„Egy óvodást nem a jegesmedvék miatt fogok aggódtatni”

A fenntarthatóság szó hatalmas területet fed le, ha bárkit megkérnénk, írja le, vélhetően – ha nem tankönyvi definíciót olvasna fel – , nem lenne két egyforma válasz. Éppen ezért nehéz a kérdés: vajon tanítható-e a fenntarthatóság?

Ahhoz, hogy eljussunk a legegyszerűbbnek tűnő kérdések megválaszolásáig, tisztázni kell az alapokat. Például akár azt is, hogy helyesen használjuk-e a fenntarthatóság szót? Az adásban nagyon érdekes magyarázatot ad arra vonatkozóan Czippán Katalin, hogy hogyan alakult a fenntartható fejlődés szóösszetétel használata az évek alatt.

„A fenntarthatóság nem egy fix állapot. Az minden pillanatban egy társadalmi konszenzust jelent, az adott környezeti állapotok által meghatározott térben eldöntött lehető legjobb megoldást jelenti arra, hogy hosszú távon a Föld eltartó képességén belül éljünk” – definiálja a fogalmat Czippán Katalin.

És mivel maga a fenntarthatóság nem állandó fogalom, nehéz tanítani. Viszont ha már szétbontjuk a fogalmat, akkor sok lehetőség áll rendelkezésre:

„Megtanulhatók azok az ismeretek, képességek, összefüggések, megközelítések, amelyekkel a fenntarthatóságért, a fenntarthatóságra nevelünk” – mondja Czippán Katalin.

Dúll Andrea annyival egészíti ki ezt a kérdést, hogy kiemelkedően fontos, hogy legyen ebben a témában szakmai konszenzus és párbeszéd, mert ennek a kérdéskörnek ez lehet az egyik kulcsa.

Az adásban beszéltünk még arról, hogy egy óvodást valóban nem kell lesoványodott, haldokló jegesmedvékkel sokkolni, ugyanakkor a mese például egy olyan forma, lehetőség, nyelvezet, amellyel minden korosztályban hatékonyan át tudunk vinni ismereteket, összefüggéseket.

„Szerintem nincs olyan ember, akivel ne lehetne megbeszélni bármit, ha úgy beszéljük meg vele, ahogy ő azt megérti. Ide tartozik a fenntarthatóság is” – mondja Dúll Andrea.

Továbbá fontos az is, ha hagyjuk a gyerekeket, hogy a nagyi lepedőjéből készítsenek vászonszatyrot, adott esetben dekorálják is azt. Ezzel rengeteg dolgot taníthatunk nekik anélkül, hogy konkrétan a fenntarthatóságról beszélnénk velük.

Mindkét szakértő egyetért abban, hogy a tárgyi oktatáson keresztül elérhető a viselkedésminták változása is, erre megvannak a megfelelő technikák. Lehet cselekedtetni, és ez akár egy jó példa lehet arra, hol kapcsolható össze ebben a folyamatban a gyerek, az intézmény és a család.

„Egy olyan hídon megyünk át, amit éppen építünk” – foglalja össze Czippán Katalin

Az adásban még ezekről a témákról lesz szó:

• Nehéz kérdés, hogy kinek a „dolga” a fenntarthatóságra való nevelés. Az intézményeké? A családé? Hol lehet átjárás? Az én vélekedésem szerint ez egy kölcsönös folyamat, és jelen fázisban ki merem jelenteni: ez már nem csak a szakemberek dolga.
• Életkoronként milyen lehetőségek vannak a fenntarthatósági témák átadására?
• Iskola és család – hol lehetnek átjárások?