Életed legrosszabb Tinder randija (x)

Ebbe jobb szeretünk nem belegondolni, de rejt némi veszélyt, hogy olyan emberekkel szervezünk le magunkat négyszemközti randevúkat, akikről vajmi keveset tudunk. Ha a találkozót nem előzi meg hosszas diskurálás, ha nincsenek közös ismerősök és nincs „lenyomozható” háttér, a mutatós profilkép és a jópofa bemutatkozás valójában bárkit rejthet. Akár egy pszichopatát is. A film egy pillanatig sem próbálja titkolni, hogy Christiannal (Gard Løkke ezzel a külsővel akár az Amerikai pszichóban is főszerepet kaphatott volna) baj van. Valami komoly baj.

A nyitójelenetben a lakberendezési magazinba illő konyhájában láthatjuk, ahogy éppen steaket készít komoly odafigyeléssel, rutinnal és precizitással, majd az ebédből leválaszt egy adagot, amit már nem divatos tányéron tálal, hanem egy kutya etetőtáljába kanalaz be. Már épp kezdenénk azt gondolni, hogy milyen jó dolga van ebben a házban az ebnek, amikor Christian hívására nem egy valódi kutya, hanem egy kutyamaskarába öltözött ember érkezik, és kezd nagy étvággyal enni a tálkából. Nem késsel-villával, sőt még csak nem is kézzel, hanem úgy, ahogy a kutyák szokták. Bizarr, ugye? És még csak a Jófiú nyitójeleneténél járunk.

Christian szeme a telefonján aztán megakad a szőke Sigrid (a bulis, laza csaj archetípusát élettel megtölteni képes Katrine Lovise Øpstad Fredriksen alakításában) fotóján, a match adott, szó szót követ, és már ott is vagyunk egy eleinte feszengős, majd egyre oldottabb hangulatú randevún, ami a végére annyira kellemes lesz, hogy az este végén Sigrid a srác hálószobájában találja magát. A rendező megengedi magának, hogy egy fiatalos romantikus mozi hangulatában mutassa nekünk a történéseket, miközben a nyitójelenet miatt végig tudjuk, hogy valami nem stimmel.

Reggel az ágyból felkelve aztán Sigrid is találkozik a vendéglátója „kutyájával”, Frankkel, és ha a kedves olvasó azt gondolja, hogy ezután rögtön elszabadul a pokol, ki kell ábrándítanom: bár a Jófiú mindössze 76 perces, Viljar Bøe megadja az időt és a teret a feszültségépítéshez, és nem gyors sokkolással akar hatni ránk. A film erőssége épp a lassan fokozódó suspense: végig érezzük, hogy itt valami nagy baj történik majd, de nem tudjuk, hogy mi az és mikor csap majd le a kissé naiv Sigridre. A történetről ennél többet vétek lenne elárulni, de a kíváncsiskodók kedvéért azt azért megjegyzem, hogy a film a torture porn zsánerrel is rokonszenvez, bár van annyira egyedi alkotás, hogy sehová se legyen könnyen besorolható.