25 / 29 / 150 – egy nagyszabású programsorozat számokban (x)

Az InterUrbán a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa kiemelt összművészeti programsorozatára a Zöld-foki Szigetektől Jamaikán, Finnországon, Kanadán, Ausztrián vagy épp Görögországon át egészen Japánig érkeztek a vendégművészek, hogy a lehető legkülönlegesebb és legfrissebb előadások és alkotások mentén mutassák meg magukat és saját szemükön keresztül a világot. A Vendégünk a világ mottó és a mögötte meghúzódó szellemiség az előadások kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy a vendégség egy újra felfedezésre érdemes műfaj: a vendég megmutatja önmagát, saját szokásait, kultúráját, miközben odafigyel és reflektál vendéglátójára. Így minden egyes vendégség egyszeri, intim és lehetőséget nyújt arra, hogy kicsit mélyebben megismerjük egymást.

A kilincset egymásnak adó vendégvárosok gondolata Weöres Sándor és Károlyi Amy: Hetedhét ország című, világra kitekintő verses gyerekkönyve kapcsán pattant ki az InterUrbán mögött álló Hangvető csapatának fejéből. A Hangvető nagy tapasztalattal bír a kulturális rendezvények, szakmai események és fesztiválok szervezésében, de egy egész éven át tartó, több száz fellépőt és alkotót megmozgató, több tucat országot és kultúrát bemutató rendezvénysorozat egy sokat próbált szervezőcsapat számára is szép kihívás. Olyan programsorozatot kellett életre hívni, ami illeszkedik az aktuális kulturális fővároshoz, annak szellemiségéhez, kiemelkedik a párhuzamosan futó rendezvények közül, miközben mindvégig kiegyensúlyozott színvonalat, frissességet és újdonságot kínál. Nagy ugrás az ismeretlenbe, de a landolás szépre sikerült.

Az InterUrbán csapata egy olyan programmátrixot vázolt fel, ami képes volt úgy felhívni a világ figyelmét Veszprémre, hogy egyben a helyi közönség figyelmét is ráirányította a világra – kéthetes váltásokban 50 héten keresztül. A meghívott 29 város jelentős része az UNESCO Zene Városa címet viselők klubjából került ki, mások Veszprém testvérvárosai vagy egykori és leendő kulturális fővárosokként kerültek a vendégek közé, igazi multikulturális egyveleget hozva létre: ugyanúgy helyet kapott benne feminista kanadai képregénysztár mint hulladékból installációt alkotó szlovák mesterszakács, fergeteges utcai technocirkuszt kerekítő brit bringáspáros vagy filozofikus kérdéseket feszegető szlovén performansz.

A meghökkentő, elgondolkodtató, felszabadító vagy épp pusztán szórakoztató InterUrbán-pillanatok az év során egyre szaporodtak. Egy japán metronóm segítségével sikerült megragadni Veszprém ritmusát, Joanna Nowicka katowicei fotóművész segítségével létrehozni a város arcképcsarnokát, aki januárban egy hétig fotózta az utca emberét Veszprémben, Chemnitz fényművészeit figyelve megtapasztalni, hogyan dolgozza ki magából a város saját fényinstallációját, vagy hogy mit szól a magyar közönség az örmény gyermekkórus Bartók-előadásához vagy egy formabontó lengyel kortárs színházi darabhoz. Az élmények közben pedig egyre szólt az északi jazz, az újvidéki punk, a kísérleti zajzene, a Zöld-foki Szigetek mornája, szállt a poszt-rock, az elektro-pop, az art-pop, a pszicho-rock vagy éppen Bach csellószvitjei egy vacsoraasztal felett.

Az InterUrbán mottója, a Vendégünk a világ jegyében valóban sikerült egy kicsit megszagolni, megtapintani, megízlelni és megérezni a világot. Közeli és távolabbi városok a lehető legnagyobb őszinteséggel és kitárulkozással tették le elénk batyujukat és avattak be olyan évszázados titkokba, mint a japán Furoshiki-hajtogatás, Kolumbia lüktető táncos hagyományai vagy az izraeli konyha fogásai. A programok észrevétlenül formáltak közösségeket, alakítottak ki új vagy erősítettek meg régi rajongásokat, érdeklődéseket.

Az InterUrbán szerepe felbecsülhetetlenül fontos volt ebben a programokkal teli évben, és nem csak amiatt, mert színesebbé, nemzetközibbé tette azt. A turizmus kiüresedett és sokszor valódi figyelmet nélkülöző jelentését felcserélte egy meghittséget, otthonosságot és kíváncsiságot feltételező vendégeskedésre.