Ennek egy vége lesz: én meggyógyulok

Einspach Gábor nem halt meg, a Nem halok meg című dokumentumfilmből pedig néha úgy tűnik, mintha ez csak és kizárólag a saját döntése lett volna. Einspachot hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták pár éve, Dér Asia dokumentumfilmes (Anyáim története) pedig a betegség természetéről szeretett volna filmet forgatni, egymásban pedig megtalálták azt, amit talán kimondatlanul is kerestek: a galériatulajdonos olyan alanynak bizonyult, aki nem fogta vissza magát, amikor be kellett engednie a stábot a magánéletébe, vagy akár a kemoterápia alatti állapotának közelébe, Dér pedig hozzáférést kapott egy olyan emberhez, aki a kezdetektől fogva meg van bizonyosodva arról, hogy abba az egy százalékba tartozik, aki túléli a ráknak egy különösen veszélyes fajtáját.

Túléli. Einspach több közeli rokona is daganatos betegségben halt meg, ő pedig a hasnyálmirigyrákra úgy tekint, mint egy akadályra, amit hibátlanul kell vennie. „Nekem nem volt betegségtudatom” – mondja Bodoky György onkológusnak. Ha szuperhős lenne, az elképesztő céltudatosság lehetne a szuperereje, egyszerűen elhatározta, hogy nem fog betegként tekinteni magára, az állapotában inkább egy lehetőséget lát. Lehetőséget egy katarzisra, lehetőséget arra, hogy új alapokra helyezze az életét, hogy megváltozzon a mentalitása. Einspach tragédiája nem a betegsége, hanem az, hogy ez a katarzis nem jön el. Einspach Gábor nem hal meg és születik újra a róla készült filmben.

A Nem halok meg már akkor kezdődik, amikor Einspach már megkapta a diagnózisát. A Honvéd utcai galériáját bezáratja, a gyerekeinek átad információkat, az Artmarketen mindenki hitetlenkedve, szinte értetlenül fogadja, hogy elvileg halálos beteg. Nem látszik rajta, nem zuhan össze. A környezete beszédes – a beosztottjai a munkára koncentrálnak, a felnőtt fiai a telefonjaikra. Einspach a film elején kimondja, hogy a betegségnél jobban foglalkoztatja az, hogy hiányzik a felesége, akitől még a diagnózis előtt vált el. Magányos, hiányzik neki az érintés.

Einspach személyisége elejtett megjegyzésekből rajzolódik ki: barátja, volt osztálytársa, Czinkóczky Csaba emlékezteti arra, hogy a galerista képes úgy beszélni vele, mint az újságírókkal, és prezentál magáról egy látszatot, ami nem biztos, hogy igaz. Egyik fia említi, hogy a betegség megváltoztatott benne néhány dolgot, sérelmeket, sértődéseket, de amikor apja példákat kér, nem hangzanak el. „Mi soha nem voltunk egy olyan család (...), ahol mindenki nagyon könnyen beszél az érzéseiről” – mondja.

A Nem halok meg Einspach személyiségének krónikája, de ez nem azt jelenti, hogy elzárkózik a betegsége részleteitől. A kemoterápia keserves rosszullétét alaposan dokumentálja Dér, a folyamatos epehányásokat és émelygéseket. Egy egészen meghökkentő jelenetben a heidelbergi kórház műtőjébe is beleláthatunk, ahol éppen a film alanyának belsőségeit rendezik át a sebészek. Einspach Gábor minden értelemben felvágta a testét, és megmutatja, mi van belül.

Dér filmje pedig akkor a legjobb, amikor kontextust ad Einspachnak – amikor Czinkóczkyval sétál a csepeli sportklubban és a lakótelepen, és mesél a panelben töltött gyerekkorával, az rögtön megmagyarázza a személyiségének egyik aspektusát. Ugyanilyen az a pillanat, amikor a belvárosi galériáját elbúcsúztatja egy nagyobb közönség előtt, a közönség pedig nem igazán tudja, hogyan is reagáljon arra, hogy a galéria mellett lehet, hogy a tulajdonos is örökre távozik az életükből. Einspach ráadásul kifejezetten luxuskörülmények között él: a diagnózis után izgatottan vesz egy Audit magának, egy aukciót a fantasztikus, parlamenti panorámával rendelkező budai lakásból vezényel le, golfozni jár, a koronavírus-járványt medencés házban bekkeli ki a barátnőjével, európai nagyvárosokba utazik két kemó között is.

A Nem halok meg viszont ad elég kontextust és okos megoldást, hogy a luxus mögött észrevegyük a törtetést is. Dér Asia nem használ beszélő fejeket, minden információt csak akkor és úgy tudunk meg, amikor a főszereplő, nincsenek külső szakértők, nincsenek más megszólalók, kivéve ha Einspach beszél velük. A film bizonyos részeit a főszereplő megnézi sokkal később, a monitorán is, de nem beszél róla – nem is vagyok abban biztos, hogy át tudná adni az érzelmeit. Azzal amúgy is láthatólag gondjai vannak, ugyan beszél sírásról, de kétszer árasztják el könnyek az arcát: amikor két különböző alkalommal vöröshagymát aprít.

Dér és stábja nem tudhatták, hogy az alanyuk megéri-e a film végét, még ha az alanyuk biztos is volt benne. Egyértelműen sikerült kiépíteni egy olyan kapcsolatot közöttük, amiben nem akadályozták egymást semmiben, de nehéz megmondani, hogy a dokumentumfilmesek rá irányuló figyelme miatt mennyire változott meg Einspach Gábor, már ha megváltozott egyáltalán. A Nem halok meg olyan, mint egy kihasított krónika az életéből, ahol egészen véletlenül egy halálos daganatos betegséggel kell szembenéznie. Egészen biztos, hogy minden más akadályt pontosan ugyanígy venne. Neki fejben eldőlt. A Nem halok meg segít belenézni ebbe a fejbe.

A Nem halok meg január 4-től látható a magyar mozikban.