Megpróbálta eltaposni az elnyomó rendszer, de az utolsó pillanatban megszökött

Középszerű vígjátékok és katonai propaganda – így jellemezte többször is az iráni Mohammad Raszulof, hogy hazájában miből állt a 2010-es évek óta a nemzeti filmkészítés, és mihez képest nyújtott ő alternatívát a titokban forgatott, aktuális témákról szóló, a politikai rezsimnek szemet szúró drámáival, amik rendre eljutottak külföldi filmfesztiválokra, csak Iránban nem mutatták be őket. Raszulof munkássága annyira szemet szúrt, hogy a többszöri börtönbüntetés, vagyonelkobzás, sőt, korbácsolásra ítélés után jobbnak látta elhagyni Iránt. Huszonnyolc napig utazott szinte teljes titokban idén tavasszal, hogy odaérjen A szent füge magja (The Seed Of The Sacred Fig, دانه‌ی انجیر معابد) című filmjének premierjére, ami bekerült a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Raszulof különdíjat kapott a zsűritől, de a hazájába már nem térhet vissza soha többé.

Sőt, csoda, hogy egyáltalán még életben és szabadlábon van. Akárcsak az ország egyik legismertebb filmrendezője, Dzsafár Panahi, aki szintén többször is volt őrizetben, a radikális iszlám rezsim többször is kipécézte magának, és gyakorlatilag a filmrendezéstől is eltiltották. Az illegalitásban készült filmjeik viszont rendre kijutnak az országból, Panahi esetében az egyik filmjét egy sütibe rejtett pendrive-on juttatták el a cannes-i filmfesztivál szervezőihez.

Raszulof Iránban született, ott is tanult szociológiát és filmes vágást. Az első filmjét 2002-ben rendezte, de még ugyanabban az évtizedben kezdődtek a gondjai a rendszerrel: 2010-ben letartóztatták, amiért állítólagosan engedély nélkül forgatta a Goodbye című filmjét. Akkor hat év börtönt kapott volna, ami helyett végül egy évet kellett letöltenie, de húsz évre eltiltották a filmkészítéstől. Az iráni bíróság kimondta, hogy Panahival együtt propagandát készítenek a rendszer ellen, és a nemzetbiztonság ellen dolgoznak. Az egyre jobban zsugorodó iráni személyiségi jogokról szóló Goodybe a cannes-i filmfesztiválon az Un Certain Regard Award nevű mellékszekcióban díjat is nyert a legjobb rendezésért, ami feltehetőleg nem segítette a rendező ázsióját a radikalizálódó állammal szemben.

Az sem könnyített a helyzeten, hogy Raszulof nem állt le a munkával, és titokban, a rendszert kijátszva tovább készítette a filmjeit. A rendszer viszont visszavágott, 2013-ban egyszerűen elvették az útlevelét, és nem utazhatott ki a Manuscripts Don’t Burn című történelmi thrillerének premierjére Németországba, annak ellenére, hogy kétlaki életet élt, a családja Hamburgba költözött. A film egy politikai fogolyról szólt, aki folyamatos megfigyelés alatt, a börtönben írja meg a saját emlékiratait – a történetet Raszoluf saját börtönbüntetése ihlette.

Az útlevelét később visszakapta, de amikor 2017-ben egy cannes-i díjat érő kiküldetésről hazatért, Teheránban ismét elkobozták tőle, és berendelték az iráni „kulturális bíróság” elé. Innentől kezdve nem hagyhatta el legálisan az országot, a családja meglátogathatta, de ő nem utazhatott többet Hamburgba. Még mindig nem készíthetett volna filmet, de pontosan tudta, hogyan kell megtalálni a kiskapukat.

A Nincs gonosz (There Is No Evil, شیطان وجود ندارد) négy különböző, a halálbüntetés témája körül forgó történetből áll össze, Raszulof pedig négy kisfilmként forgatta le, mert, mint ahogy egy interjúban elmondta 2020-ban, sokkal kevesebb a rizikója a lebukásnak, ha sokkal kevesebbet forgat. A producerek négy kisfilmre kértek engedélyt, a rendező nevét pedig szándékosan nem írták bele az engedélyekbe. Raszulof, hogy rendszeresen tudjon dolgozni Iránban forgatókönyvíróként, egyszerűen csak álnevet használt. Az írás volt az egyetlen kreatív folyamata, amit a rendszer nem tudott megakadályozni. „Kikerülni a cenzúrát ebben az időszakban olyan volt, mint egy vicces, izgalmas játék” – mondta, és hozzátette, hogy az iráni cenzúra nagyrészt olyan bürokratákból áll, akik mindent megtennének, hogy feljebb jussanak a rezsimben.

A Magyarországon is bemutatott film 2020-ban megnyerte a berlini filmfesztivál fődíját, de az Arany Medvét a lánya, a Németországban élő Baran vette át, apja csak egy videóhívással tudott becsatlakozni a díj utáni sajtótájékoztatón. A Nincs gonosz sikere után kapott egy sms-t, amiben arról értesítették, hogy nemsokára megkezdheti az egyéves börtönbüntetését, amit még egy évvel korábban szabtak ki rá, úgyhogy készüljön fel. A producere szerint az üzenetben nem állt, hogy pontosan mikortól kell megkezdenie a büntetését.

A koronavírus-járvánnyal párhuzamosan radikalizálódó Iránban a karhatalmak 2022-ben egy közösségi médiás posztja miatt több más értelmiségivel és művésszel együtt letartóztatták Raszulofot. A rendezőt az Evin nevű börtönben tartották fogva Teheránban, de kevés hír jutott el róla a külvilághoz – az egyik ilyen az volt, amikor könnygázt és hanggránátokat vetettek be a rabok, köztük a filmrendező ellen is. Dzsafár Panahit szintén bebörtönözték, egész egyszerűen azért, mert meglátogatta Raszulofot. Panahi éhségsztrájkkal fenyegetőzött, mire kiengedték. Pár hónappal később Raszulofot is szabadon bocsátották. Az országból viszont még mindig nem mehetett el, hiába kérték fel, hogy legyen a zsűri elnöke abban a cannes-i szekcióban, ahol többször is díjat nyert már.

Raszulof még mindig nem hagyta abba a filmezést. Miután kijött a börtönből, nekiállt forgatni A szent füge magját. A forgatás közben kapta a hírt, hogy újabb nyolc évre, vagyonelkobzásra és nyilvános korbácsolásra fogják ítélni. Pár nappal a forgatás befejezése után azt a hírt is megkapta, hogy elutasították a fellebbezését. A szent füge magját közben beválogatták a cannes-i filmfesztiválra. Raszulof azért maradt ennyi ideig Iránban, mert saját bevallása szerint olyan történeteket akart elmesélni, amiket csak az országból lehetséges. Egy ideig bírta azt, hogy eltiltották a filmkészítéstől, attól, hogy elhagyja az országot, rendszeresen kihallgatták, börtönbe csukták. „A börtön segített abban, hogy ezen mind elgondolkodjak” – mondta egy későbbi interjúban.

Két órája volt dönteni. Az otthonának ablakából rálátott az Evin börtön falaira, légvonalban pár száz méter volt a távolság a lakása és a jövője között. Utoljára végignézett a növényein, és nekiindult elhagyni az országot. Az út összesen huszonnyolc napig tartott – időközben Ebrahim Raiszi iráni elnök meghalt, miután a helikoptere lezuhant Azerbajdzsánban.

Raszulof minden elektromos eszközét otthon hagyta, majd gyalog eljutott egy faluhoz az iráni határra. A határátkelésről nem tudni sok részletet, annyi biztos, hogy Raszulof hosszabb várakozás után, az ideális alkalomra várva átszökött a határon, majd eljutott egy olyan városba, ahol van német konzulátus. Mivel korábban Hamburgban élt, a német hatóságok be tudták azonosítani az ujjlenyomatai alapján. A stábjának egy része el tudott menekülni Iránból, de amikor jelet adott magáról, hogy biztonságosan megérkezett Európába, Raszulof elmondta, hogy a hatóságok razziáztak az operatőrénél, kikérdezték a szereplőit, és rajtuk keresztül nyomást gyakoroltak rá, hogy vonja vissza a filmjét a cannes-i filmfesztiválról.

Raszulof nem vonta, személyesen volt ott a fesztiválon, ahol a zsűri egy eddig nem létező különdíjat adott a filmjének. A szent füge magja nagyon direkten foglalkozik a 2022 után kirobbant iráni tiltakozásokkal, a főszereplője pedig egy rendőrbíró, aki elveszíti a fegyverét, miközben a családja is elfordul tőle. A film német finanszírozásból is készült – emiatt lehetett 2024 hivatalos Oscar-nevezése a legjobb nemzetközi film kategóriájára.

Amikor a sajtó megkérdezte, hogy érzi magát Európában, Raszulof elmondta: örül, hogy biztonságban van, és hálás, hogy el tudta hagyni Iránt. De fájdalmasan gondol vissza az iráni mindennapjaira. Amik különösen fontosak voltak neki, hogy sétáljon egyet Teherán utcáin, beüljön egy taxiba, egyszerűen közel legyen az irániakhoz. „De egyszerűen nem volt más választásom” – mondta. Raiszi haláláról azt nyilatkozta, hogy ezzel legalább kevesebb ember ül annak az „elnyomó, igazságtalan atrocitásgépezetnek” a vezérlőpultjánál.

Amikor arról kérdezték, hogy miért készített filmeket annyi éven át annak ellenére, hogy a saját és mások biztonságát veszélyeztette, Mohammad Raszulof tartott egy hosszú szünetet, és elmondta, hogy itt lehet az ideje annak, hogy pszichoanalízisre menjen, mert két dolog fontos neki: a szabadsága és az emberi jogai. Imád filmeket készíteni, de fontosabb a szabadsága. De ha egyszer visszakapja a szabadságát, akkor tudja, hogy megint filmeket fog készíteni.

A filmje azóta fesztiválról fesztiválra vándorol, és Budapestre is eljut. Október 29-én ugyanis A szent füge magjával nyílik meg Budapest új nemzetközi filmfesztiválja, a BIFF. Utána egy nappal is műsorra kerül. Jegyeket itt lehet venni a vetítésekre.

A Telex a BIFF kiemelt médiapartnere.