A 100 százalékban lebomló csomagolás hazugsága – a teljes rendszert áthatja a greenwashing

Nagy Réka vagyok, egyik eredeti szakmám szerint szerkesztő-újságíró.
Első lányom születése előtt, várandósságom alatt egy adag kölcsönkapott gyerekruhával kezemben gondolkodtam el azon, hogyan is adhatnám valóban a legjobbat születendő lányomnak. Nem azt, ami a reklámok szerint a legjobb, hanem ami valóban az ő jóllétét szolgálja.

Elkezdtem kutatni, először a háztartási megoldások terén. Miközben rengeteget olvastam, rájöttem, hogy magyarul ez a téma alig jelenik meg a mainstream médiában, ezért részben kommunikációs projektként kezdtem el közérthetően és szándékaim szerint szórakoztatóan írni a témáról a szódabikarbónától a mélyebb összefüggésekig haladva az „Ökoanyu” című rovatban, ami tizenegy éve indult a Nők Lapjában. Azóta négy könyvet írtam felnőtteknek, egyet gyerekeknek, és az elmúlt években nagyjából száz előadást tartottam az ország szinte minden csücskében.

Amikor megjelent az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) 2018-as jelentése, a médiát elárasztották a „mindmeghalunk” üzenetek. Engem sem került el a klímaszorongás és újabb tanulmányokba kezdtem: humánökológiát és környezeti- és klímakommunikációt tanultam, hogy jól és jót mondjak. A Kisbolygó podcastban igyekszem minél több területét bemutatni ennek az igen szerteágazó témának, minden esetben kitérve a megoldásokra, hogy minél többen és többféleképpen ismerhessék meg, milyen, a fenntarthatósághoz kapcsolódó a cselekvési és kapcsolódási lehetőségek vannak.

A sorozat első részében greenwashing, azaz a zöldre mosás kérdését járjuk körbe Paul Ágnes és Vér Balázs PR- és marketing-szakemberek segítségével. Már az adás elején fény derül arra, hogy a „washing” több fajtája ismert, változatos trendekre tudnak felülni a cégek, hogy kétes marketingeszközökkel elnyerjék a fogyasztók bizalmát.

Gondolhatjuk például, hogy milyen jó fej egy cég, amely kiáll az LMBTQ-mozgalom mellett, de amikor megvesszük az egész családnak a szivárványos zoknit, akkor simán lehet, hogy valójában a „rainbow washing” áldozatai vagyunk.

A cél a legtöbb esetben nem a jó ügy szolgálata, hanem a még több profit termelése.

Fontos mögé néznünk kicsit a jó ügyek mögé beálló cégek tevékenységének is, hiszen sok kampánynak több a marketingköltsége, mint a valós támogatás, amit a cég az adott ügyre fordít végül – mondta az adásban Paul Ágnes, aki szerint a termék zöld jellegének kommunikálása csak akkor etikus (és akkor lesz hihető az üzenet), ha a folyamatok is etikusak és átláthatók, ha a fenntarthatóság gondolata áthatja az egész munkakultúrát.

Az adásban alaposan körbejárjuk a „washing”-ok és kiemelten a „greenwashing” témáját, megismerhetünk egy újabb keletű fogalmat, a „green hushing”-ot, továbbá pár konkrét greenwashing-példát is megvizsgálunk.

A Kisbolygó első részében Vér Balázs kommunikációs szakember bevezet egy új fogalmat is: ez a „future washing”. Arra a jelenségre használja ezt a kifejezést, amikor a cégek azt ígérik meg, hogy egy bizonyos – nem túl közeli, de nem is túl távoli – dátumra „minden rendben lesz”, megtörténnek az elvárt változtatások. Aztán ezekről a törekvésekről, vállalt célokról később nem esik szó, és ezek a változtatások nem történnek meg.

Az adásban körbejárjuk még a „greenwashing” szabályozási oldalát is, és az adás végén kitérünk a megoldási lehetőségekre is.

Az adásból kiderül még:

• kompenzálható-e a repülőútjaink kibocsátása?
• hogy állunk a szabályozásokkal?
• milyen tanúsítványokat lehet komolyan venni a csomagolásokon?
• vannak-e az egyéneknek valós választási lehetőségei arra, hogy katalizálják a változást?