Szikora Róbert: Orbán Viktor három lépéssel előre lát, ahogyan Kádár János is

A héten Szikora Róbert Máté Péter-díjas és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett énekes, dalszerző volt Veiszer Alinda műsorának vendége. Az R-GO frontembere nagyrészt a valláshoz fűződő viszonyáról beszélt, de meglepő párhuzamokat vont Orbán Viktor és Kádár János vezetői nagysága közé is. A teljes interjút egy jelképes havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A beszélgetést a Szent Erzsébetről szóló musicallel indították (az előadásról mi is beszámoltunk korábban), amelynek Szikora Róbert zeneszerzője volt. A zenész elmesélte, hogy a kecskeméti színházban bemutatott darab az ő ötletéből készült, és Árpád-házi Szent Erzsébet magyar származására is szerette volna ezzel felhívni a figyelmet. Korábbi musicaljei, a Macskafogó és a Katonadolog után alkotóként pedig az érdekelte, hogyan lehet a szakralitást és a modernitást egyszerre belevinni egy zenei műbe úgy, hogy

„a fiatalok ne rohanjanak ki az első hangnál.”

Azt mondta, a szövegíróként közreműködő Lezsák Sándorral is jó volt a közös munka, majd Veiszer Alinda kérdésére, hogy mit gondol a darab mai politikai áthallásairól (a pandémia miatt viszályt szítók, muzulmánokat megállító keresztények), Szikora azt válaszolta:

„Most kéne, Alinda, valami jót mondani, hogy ne csússzunk bele a politikába.”

Őt ugyanis a politikai vetület nem érdekelte, ez Lezsákék ambíciója volt, bár „ha keresztény emberek keresztény darabot csinálnak egy keresztény szentről”, akkor bele kell, hogy férjen ilyesmi is, hiszen Szent Erzsébet is elfogadó volt.

„Katolikusként minden más vallást, pártot elfogadok, de természetesen vannak figurák, akiket nem. De ez abban a pártban is van, azon az oldalon is, ahol én vagyok. Mindig az embert nézzük!”

– fogalmazott Szikora.

Hogy akart-e a dalaiban a hitéről beszélni, azzal kapcsolatban azt mondta, utálta a rendszert, de ő nem volt hős, több dalában viszont elrejtett pár magot, úgynevezett röpimákat. Az Uram ne hagyd, hogy az öröm kivesszen belőlem című Angyalbőrben-betétdal viszont már 1991-ben született.

Miután Szikora elmesélte, hogyan töltött el két hónapot a Hárs-hegyi zárt osztályon annak érdekében, hogy megússza a sorkatonaságot, rákanyarodtak arra is, hogyan fért össze az itallal és bulival terhelt zenészlét a vallásos életmóddal. Az R-GO frontembere erre azt válaszolta: nem akar álszent lenni, de a názáreti Jézus Krisztus első csodája is az volt, hogy a vízből bort csinált. Szerinte lehet ilyen életmódot folytatni,

csak az „arany, erény, arány” hármasát kell szem előtt tartani.

Veiszer a családi mintáiról is kérdezte a zenészt, aki elmesélte, hogy művelődésszervező-táncdalénekes édesapja hétvégi apukaként vitte magával a fellépéseire, ahol gyerekként közelről láthatta a kor sztárjait, Kovács Erzsit vagy Németh Lehelt, végignézhetett hangszeres beállásokat, miközben a táncosnők az öltözőben puszilgatták őt.

Szerinte a Jóisten itt adott neki meghívást erre a hivatásra, és ekkor kapott muníciót a puttonyába is.

A vallásos érdeklődést is az apjától örökölte, aki a szocializmus idején is járt templomba, Szikorát is a születése után egyenesen a keresztelőjére vitte a családja a kórházból. Mindez az ötvenes évek Magyarországán történt, amikor a hatalom még szemmel tartotta a vasárnapi templomba járókat. Szóba került a Gulágra elhurcolt nagypapa, és a Radetzky néven anyakönyvezett, osztrák gyökerekkel rendelkező nagymama is. Szikora elmesélte, hogy ’74-ben, egy európai koncert során a család osztrák papírjait szorongatva kis híján disszidált.

„Ott álltam egy óráig a Radetzky-szobor előtt, hogy most mit csináljak, és akkor eszembe jutott a Zsuzsikám arca.” Így hazajött.

Ezután merült fel Erdős Péter neve, akivel a zenész saját bevallása szerint szintén jóban volt. Az akkori popcézárral egy hamburgi fellépésről hazafelé jövet került szorosabb kapcsolatba, amikor Szikora a repülőn odaült mellé, és a múltjáról, az auschwitzi időszakról és az 56-os szerepéről kérdezgette, amivel Erdős szívébe lopta magát.

Mikor Veiszer azt feszegette, az együtteseivel milyen szerepet töltött be a ‘70-es, ’80-as évek hazai zenei világában, arra is emlékeztette Szikorát, hogy a Hungáriából való kiválása után majdnem a punk műfaja felé indult el. A zenész elismerte, hogy már gyerekként is kissé verekedős, erőszakos fiú volt, a nagyapja is azt akarta, hogy bokszoló legyen, ezt a feszültséget pedig szívesen kiadta volna a zenében is. Néhány elkészült punkszám után azonban egy zenésztársa rászólt, hogy

„Robikám, téged nem így szeretnek.”

Szikora szerint a punk azért így is benne van a csikidámban, az R-GO-nak is vannak vad számai, de neki mindig csak a szórakoztatás volt a célja, és politizálni sem akartak a zenével soha. Sőt, úgy gondolja, sokszor abba is politikai tartalmat magyaráztak bele, amiben nem volt. Például amikor a rádióban letiltották a Bombázó című számukat, mert az oroszok éppen akkoriban lőttek le véletlenül egy repülőgépet.

A zenész szerint mesebeszéd, ha valaki azt mondja, hogy politikailag ő már ekkor elkötelezett volt, szerinte az ellenzékiségbe úgy keveredtek bele akkoriban az emberek, mint Chaplin kisembere a Modern időkben, aki egy zászlóval a kezében véletlenül a tüntető tömeg élére kerül. Alinda ezután még egyszer rákérdezett, tényleg ezt gondolja-e Szikora a '80-as évek ellenzékéről?

„Igen. Nem voltak hősök. Egy zenésznek nem is hősnek kell lenni, ő inkább szórakoztasson, önkifejezzen.”

Pedig a '70-es években Szikorát is bevitte az államhatalom Mosonyi utcába, miután megzenésítette Petőfi a Foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat! sorát is magában foglaló verset. De ekkor sem gondolt bele abba, hogy ez áthallásos lenne az oroszokra.

És ekkor következett a beszélgetés talán legérdekesebb része. Alinda egy 1986-ban készült interjújával szembesítette Szikorát, aki kedvenc írói (Rejtő Jenő, Karinthy Ferenc) és kedvenc tudósa (Szent-Györgyi Albert) mellett a kedvenc politikusait is megnevezte akkor: Gandhi és Kádár János személyében.

„Amit akkor Kádárról tudtam, az nekem meggyőző volt. Nem tudtunk az 56-os tevékenységéről, hogy akkor ő belügyminiszter volt, és hogy mit csinált”

– magyarázta választását Szikora Róbert. (Kádár 56-ban egyébként már nem volt belügyminiszter.) Kádár viszont szerinte akkor nagyon nehéz történelmi helyzetben volt, arra pedig, hogy ő a legjobb politikus, abból következtetett, hogy látta, mennyivel élhetetlenebbek a szocialista tömb más országai, hozzájuk képest mi tényleg a legvidámabb barakk voltunk.

A kérdésre, hogy ma ki a kedvenc politikusa, rögtön rávágta Orbán Viktor nevét, aki szerinte egy politikai zseni, aki

„előre lép (lát) három lépéssel, ahogy Kádár János is, csak Orbán tíz lépéssel lát előre.”

A zenész szerint nagyon jó, amit Orbán most a magyar néppel tesz, és bár ismeri a pálfordulását, vagyis hogy egykor még libsi volt, de nem az a lényeg, hogy mit csinált, hanem az, hogy most mit csinál.

Alinda itt már csak azért sem engedte el az Orbán-Kádár fonalat, és direktebben is rákérdezett a közös vonásaikra. Szikora a párhuzamot pedig abban látja, hogy

mindketten ellenszélben kormányoztak: Orbán Viktor nyilvánvalóan Brüsszellel szemben harcol, Kádár János pedig szintén nem úgy táncolt, ahogy Moszkvából fütyültek.

Hogy ilyen körülmények között Szikora Róbert hol helyezte el magukat az aczéli tilt–tűr–támogat rendszerében, mit gondol a jelenlegi korlátozó kultúrpolitikáról és az egyenlők közt egyenlőbbek működéséről, valamint hogy közel a hetvenhez tervez-e lassacskán visszavonulni, az szintén kiderül a beszélgetésből.