Extrém horror haladóknak a Távol-Keletről (x)

A Démonok között-franchise bármely epizódja vasárnap délutáni gyerekmatinénak tűnhet a tajvani Szomorúsághoz képest. A film producere kriptovalutás ügyeskedésből és a saját camgirl üzletéből szedte össze a pénzt a kanadai Rob Jabbaz horrorjára, amit a koronavírus-járvány tetőpontján forgattak, és nem is hagyja szó nélkül mindazt, amit a pandémia alatt átéltünk. A rendező beszól a kizárólag a saját érdekeiket néző politikusoknak, az összeesküvés-elmélet hívőknek, de megkapja a magáét az inkompetens kormányzat és a vírust a saját felelőtlenségükkel terjesztő emberek is.

A Szomorúságban azonban az aktuális társadalomkritika sosem kerül a középpontba, inkább csak ürügyet szolgáltat ahhoz, hogy Jabbaz filmre vigye nekünk a maga rémisztő vízióját az emberi világ végéről. Mintha csak Hieronymus Bosch apokaliptikus festészete és pokoli látomásai kapnának egy modern, távol-keleti filmes köntöst. A Szomorúságban a világ még agonizál egy utolsót, mielőtt véget érne, a vég pedig egyáltalán nem méltóságteljes, hanem nyomorúságos, véres, ocsmány és rémisztő, és nem menekülni kell előle, inkább csak reménykedni abban, hogy a szenvedésünk mielőbb véget érjen.

A Szomorúság első ránézésre egy zombifilm, ahol a zombik igazából csak feketére változó szemű, perverzen mosolygó emberek, akiknek minden vágya, hogy megkínozzák és meggyilkolják embertársaikat. A kór egy náthából mutálódik afféle veszettséggé, a berobbanását pedig egy fiatal pár szemszögéből nézhetjük végig, akik reggel még gyanútlanul azon kapnak össze, hogy a férfi miatt nem tudnak elmenni a tervezett vakációjukra. Pár órával később már az életükért küzdenek a metróban, Tajpej utcáin, valamint egy lezárt kórház folyosóin, miközben végignézhetik, ahogy perverz fertőzöttek tömegei alázzák és gyalázzák meg embertársaikat minden létező értelemben (igen, szexuálisan is).

Jabbaz bő negyed órát ad nekünk az első mészárlás előtt, de akkor rögvest egy tűzforró olajjal arcon öntött, majd lenyúzott fejű férfi képével indít, jelezve, hogy tőle senki se számítson kíméletes bánásmódra. A néző sem. A Szomorúság valósággal tobzódik az emberi aljasság, gonoszság és vérszomj képeiben, és sokat segít a hatásosságában, hogy szinte kizárólag praktikus különleges effektekkel dolgoztak a filmesek, CGI-t csak mutatóban használtak.

A Szomorúság talán túlságosan kemény és kompromisszummentes film ahhoz, hogy elbírják a magyar mozivásznak, viszont a magyar horror-rajongók streaming mekkáját, a Scream.hu-t az Isten (vagy az ördög?) is arra teremtette, hogy október 26-tól otthont adjon neki. A Scream.hu az alacsony előfizetői díj mellé bónuszként az aktív előfizetőit minden hónapban meghívja egy páros mozizásra, az oldalon pedig a horrorfilmek mellett már más zsánerek gyöngyszemei is megtalálhatók.