Hunter Schafer az Origo után minket is összezavar

Magyarországról nézve Hunter Schafer karrierjének eddig két legnagyobb húzása az Eufória, és az Origo didirovatának teljes összezavarása volt, az utóbbi miatt soha nem fog olyan film, sorozat, klip vagy bármilyen projekt létezni az ő szereplésével, ami nem fog mosolyt csalni az én arcomra. Ez nem annyira szerencsés akkor, amikor egy horrorfilm főszereplője, mentségére legyen mondva, hogy itt még a kormánymédia sem tudná csűrni-csavarni a dolgokat, hogy a Cuckoo című filmet úgy értékeljük, mint egy fontos lépést az életművében. Ez Hunter Schafer első filmes főszerepe, most jöhet a következő lépés, hogy keres egy olyan filmet, ami jó is.

A Cuckoo-ban Schafer egy tizenhét éves, lázadó kamaszt, Gretchent játssza, aki az édesapjával, nevelőanyjával, és féltestvérével együtt beköltözik egy németországi rezortba, ahol egy König nevű uraság (a brit Dan Stevens, német akcentussal) a főnök, és az egész inkább hasonlít egy világtól elzárt kutatóállomásra, mint egy olyan helyre, ahol pihenni lehet. Ez alatt azt kell érteni, hogy minden úgy tűnik, mintha a Twin Peaks kulisszáit átrakták volna Wuppertal erdejébe, a bércek, fenyők vegyülnének a nyugat-német nyaralási építészettel, fémmel, üveggel, hegyes sarkokkal. Annál még furább dolgok is vannak, hogy egy amerikai család Németország kellős közepébe utazik egy autóval, méghozzá az, hogy a rezort vendégei között gyanúsan sok nő kezd el sugárban hányni, König pedig úgy tesz, mint aki minimum valakit az akarata ellenére tart fogva a pincében.

Ha még a Twin Peaks-hangulat nem lenne elég, akkor bejön a Donnie Darko is – Gretchen és testvére ugyanis egyik nap egy észveszejtő sikolyt hall, amitől egy félperces időhurokba keverednek. Hogy ez a hurok egész pontosan hogyan működik, azt a cikkírás pillanatáig nem teljesen értem, de ne az én dolgom legyen elemezni. A Cuckoo úgyis inkább az érzékekre hat, mint az értelemre, azt a fajta misztikus, nehezen megmagyarázható, és nehezen racionalizálható hangulatot akarja megteremteni, mint a hetvenes évek paranoid horrorfilmjei, mint a Cronenberg-féle Paraziták.

Schafer karaktere pedig adná magát, hogy egy új korszak scream queenje legyen, aki sikítások közepette, de erős női jelenléttel játsszon végig egy horrorfilmet. A transzsága nem téma, Gretchen nem transz példabeszéd, hanem egy tinédzser, aki éppen egy észak-rajnai X-Aktákba keveredett, Tilman Singer író-rendező azt is okosan elkerüli, hogy a sztorija bármiféle transzság-parafrázis legyen (bár azt azért érinti, hogy a nők mennyiben rendelkezhetnek a saját testük felett), hiszen a főszereplő személye adná magát. Az is adná magát, hogy Schafer egy horrorfilm egyértelmű hősnője legyen, ami Singer túlbonyolított mitológiája miatt nem teljesen sül el, annyi hős, antihős, és gonosz gyűl össze, hogy még a maroknyi másik szereplő mellett is elsikkad a karaktere. Azt hiszem, egyszer sem sikít.

Meg hát, rutinos horrordekódoló legyen a talpán, aki érti is, hogy mi az istenről szól egészen pontosan a Cuckoo, mik a szabályai, hogyan működik a szörnye (ami úgy néz ki, mint egy John Waters-filmből szalasztott matróna), hogyan működik a nagy összeesküvés. Singer lehorgonyozza a sztoriját a mai horrorok nagy kedvenc traumájában, a gyászban – Gretchent még mindig kínozza édesanyja halála, nem tudja elengedni az utolsó hangüzenetét, még fontos neki, hogy kapaszkodjon a létezésébe. Ugyanilyen fontos az, hogy kapaszkodjon a pillangókésébe, amivel Schafer, becsületére legyen mondva, elég jól tud bánni.

Szóval a karakter és a színész is meglenne ahhoz, hogy a Cuckoo-ból legyen valami emlékezetes, de Singer nem tud belőle igazán érdekes hangulatot csiholni. Nem segítenek az olcsó riogatások sem, illetve a szerény költségvetés sem. Persze itt már rögtön a bőség zavaráról lehet beszélni a rendező előző, 2018-as Luz című filmjére, ami nagyjából egy elhagyatott irodaépületben játszódott, talán összesen három színésszel. Ott Singer próbált egy neonszítta, füstös hangulatot megteremteni, a Cuckoo pedig szeretne az a fajta észak-amerikai, fenyőerdős, ködös misztikum lenni (Németországba), amit videójátékokban is erőszeretettel használnak fel mostanában. Nem sikerül maradéktalanul, a Cuckoo egyszerre sok a kavarásból, és kevés a lényegből.

A Cuckoo premierje a berlini filmfesztiválon volt. Magyar premierről egyelőre nem tudni.

A film első előzetese: