A bankok és az építőipar etetésére épült a megszorítások miatt szűkülő családpolitika

A fideszes családpolitika egészen alapvetőnek tűnő elemei remegtek meg nemrég, amikor a kormány bejelentette a babaváró hitel és a csok feltételeinek szigorítását: népszerű hitelkonstrukciót 30 év alatti nőkre korlátozzák, a csokot pedig csak kistelepüléseken lehet majd felvenni. A friss intézkedések – és úgy általában a 13 évnyi kormányzati családpolitika – értékeléséhez Szikra Dorottyát, a Társadalomtudományi Kutatóközpont szociológusát és a témában jártas kutatót hívtuk a Telex stúdiójába.

Az adás a 2010 óta tartó időszak, a fideszes intézkedéscsomagok 13 év alatt elért eredményeinek átbeszélésével indul. Szikra szerint sokféle szempontból lehet értékelni mindezt, és ezek közül csak az egyik a demográfia, ő viszont inkább szociálpolitikusként figyeli az eseményeket. Innen vizsgálva az látszik, hogy a rászorulók segítése és a családpolitika teljesen elvált egymástól. Ennek melléktermékeként az alapvető újraelosztásra irányuló ellátások, a rászorulókra irányuló részek – amelyek pedig a szociálpolitika alapját adják mindenhol – elsorvadtak. Ha egy tortaként gondolunk a családpolitikára, azt látjuk, hogy az állandó elemekhez, a hagyományos tortaalaphoz nem nyúltak, miközben a tetejére elkezdtek felhalmozni tejszínhabot, marcipánfigurákat.

És mostanra azt látjuk, hogy ezek a tortadíszítő elemek már többe kerülnek a magyar államnak, mint az alapvető építőkockák, amelyekhez bárki hozzáférhet anélkül, hogy különféle kritériumoknak megfelelne.

Szikra Dorottya szerint emiatt nemzetközi összehasonlításban is nagyon különleges a Fidesz családpolitikája, ugyanis sehol máshol sem látni olyat, hogy az extra intézkedések (pl. hitelekkel támogatás) nagyobb súllyal esnek latba, mint az alapok.

Egy állam szociálpolitikája lehet „érdemességi” (avagy teljesítményalapú) és rászorultság-alapú is, itthon nagyon következetesen az előbbit látjuk 13 éve – mondta arra utalva, hogy a munkaalapú társadalom szlogenjéhez való ragaszkodás hat át mindent ezen a területen. A kormány még népszerűségi szempontok ellenében is képviseli ezt a modellt, hiszen például a családi pótlék emelésének nyilván örülnének az emberek, mégsem merül fel komolyan, hogy ezt meglépjék.

Az adásból kiderül még:

• Miben hasonlít az államszocializmusból megismert szociálpolitika és a mai? Miben kanyarodik el nagyon Magyarország az uniós szociális modelltől?
• Milyen nőket érintő közpolitikákban teljesít jól a Fidesz, hol szorgalmazzák a nemek közti egyenlőséget, és hol egyáltalán nem? Hogyan növelik egyes intézkedések a családon belüli nemi egyenlőtlenségeket?
• Ki nyer azon, hogy nem közvetlenül támogatja ez embereket a kormány? Valóban főként családpolitikai célúak az annak hirdetett politikák, vagy valami más van a háttérben?
• Mi az az illiberális jóléti állam, mit jelent a Magyarországra gyakran használt kifejezés szociálpolitikai szempontból? Mik a különbségek és hasonlóságok a török és a magyar modellben? Milyen összefüggés van a jóléti juttatások alakulása és a jogállami intézmények állapota között, általánosítható-e ez az autoriter rezsimekre?
• Mik azok a dolgok, amelyekben baloldalibb például az Erdoğan-rezsim szociálpolitikája, mint Orbáné? Miben hasonlít az orosz és a magyar családpolitikai retorika?
• Hogy lehetséges, hogy a családi adókedvezmény ellenére a magyar adórendszer a leginkább az egyedülálló, jól kereső embereket támogatja? Miért nem mondhatjuk azt, hogy általánosságban családbarát a Fidesz politikája?