Hogy lesz ebből esküvő, ha pörköltre is alig jut? (x)

A kis Vili a nagy, színes, beszélő papagáját, Doktor Csőrt, a hatodik szülinapjára kapta. A papagájok pedig, mint tudjuk, örökké élnek. A kis Vili már huszonhárom éves. Télen-nyáron minden hónapban lemegy a barátaival egy hétvégére a nyaralóba, ahol ő főz a társaságnak, mert imád főzni. Évek óta nem meri megmondani a barátainak, hogy vagyonokat fizet ki a bevásárlásra, és soha nem jutott még eszébe egyiküknek sem beleadni. A hónap végén Vilinek aztán mindig a nagyijától, Vali mamitól kell kölcsönkérnie.

Vili most is a hétvégére készült. Nagyon ki akart tenni magáért, mert az egyik lányba a társaságból, Jankába, két éve, három hónapja és egy napja szerelmes: ideje lépni. Ez a hétvége lesz az a hétvége. Vili a sorban állt a boltban, már összeszedett minden hozzávalót a pörkölthöz. Amikor az utolsó tétel is lecsipogott, az eladó rámosolygott Vilire, majd bemondott egy akkora számot, hogy Vilinek helyben limitet kellett módosítania a bankkártyáján, hogy ki tudja egyáltalán fizetni.

Otthon, miközben az egyre hűvösebb őszre bepakolt, a fejében elindult egy filmecske. Hoppá, gondolta, ez az esküvője Jankával! Kis esküvő lesz, semmi felhajtás, a csokor idényvirágokból lesz, maximum háromszáz ember lesz ott, az első tánc nem keringő lesz, hanem csárdás, és már az esküvő másnapján elindulnak majd a nászútra… a nászút! Vili szíve hevesen verni kezdett, mert rájött, hogy nem fog tudni nászútra menni a lánnyal, miután megházasodtak, miután most, a hétvégén összejöttek, miután ennyit várt rá, hiszen ezért a hétvégéért már megint kifizette majdhogynem az összes pénzét. Vili leroskadt az ágyára, és törni kezdte a fejét. Ekkor szállt a vállára Doktor Csőr.

Janka! – mondta vigasztalóan Doktor Csőr, mert a papagájok a sokat hallott szavakat megtanulják a gazdáiktól, aztán véletlenszerű pillanatokban visszamondják őket nekik.

Tudom, barátom. Épp ez az… vagy várjál? Megvan! – kiáltott fel Vili.

Gyorsan megtanította Doktor Csőrt egy szóra: etetlek! Az volt a terve, hogy a nyaralóba elviszi magával a papagájt, aki időről időre bemondja majd a többiek előtt, hogy „etetlek”, amitől a barátok hirtelen észbe kapnak, hogy nem fizettek, és így nem Vilinek kell kuncsorognia a saját pénzéért, amiből ki tudja majd fizetni később a nászutat Jankával.

Vili azonban nem mert közeledni Jankához a hétvégén. Doktor Csőr sem mondta ki a tanult szót. A társaság este Activity-t játszott, a barátok elmutogatták még azt is, hogy tértivevény, sőt még azt is, hogy kefelevonat, de nem fizettek. Utána felelsz vagy merszet játszottak. Vili felelt, és megkérdezték, szerelmes-e valakibe. Vili elpirult. Doktor Csőr pedig ekkor megszólalt: Janka! Vili a föld alá akart süllyedni. Nála jobban csak Janka jött zavarba. A kínos helyzetet végül az oldotta fel, hogy Doktor Csőr végre azt is kimondta: etetlek. A barátok a homlokukra csaptak, hát persze, mindig elfelejtünk beleadni a bevásárlásba!

Küldj nekünk fizetési kérelmet, azon keresztül könnyen tudunk neked utalni, és máskor sem felejtjük el – mondta valaki.

És a barátok végre fizettek.

De Vili így is kifutott a keretből a hónap végére. Kiült a parkba Doktor Csőrrel, és azon gondolkodott, hogy vajon hogy futhatott ki, amikor a kiadásfigyelő mutatja a költéseit, és a barátok is fizettek?

Etetlek! – mondta Doktor Csőr.

Nem, én etetlek! – és Vili rájött: be kell állítania egyéni kategóriát Doktor Csőr ellátására, hogy lássa, mennyit kell mindenképpen megspórolnia más dolgokból.

Vili megsimogatta Doktor Csőr fejét. Most már nem fog kifutni többet. De úgy tűnik, nászútra sem kell gyűjtenie.

Janka – mondta a papagáj vidáman.

Nem sikerült. Tudom.

De – szólalt meg Vili háta mögött Janka.