Így dolgozhattak a középkori kőművesek egy katedrális építésén

Akármit is gondoljunk az Alien: Romulusról, az nem lehet letagadni, hogy egyszerűen menőn néz ki. Menőn néznek ki az analóg gombok, amiket a szereplők nyomogatnak, menőn néznek ki az űrhajóbelsők, menőn néznek ki a véres-nyákos szörnytámadások, menőn néznek ki azok a hosszú folyosók, amiken a nem túl szép sorsú karakterek sétálgatnak – méghozzá azért, mert a rendező szándéka szerint minél több külsőséget egyszerűen megépítettek, az iszkoló arctámadókról és a mellkasból kirobbanó bébialienről nem is beszélve.

És ha a film végén maradunk az Alien: Romulus stáblistájára, akkor láthatjuk, hogy mennyi magyar szakember dolgozott mindezen, többek között az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna is. A szakemberek pedig mind szívesen beszéltek arról a Telexnek, hogy milyen volt egy Alien-filmen melózni, miben kaptak szabad kezet, mik voltak a legnagyobb kihívások.

Ha valaki szeretne szűz szemmel beülni az Alien: Romulusra, akkor most csukja be ezt a cikket, mert kitárgyalunk benne bizonyos fordulatokat a műhullákért felelős Filmefexet vezető Pohárnok Ivánnal, a kellékek egy részét gyártó Prop Factory Studio alapítójával, Pallós Endrével és a film utolsó harmadának teret adó folyosót tervező és építő Artoid Studio vezetőjével, Galbovy Attilával.

Az android nyaka legyen olyan, mint egy IKEA-fiók

Pohárnok Iván, a Filmefex stúdió alapítója elmondta, hogy a rendező, Fede Álvarez ötlete volt az, hogy több effektcég is dolgozzon a filmen: a Legacy felelt a xenomorfokért, az Amalgamated Dynamics Inc. (ADI) a chestbursterekért, az új-zélandi Weta pedig az arcra csatlakozó arctámadókért. A magyar Filmefex volt az, akik aztán megkaptak minden olyan munkát, amik színészekhez kapcsolódtak: Andy nyakba ültetett interfészét, ahogy Tyler arcát szétkapja az idegen a szájával, vagy ahogy az egyik szereplő mellkasából távozik az újszülött xenomorf. A négy cég együttműködése miatt kialakultak olyan helyzetek, mint a szülésjelenet, ahol a Filmefex által megépített szintetikus testből az ADI tojását húzták ki.

Pohárnok már korábban dolgozott együtt a rendező Álvarezzel a szintén Magyarországon forgatott, Vaksötét című horrorban is. Lehet, hogy a már meglévő bizalom miatt a rendező ráhagyta Pohárnokra, hogy tervezze meg azt a nyílást Andy nyakán, amin keresztül új modulokat tölthetnek fel az androidba. A rendező olyan utasításokat adott, hogy legyen olyan, mint egy IKEA-fiók, egy nyomásra picit nyíljon ki, aztán lehessen bele egy kis lemezt helyezni. Ezt a hardvert többször is, közeliben mutatják a filmen, a cégnek pedig kellett egy olyan változatot is terveznie, ami a színész nyakán is működik – ez végül nem látszik a végső változatban.

De több dolog is nagyon látszik az Alien: Romulusban, amit a Filmefex készített. Az egyik ilyen az, amikor Tyler (Archie Renaux) arcából kiharap egy darabot egy xenomorf. Pohárnokék ehhez egy olyan műfejet gyártottak, amibe bele tudott csapódni a szörny szája, fröcskölt a vér – de egy gombnyomásra vissza is lehetett alaphelyzetbe állítani, így nem volt szükség teljesen új műhullára, amikor újra kellett venni.

Apropó műhullák: ők készítették el azokat a hullákat is, amik a film utolsó harmadában, az Artoid által tervezett keltetőfolyosón találhatóak. Ezek olyan karakterek holttestei, akik addig a pontig sehogy nem jelentek meg a filmben, ezért a Filmefex viszonylag szabad kezet kapott a kinézetükben, de a produkció megadta, hogy hány férfi, hány nő, hány fekete és hány ázsiai karakterre van szükség. Álvarez néha mondta, hogy melyik legyen jobban szétrohadva, és melyik legyen frissebb, a közös mindegyikben az volt, hogy a mellkasuk legyen szétroncsolva.

És apropó szétroncsolt mellkas: ők készítették el Navarro (Aileen Wu) mellkasának mását is, amiből egy kis földönkívüli kikandikál. Elkészítettek egy változatot, ami a színész testére illeszkedett, Pohárnok elmondása szerint Wunak egész nap egy lyukban kellett állnia, egy nagyjából kétszer két méteres űrkabin díszletében, miközben nyolc bábos vette körbe. Négyen irányították a mellkast, négyen pedig a lényt, miközben az operatőr, a rendező és még egy színész is ott volt velük. Álvarez ráadásul kért a Filmefextől egy másik változatot a protézisből: olyat, ami a való életnél kétszer nagyobb. A rendező szerette volna látni, ahogy a mellkasból távozó lénynek van arcmimikája, ez pedig nehezen lett volna kivitelezhető egy 1:1 arányú műmellkasnál.

Addig akart a filmiparban dolgozni, amíg nem jön ide egy Alien

Galbovy Attila, az Artoid Studio vezetője szerint egy Alien-filmen dolgozni kicsit olyan, mint ahogy a középkori kőművesek dolgozhattak egy katedrális építésén. Galbovy tíz éve megfogadta, hogy addig fog dolgozni a filmiparban, amíg Magyarországra nem jön az Alien.

Az Artoid felelt a film utolsó harmadában látható, már xenomorfok által belakott, különböző hullákkal kidekorált folyosó szobrászati, organikus részéért, a mintakészítéstől a helyszíni összeszerelésig. Galbovy szerint több száz négyzetméter felületet készítettek ehhez, a szobrászati technológiát is ők találták ki. Arról, hogyan néz ki ez a folyosó, amikor nincsen bevilágítva, és nem impulzusfegyveres fiatalok rohangálnak rajta szörnyek elől, itt lehet megnézni fotókat.

Galbovy szerint kihívás volt egymásra hangolódni a magyar és a külföldi kollégákkal, a munka egyes fázisai ugyanis külön-külön zajlottak. Az építészcég a stúdióban építette a szerkezetet, ők pedig a saját műhelyükben gyártották az elemeket, majd ezeket aztán össze kellett szerelni. Készült pár konceptrajz előre a felhasznált mintákról, de egy ilyen nagy és bonyolult felületet nem lehetett részleteiben ellenőrizni. Ha a látványtervezőnek nem tetszett valami, azon változtattak, ha valamit másképp szeretett volna, akkor úgy csinálták, ahogy kérte. „Mint egy vonat, aminek haladnia kell, de az irányt menet közben is lehet valamennyire változtatni” – írta a Telexnek.

Ugyan kifejezetten nem kérték tőlük, hogy nézzék meg a korábbi Alien-filmeket, azért szakmai érdeklődésből megtették, hogy lássák, hogyan is néznek ki a többi filmben az ehhez hasonló keltetők, hogyan készíthették őket, és miben akarnak hasonlítani vagy különbözni tőlük. De Fede Álvarez már az elején tisztázta, hogy neki az első két film a mérvadó.

Úgy készültek, hogy csupa vér lesz

Létezik a „hero” eszköz fogalma a filmek gyártásánál, ezek azok a kellékek, amik interakcióra képesek, a szereplők használják is őket, adott esetben funkcionálisak is, azaz nemcsak eljátsszák, hogy működnek, hanem valójában működnek. A Prop Factory Studio több ilyen kelléket is legyártott, sőt, rögtön a film elején az ő tervezésüket látjuk, amikor a Nostromo kamerarendszere bekapcsol. De a kezük munkáját dicsérik a hibernálókapszulák, a hibernálófolyadékokat tartalmazó tárolók, az antigravitációs rendszer, az űrhajó vezérlőpaneleinek nagy része, a zsilipajtókat vezérlő panelek jelentős része és a patkányprés is, aminek a segítségével kiderül, hogy nem biztos, hogy jó ötlet élőlényekbe fecskendezni azt a bizonyos rejtélyes fekete folyadékot.

Pallós Endre, a cég alapítója elmondta, hogy nagyon részletes látványterveket kaptak a látványért felelős művészeti osztálytól, amihez nekik tűpontosan igazodniuk kellett. A legyártott elemekről készült fotók és a koncepciók néha teljesen megegyeznek. Dolgoztak a Dűne második részén is, ott sokkal szabadabb kezet kaptak, az Alien: Romulusban egzaktan kellett követniük a látványterveket.

A hibernálókapszulákra különösen büszkék, mert sok közeli jelenet van róluk, fontos elemei a történetnek, a színészek pedig használják azokat – ezért a fekvő felületeikből többet is kellett gyártani. Használat közben rengeteg művér került rájuk, ezért egyszerűbb volt egy friss, még vér nélküli változatra lecserélni egy-egy darabot a díszletben, mint letörölgetni a véreset. De Pallós szerint erre készültek, tudták, hogy ez lesz a sorsuk a kapszuláknak.

Ők gyártották a film második felében felbukkanó labor számítógépeit és a már emlegetett patkánypréseket is. Utóbbiakból négy-öt különbözőt gyártottak, mindet léptetőmotor működtette, és tényleg úgy viselkedett, mint egy hidraulikus prés. Pallós általánosságban elmondta, hogy a bonyolultabb kellékek előkészítésére mindig szánnak időt, hiába készítettek már hasonló eszközöket, első prototípust kell megint gyártaniuk, az elkészült eszköznek pedig biztonságosnak is kell lennie, amellett, hogy működik és megfelel az elképzelt látványnak.

A Prop Factory Studio készítette a hibernálófolyadék-tárolókat, és az azokból kihúzott szérumhordozókat is. A tárolók is működtek, a színész ha megnyomta a megfelelő gombokat, az ajtók kinyíltak. A szérumhordozók tartalma volt viszont az, ami a legnagyobb kihívás volt nekik: ebben ugyanis egy áramló folyadéknak kellett látszódnia. Álvarez többször is elmondta a filmről, hogy minél kevesebbszer akart számítógépes animációt használni, ezért Pallóséknak ezt a folyadékot is le kellett gyártaniuk. A cég két héten keresztül csak ezt a mintát tesztelte, tizenkét különböző változat készült el, mire sikerült egy mágneses közeggel áramoltatni. Azt a folyadékot, ami ugyan sokat nem látszik a filmben, de amikor igen, akkor legalább közelképben.