A szeretet ugyanaz, a jogok nem – kampány indult a szivárványcsaládban élő magyar gyerekek esélyegyenlőségéért (x)

Mehetünk – int be a hangmérnök a stúdió üvegablakán. Az alacsony mennyezetű, kipárnázott falú helyiségben Kulka János és Kovács Patrícia áll egymásba karolva a mikrofon előtt. Pár pillanattal korábban még az arcukat összedugva beszélgettek, időnként szélesen vigyorogva a viszontlátás örömétől, de a hangmérnök jelzése után a másodperc törtrésze alatt váltanak feszült koncentrációra.

„Sosem unja meg a játszóteret…” – ízlelgeti az első mondatot Kulka. Egy plüssnyúl hangját kölcsönzi, a szivárványcsaládban élő magyar gyerekek jogairól szóló új kampányfilmben, amiben a figurák beszélgetnek arról, melyikőjüknek, milyen az élete. A kisfilmek végén persze kiderül, hogy a szeretet vagy a gondoskodás nem függ a szülők nemétől – de ehhez végig kell menni a szövegen.

Ami Kulka Jánosnak időnként nem is olyan egyszerű, hiszen a legendás színésznek járni és beszélni is újra meg kellett tanulnia az agyvérzése után. De konok elszántsággal végigcsinálta, és amikor a jellegzetes hangja betölti a stúdiót, hirtelen mindenki elhallgat. Nincs babrálás a telefonon, nincs nevetgélés. Mindenki odafigyel.

A próba közben néhány szót kicserélnek, néhány mondatot lerövidítenek, és kipróbálnak egy mesefigurás, kicsit eltúlzott hanghordozást. Végül mégis az a döntés születik, hogy mindkét nyuszi a színművészek saját hangján szólaljon meg.

„Jánossal dolgozni mindig nagyon megható nekem.” – meséli a szünetben Kovács Patrícia. „Sokat dolgoztam vele, az életem egyik legnagyobb sikerében, a Félvilág című filmben is együtt játszottunk. Az, hogy itt áll és beszél, az nagyon nagy dolog! Van ebben valami nagyon szép, hogy ő megküzd ezekkel a mondatokkal, de itt van, és kiáll ezért az ügyért.”

A közös próba után Kulka otthagyja a stúdiót, és beül a szomszédos szobába a hangmérnök mögé. A két nyúl szövegeit már külön rögzítik, és az utómunka alatt vágják össze párbeszéddé.

Magyar gyerekek ezrei élnek joghátrányban

A felvételt A család az család kampány összeszokott csapata figyeli. Több mint egy éve dolgoznak együtt.

A november közepére, azaz a gyermekjogi világnap elé időzített kampányukkal arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy miközben a szivárványcsaládok ugyanúgy szeretik a gyerekeiket, ugyanúgy gondoskodnak róluk és ugyanúgy aggódnak értük, mint az összes magyar család, addig az állam nem biztosít azonos jogokat nekik.

A szivárványcsaládokban ugyanis a törvények csak az egyik, a vér szerinti, vagy az örökbefogadó szülőt ismerik el szülőnek. A másik jogilag nem számít annak. A pár másik tagja akkor sem fogadhatja örökbe a partnere gyermekét, ha bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek, és együtt döntöttek a családalapításról. Ez viszont nemcsak a szülőknek hátrányos megkülönböztetés – hanem a gyerekeiknek is. Ők csak az egyik, a hivatalosan bejegyzett szülő után örökölhetnek, a másik szülő után nem jogosultak tartásdíjra sem.

Nem politikai, hanem emberi jogi kérdés

Az érintett kisgyerekes családoknak olyan teljesen egyszerű és hétköznapi dolgok jelentenének segítséget, amik más családoknak természetesek. Például ha a közösen nevelt gyermeket mindkét szülő beírathatná bölcsődébe, óvodába vagy iskolába, elintézhetné a hivatalos ügyeit, legyen az egy TAJ-kártya kiváltása, vagy egy elveszett igazolvány pótlása, esetleg nyaraláskor átléphetne vele a határon. Vagy baj esetén nemcsak az egyikőjük kaphatna felvilágosítást az állapotáról, hanem mindketten ott lehetnének a kórházi ágya mellett, teljes jogú szülőként.

Szülőként Kovács Patrícia is az érintett magyar kisgyerekek helyzetébe gondolt bele, amikor elvállalta a felkérést a kampányra.

„Én hiszek a szerelemben, a családban. Szerintem ezeknek a gyerekeknek és a szivárványcsaládoknak a helyzete nem politikai, hanem emberi jogi kérdés. Jogunk van szerelmesnek lenni, jogunk van vállalni a szerelmünket, és jogunk van családban élni”

– mondja. A szivárványcsaládok megkülönböztetése különösen annak fényében tűnhet visszásnak, hogy az azonos nemű párok Magyarországon olyan kisgyerekeket szoktak örökbefogadni, akiket egyetlen házaspár sem akar. Hiába mutatják meg őket 4-5, vagy akár 10 házaspárnak – sajnos egymás után nemet mondanak rájuk mert problémás terhességből születtek, egészségügyi problémáik vannak, roma származásúak vagy csak egyszerűen túl idősek. Ezeknek a gyerekeknek az azonos nemű párok és az egyedülállók jelentették az utolsó esélyt arra, hogy szerető családban nőhessenek fel.

A Szivárványcsaládokért Alapítvány szerint ha egy pár életre szóló felelősséget vállal egy kisgyerekért, akiért senki más nem akart, akkor megérdemelnék, hogy ugyanazt a támogatást kapják, mint más szülők.

Kisgyerekes családok fogtak össze

Egyebek mellett ez a felismerés vezetett A család az család kampány elindításához, ami egy igazi civil kezdeményezés: három kisgyerekes magyar család, és a céljaikkal egyetértő önkéntesek munkája áll mögötte. A Szivárványcsaládokért Alapítványnál azt mondják: a céljuk az ismeretterjesztés, és az, hogy az érintett magyar családok helyzetéről higgadt, nyugodt hangvételű, egymás érveire odafigyelő, tényeken és jól alátámasztott kutatásokon alapuló párbeszéd induljon.

A tavaly őszi kampányindító filmünkben ezért kisgyerekes szülők, pedagógusok, szakértők és a téma elismert hazai kutatói cáfolták a szivárványcsaládokkal kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket. A „család az család” kampány mellett több tízezer ember, és több száz művész, híresség és sportoló állt ki, köztük Gulácsi Péter, a nemzeti labdarúgó válogatott kapusa. A kampányhoz februárban több mint 150 cég, márka és nagykövetség csatlakozott, gyereknapon pedig bemutatták Magyarország ország első szivárványcsaládos mesekönyvét, aminek a bevezető kampányában kortárs magyar írók, költők, meseírók és műfordítók, többek között Parti-Nagy Lajos, Dragomán György, Szabó T. Anna, Péterfy-Novák Éva, Dániel András és Grecsó Krisztián vallottak a család fontosságáról.

A Szivárványcsaládokért Alapítvány arra is felhívta a figyelmet, hogy

az azonos nemű párok gyermekvállalását több mint négy évtizede kutatják. Az eredmények alapján a szexuális irányultság egyáltalán nem befolyásolja, hogy milyen szülő lesz valakiből, az azonos nemű párok által nevelt gyerekek pedig nem teljesítenek rosszabbul a társaiknál, az átlagosnál nem vonzódnak gyakrabban a saját nemükhöz, és érzelmi szempontból is olyanok, mint bármelyik kisgyerek.

Mivel a kutatások a világ minden pontján következetesen erre jutnak, ezeket a megállapításokat tudományos konszenzus övezi.

A most indult gyerekjogi kampány az örökbefogadást megnehezítő törvény benyújtásának évfordulójához is igazodik – hiszen egy éppen éve javasolta a kormány, hogy az örökbefogadásoknál a gyermekvédelmi szakemberek döntését felülbírálhassa egy politikus, a családügyi miniszter. Illetve közel egy éve került be az Alaptörvénybe, hogy az apa férfi, az anya nő.

Kulka Jánossal és Kovács Patríciával összesen három kisfilm szövegeit rögzítették a kampányhoz. Mindegyikben az Agócs Írisz által tervezett plüssnyulak beszélgetnek a családjukról, a helyszínek azonban változnak. Az első filmben szereplő játszóteret később egy orvosi rendelő, majd egy sportcsarnok váltja. A filmek végén a szülőkhöz odafutnak a gyerekek, a csattanó pedig (nem áruljuk el) arra mutat rá, ami a szlogen is lett. Ami számít, abban nincs különbség.