha esetleg valakinek inkább más orvosi területhez van tehetsége, másrészt arra is számos példa akadt már, hogy egy eredetileg nem sebészi pályán gondolkozó hallgató a robotsebésszel dolgozva döbbent rá arra, hogy valójában neki ez való. Emellett a tapasztalatszerzést is drámaian meggyorsítják ezek a rendszerek, hiszen a hallgatók ugyanazt látják három dimenzióban, mint a beavatkozást végző sebész, míg például annak idején a mi képzésünk során sokkal korlátozottabban láttunk rá a műtéti területre, és az ott zajló dolgokra, hiszen ezeket a műtétet végző orvosnak kellett látnia. Sokkal gyorsabban válhat így sebésszé valaki, és sokkal nagyobb tapasztalattal, anatómiai ismeretekkel vághat bele a szakorvosi képzésbe. Gyakorlatilag az ő szemük, az ő kezük már 'készen áll' akkor, amikor végeznek az egyetemen” – hangsúlyozza Szántó Zalán.

A robotsebészeti rendszerek oktatásban való használata a sebészi pálya iránti érdeklődés növekedésével is jár Pécsen. Erre jó példa Krasznai Kristóf ötödéves orvostanhallgató is, aki eredetileg a kardiológusi pályán gondolkodott, de a robotsebészettel való találkozás újragondolásra késztette. Bár először 2022-ben nyílt lehetősége kipróbálni egy ilyen rendszert, már néhány évvel korábban, középiskolásként felkeltette az érdeklődését a technológia, miután egy tudósítást látott róla.

„Ekkor már elsősorban az orvosira készültem, de komolyan gondolkoztam a műszaki pályán is, így különösen izgalmas volt számomra a két terület találkozása” – idézi fel Kristóf. „Igazi űrtechnológiának tűnt nekem, és aztán az első személyes élményem is hasonló volt, amikor megláttam a teljesen valósághű háromdimenziós képet.”

Bár a robotsebészeti rendszerekkel való találkozás mai napig sci-finek tűnhet, egyre inkább az orvoslás mindennapos részét képezik. A talán legelterjedtebb és legismertebb rendszer, a DaVinci negyedszázados múltra tekint vissza, és folyamatosan jelennek meg a konkurens megoldások, amelyekkel a pécsi hallgatók is megismerkedhetnek.

Míg egy robotsebészet beavatkozás többnyire költségesebb, mint egy hagyományos műtét, a technológia érésével és az új rendszerek megjelenésével egyre olcsóbbá válnak, és miután jellemzően kevesebb szövődménnyel járnak és rövid utógondozást igényelnek, egyre gazdaságosabbnak tekinthetőek. A robotsebészet alkalmazása terén ráadásul Magyarország nemzetközi összevetésben is jól áll, hangsúlyozza Szántó Zalán, különösen a tüdő és általában a mellkasi betegségek kezelésében vagyunk élenjárók.

Mindez azt is jelenti, hogy a pécsi orvostanhallgatók nemcsak izgalmas, hanem jövőbeli karrierjük szempontjából is nagyon hasznos tudást szereznek, és a kötelező robotsebészeti gyakorlat csak az első lépcsőfok; jelenleg egy olyan három modulból álló képzési programon dolgoznak, amely megalapozza, hogy a hallgatók vagy szakorvosjelöltek minél előbb önállóan képesek lehessenek egy robotsebészi rendszerrel dolgozni.

„Az első lépés az, hogy a tőlünk kikerülő hallgatók már ismerjék ezeket a rendszereket. Azonban arra is lehetőséget biztosítunk, hogy az érdeklődő hallgatók a későbbi szemesztereikben is visszatérjenek, és egyre bonyolultabb feladatokat hajtsanak végre. A végcél egy robotsebészeti asszisztensi képzettség megszerzése, ami azt jelenti, hogy képes összekapcsolni egy robotsebészeti rendszert a beteggel, és alapvető feladatokat pedig önállóan is el tud végezni” – részletezi Szántó Zalán.

A robotsebészet képzésbe integrálása azonban nem jár együtt a hagyományosabb műtéti technikák háttérbe szorításával.

„Természetesen az új technikák, megoldások elterjedésekor felmerül, hogy mi lesz a régebbiekkel, így volt ez az endoszkópos műtétek elterjedésekor” – mondja Szántó Zalán. „Mondhatni a képzés ritmusa változik, hiszen míg korábban a fiatal sebészek endoszkópos vagy épp robotsebészeti továbbképzésekre jártak, most a a hagyományos, nyitott műtétekből látnak kevesebbet, ezek képzésébe kell plusz energiát fektetnünk, hogy ezeket is uralják a hallgatók és szakorvosjelöltek, hiszen annál jobb sebész valaki, minél több műtéti technika van a kezében, és képes megválasztani az adott eset legjobb kezeléséhez valót.”