Kulka János úgy érzi, elfelejtették, és már azok sem keresik, akiknek segített

Állandó fáradtságot érez, a jobb keze még gyenge, fájdalmai vannak, és bizonyos szavak kimondása továbbra is nehézséget okoz Kulka János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznek. Erről az ezen a héten megjelenő Nők Lapjában olvasható interjúban beszélt, amelyből a Blikk osztott meg részleteket.

A színész Pálmaszív címmel tavaly új lemezt adott ki, illetve többször visszatért a színpadra, és egyebek mellett a Vizsga című film folytatásában, a Játszmában eredeti karakterét alakította ismét (a filmről itt olvashatja a Telex kritikáját), majd a Magyar Mozgókép Fesztiválon átvehette érte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

A felsoroltak ellenére a meglehetősen melankolikus interjú szerint úgy érzi, egyre kevesebben keresik, sok barátja és kollégája hátat fordított neki a betegsége óta, és már azok sem hívják, akiknek egykor jótékonysági fellépéseivel segített. Mint mondja:

„Elkoptak. Elfelejtettek. Ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a verseket, a címeket, mindent. Ők engem. Azok, akiknek régen segítettem, akiket támogattam, ahol jótékonyságból fölléptem, mind elfelejtettek. Számukra nem vagyok.”

Kulka rendszeresen beszél Csákányi Eszterrel, a színésznő sokszor hívja, illetve szintén tartja a kapcsolatot Kováts Adél színésznővel, a Radnóti Miklós színház igazgatójával. Problémái ellenére Kulka azt mondja, megnyugodott, és azt is elfogadja, ha elfelejtették. A mindennapjait így jellemezte:

„Üresek a napok. Sétálok Bercivel, híreket olvasok, teniszt nézek, és csak úgy nézek magam elé. Nincs semmi. Telik egyik nap a másik után. Tizedszer mondom, elfáradtam.”