Pumped Gabo: Egy fogaskereke vagyok a médiának, akit arra használnak, hogy röhöghessenek rajta

Az volt a tervünk az idei Balaton Soundra, hogy követni fogjuk Pumped Gabót egy napon keresztül – elvégre ő a fesztiválozók szerint egyenesen a Sound védnöke, kabalafigurája, már-már istene. Ahogy odaértünk Zamárdiba, nagyjából az is történt, amire számítottunk: Gabó, ahogy felkelt, kirohant hozzánk, és egyből levágott egy húszperces beszédet a természetről, a fákról, a bulikról. Aztán ez átváltott hirtelen abba, hogy a depressziójáról kezdett mesélni, meg arról, hogy nem jó a világ, nem vagyunk boldogok, nem segítünk az időseknek, ők egyedül maradnak és a magánytól halnak meg. Mi is az élet értelme? Ebből a beszélgetésből indultunk el aznap a siófoki Tescóba, hogy ez a srác, aki most a beszélt velünk az élet értelméről, félmeztelenül kapjon le egy üveg whiskyt a polcról, miközben rajongó fiatalok követik minden lépését és minden szavát.

Siófokon már Pumped Gabo követői álltak tömött sorokban a Tesco előtt, zenét hallgatva, egymással dumálva. Felfoghatatlannak tűnt, hogy ők pár közös fotóért hajlandók ennyit várni, meg az is, hogy a Tesco maga is beszállt a buliba: egy „Gabó, te levetted a pólód, mi levittük az árakat” tábla fogadta ezt a népünnepélyt, amit Pumped Gabo idehozott, egy balatoni szupermarketbe. A celebkultusz sokkját még estig emésztgettük, aztán eljött az idő a nagybetűs bulira, elindultunk a Sound bejáratához.

De nem jött ez a nagybetűs buli, sőt semmilyen buli: egy kapucniba bújt, szomorú Pumped Gabót láttunk csak, akinél éreztük, hogy valami nagyon nem kerek.

Végül másnap is vele tartottunk, belenéztünk Gabo napi munkájába, a forgatásokba, a promóciós ajándékok osztogatásába, és bárhogy néztük, csak azt láttuk, hogy ez öröm nélküli, tiszta munka neki. „Miért nem szóltatok tegnap? Akkor a képekhez szétbasztam volna magam a kedvetekért” – hajtogatta nekünk, mi meg csak mondogattuk, hogy ez nem így működik, mi azt akarjuk látni, ami ő valójában. „De azért ma bebaszunk”, nevetgélt, amikor újra elindultunk a fesztivál felé. A baráti társaságával a VIP-ben állva, az úton sétálva nem is nagyon beszélgettünk másról, mint inflációról vagy politikáról. Szinte úgy éreztem, lehet, hogy egy fesztiválon vagyok, de egyszerűen mintha nem lehetne boldognak lenni Magyarországon. Vagy az egész világon.

És közben azt láttuk, hogy Gabo rohadt szomorú lehet már valószínűleg hónapok óta, és persze ez az érzés nekünk sem volt idegen. Én is szomorú vagyok, a kollégám is szomorú, nem is nagyon tudok az elmúlt hónapokból olyat felmutatni magam körül, aki nem szomorú. Valahogy utólag nézve már nem is olyan meglepő, hogy a fesztivál pénteki napján, amikor mindenki más szétbulizza magát, mi a VIP-ből egyedül kimenekülő Pumped Gabót követtünk, hogy utána órákon át a Balaton partján ülve beszélgessünk vele arról, ki hogy küzd meg a gondjaival.

Mi elmondtuk neki, mennyire másnak tűnik nekünk az az ember, akit látni belőle a kamerán keresztül, mint az az ember, aki ő valójában. Bólogatott, ültünk a sötétben, beszélgettünk, jöttek közben oda hozzá a rajongók, hogy közös szelfit kérjenek, jeleztük nekik, hogy épp dumálunk, mire erőszakoskodtak tovább, hogy „de ez csak egy kép”. Ugyanez ment akkor is, amikor pár óra beszélgetés után kajálni indultunk: jöttek oda hozzá, ő pedig nemet mondott, amit saját bevallása szerint szinte soha nem tud. „Most ők azt fogják gondolni, hogy a Pumped Gabo mekkora egy fasz?” – kérdezte tőlünk, amíg a zsírban tocsogó, túlárazott saslikunkra vártunk. Nem fogják, mondtuk, aztán Gabo később úgy döntött, hogy menjünk táncolni. Mi még mentünk vele egy darabig, aztán elköszöntünk, ő küldött SMS-ben egy köszit és egy szívet, én visszaírtam annyit, hogy „keress, ha bármi van”.

Útközben hazafelé két dologban egyeztünk meg: egyrészt, hogy sok mindenre számítottunk ettől a projekttől, de erre nem. Másrészt, hogy egy követős, bulizós riport a világ hazugsága lenne; hiába beszélne Gabo ezekről a dolgairól szívesen nyilvánosan, egy fesztiválos riport erre nem alkalmas. Másnap erről le is ültünk Gabóval beszélni: és valahogy így történt, hogy nem lett a Soundról bulizós, követős riportunk, hanem lett helyette a fesztivál után pár nappal egy mélyinterjúnk Pumped Gabóval.

„Az kellett, hogy faszságokat csináljak”

Gabo budai, egyszobás lakásának az erkélyén szívjuk a ciginket és megbeszéljük a Balaton Soundot. Amíg Gabo vízzel önti fel az erkélyt hogy ne égesse a lábunkat a 30 fokos meleg, barátnőjével az utolsó napról dumálunk, beszélgetünk a státusztörvényről, aztán bemenekülünk a melegről, nehogy napszúrást kapjunk. Gabo már a pult mögött áll, „komolyan gondolom, tényleg egész éves, egész országos Balaton Soundra van szükség”, mondja nekünk, mi pedig találgatni kezdjük, hogy nézne ki a Kevermesi Homokbánya-tó Sound vagy a Kunfehértó Sound a kibővített fesztiválon.

„Létre kell hoznunk a mennyországot a földön. Ez nehéz, de meg kell csinálni. Azokat az embereket sajnálom, akik ott vannak a Balaton Soundon, még fiatalok, ott van a szemükben a csillogás, bizakodóan állnak az élethez, de ők is NPC-k lesznek előbb-utóbb sajnos. Mert ledarálja őket a rendszer” – mondja Gabo, és az ötletelés ezzel át is csap abba, amiért jöttünk – egy mélyinterjúba. Először arról mesél, hogy az idei Soundon jól érezte magát, de sok szempontból mégsem volt számára az igazi. „Engem egyfolytában rángatnak mindenhova, mindenkinek van egy elképzelése, hogy én hogy viselkedjek. Legyek egy kicsit mindenkivel, tegyek fel mindenkiről egy Insta-sztorit, hogy ő menő legyen az ismerősei előtt, hogy velem van. Ez kicsit felbasz” – meséli nekünk, aztán az első Balaton Soundjáról kérdezzük. Arról, amikor megjelent a piros nadrágban táncolós videója. „Az egy nagy esemény volt” – ő így emlékezik vissza. Korábban a soundos nyaralóban lévő barátai mind fontos pillanatként emelték ki azt a videót, volt, aki szerint ott kezdődött minden, volt, aki azt mondta, Gabo egyenesen bemanifesztálta magának, hogy azon a fesztiválon híres lesz.

Telex: Mit jelentett neked ez a soundos videó?

Gabo: Igazából akkor én már régóta híres akartam lenni, de ez sose történt meg. És akkor meg hirtelen megtörtént. Elég sokan betaláltak amúgy a kommentekkel akkor. Nem volt még rendes internet Zamárdiban, és akkor, amikor sétáltam befelé, már híres voltam. Jöttek oda hozzám az emberek, és ez fura volt. Több száz komment volt, mindenki szétoltott, én meg nem voltam hozzászokva ehhez. Akkor vettem be életem első negyed ekijét, ami pont még rosszabb flessbe tett. Azt éreztem, hogy az egész világ ellenem van. Tudtam azt is, hogy ezután ki fognak jönni a buzis videóim, ki is jöttek azonnal, az is rossz flessbe tett.

Szóval az elején nem volt neked olyan komfortos a hírnév. Ez hogy alakult át?

Telt az idő, egyre több követőm lett, aki csipázta, amit csinálok. Hívtak tévébe is. De mindig ott volt bennem egy nagy megfelelési kényszer, hogy megfeleljek a tévé számára.

Mi kellett ehhez?

Hát az, hogy faszságokat csinálok. Amihez aztán tudnak megjelenni cikkek vagy hanyatt esnek a tévénézők. A Pumpedék is erről szólt. Ott azt a karaktert kellett hozni, amiről ők gondolták, hogy az a Pumped Gabo.

„Teljesen kihasznált a média, de hát ez erről szól”

Hogy izmos, buta fiú? – kérdezem, a kanapén fetrengve mellette. Ja, pontosan, mondja ő, de hogy más volt-e akkor Szabó Gábor, mint Pumped Gabo, azt ő sem tudja megmondani: „Nem tudtam akkor még, hogy mi az a megfelelési kényszer. Csináltam a dolgokat, amikről tudtam, hogy az jó lesz.”

Amikor a Soundon dolgoztunk vele, nagyon élesen elvált az, hogyan viselkedik kamera előtt, és milyen akkor, ha kamerán kívül, akár magában, akár csak a szűk baráti közegében van – vagy akár ha velünk beszélget. „A médiában dolgozom, muszáj az embernek olyannak lennie, ami kamerakompatibilis. Ha néznek valamit az emberek, csak röhögni szeretnek. Tudod, ha bekapcsolják a tévét, akkor nem akarnak gondolkodni, csak szórakozni, hogy ez milyen hülye, ez milyen fasz. Ezek a magyar fogyasztási szokások” – mondja.

Elképesztően léleksorvasztónak hangzik ez a kettősség, hogy tudatosan vagy nem tudatosan, de egy szerepbe rakod magad. Nem okozott ez soha olyan érzést, hogy ezt nem így akarod?

Én szeretek hülyéskedni meg faszkodni néha, minden emberben van egy gyermeki meg egy felnőtt én. Bennem gyakran előjön a gyermeki én, és ezt nem bánom. Az a baj, hogy ezt a gyereket hülyének nézi mindenki, azt gondolják, hogy ezt le lehet húzni, át lehet baszni, ki lehet belőle venni azt, ami nekik kell. Ez bánt engem. Nekem is nehéz már olyat csinálni, ami faszság. Én nem akarok az embereknek már faszságot adni, olyanokra jöttem rá, tanultam az évek alatt, amit jó lenne átadni másoknak. Csak ezek olyan dolgok, amiket nemcsak úgy megnéz az ember, röhög rajta kicsit, hanem olyan, amiken gondolkodni kell.

Közben erre a karakterre épül az elmúlt 7-8 éved. Hogy lehet ebből kilépni?

Szerintem folyamatosan változik egy karakter. Az a jó, hogy ez az új Gabo is tetszik az embereknek, szeretik. Ez a karakter egybeforrt már velem, ez én vagyok. De rá akarom vezetni az embereket arra, hogy térjenek vissza Istenhez, a természethez. Azt érzem egy ideje már, hogy Isten rajtam keresztül akar az emberekkel beszélni.

Sokszor azt érzem, hogy jön a sok pióca meg hiéna, hogy akkor csinálunk valamit, aztán nem születik semmi, ami az én érdekeimet nézi. De ez az én hibám, hogy sok dolgot akarok csinálni, a kontroll sokszor nem nálam van, nem én vagyok a főnök ezekben a dolgokban. És nem vagyok jó vitázó ember. Nekem geci jó ötleteim vannak, de nem vagyok jó megmagyarázó, ők pedig sokszor geci jók ebben. Az ötleteik szarok, de még én is elhiszem, hogy jó ötletek. Így megyünk körbe-körbe, a pénzem fogy és nem megyünk sehová. Elment rengeteg pénzem és időm más emberek ötleteire és nem jutottunk sehova, és már ettől kicsit kivan a faszom.

Önbizalomhiányból fakad, hogy nem tudsz érvelni magad mellett?

Lehet, hogy van ebben valami amúgy.

Ott volt a Soundon az is, amikor este nemet mondtál valakinek egy képre, aztán beparáztál, hogy „fasznak fogják tartani Gabót”. Az Instádból közben az látszik, hogy egy nagyon magabiztos srác vagy.

Köszönöm, hogy ezt mondod, mert ebbe én is belegondoltam már amúgy, hogy az Instagramon nem az látszik, hogy milyen vagyok valójában.

Mennyire kamu az, ami az Instádon van?

Hát ezt inkább egy Vasvári Vivitől kérdezd meg. Ez mindig így van szerintem amúgy, hogy nem szoktál olyan posztokat látni, hogy most szarul vagyok, depressziós vagyok. Nincs is kedved olyankor posztolni, csak azt akarod, hogy vége legyen, legyél újra boldog. De ez egy érdekes dolog, a szomorú Gabo, ezt még sosem látták az emberek.

Szerinted erre nem lennének vevők?

Hát, az a gyengeség jele, nem? Szomorúnak lenni, meg ezt kitenni. Mondjuk, lehet, hogy nem, mert tudnának azonosulni vele az emberek.

Mennyire érzed azt, hogy az elmúlt 7-8 évben kihasznált a média?

Ja, hát azt teljes mértékben, teljesen. 100 százalékig. De hát erről szól egyébként a média. Főleg amikor egy fiatal, naiv, megfelelési kényszerrel élő srác bekerül, akkor azt ki is használják, át is basszák. A Pumpedék után rá is jöttem egyébként, hogy ezt kicsavarták. Te nem láttad a Pumpedéket? Olyan volt, mint a Győzike Show, csak frissebb és fiatalabban. Akkor mindig az összeveszés volt a jó meg a balhé, ezért mindig balhéskodtunk meg proliskodtunk, tudtuk, hogy akkor leszünk megdicsérve. De sok lehetőséget hozott egyrészről a Pumpedék, csak másrészről sokat el is vett.

Akik benne vannak ezekben a valóságshow-kban, mindannyian valamilyen mentális bajjal küszködő emberek. Aki teljesen egészséges, az nem megy be ezekbe.

Én már nem nagyon bírom nézni a Pumpedéket, annyira rosszul érzem magam tőle. Miközben csináltam, azt hittem, nem fogják elhinni az emberek, hogy ez valós, hogy csak röhögnek majd egyet, de tudni fogják, hogy ez nem igazi, minden megrendezett benne. Átbaszott az a sorozat, de közben híres lettem, és adott is valamit. Sok ember akkor csinál faszságot meg olyat, amit nem kéne, amikor egy bizonyos státuszt akar elérni.

Láttál más utat ehhez a státuszhoz valaha?

Nem láttam. Nem tudom, hogy ezt hogy lehetett volna máshogy, mert így lett.

Azért nem láttál, mert erre volt szüksége ennek a közegnek?

Hát igen. Ez úgy kellett a magyar közéletnek, mint egy falat kenyér. Sokszor jönnek oda bulikba hozzám, hogy nézték a Pumpedéket és imádják. És nem tudom, mit imádnak rajta. Mondják, hogy most is minden évben végignézik, én meg megnézni se tudom. Rosszat érzek közben. Azt, hogy ott van egy mentális bajokkal küzdő gyerek, és kihasználják. Én ezt látom! Nekem ezt adja vissza. Megfelelési kényszerem volt, valami akartam lenni, híres akartam lenni, mert ha nem vagyok az, akkor nem vagyok elég jó. Abból is volt kisebbrendűségi komplexusom, hogy apukám elhagyott minket kiskoromban. Most már vágom ezeket, de akkoriban nem értettem. És látom, hogy akkoriban ezt használták ki.

Már mást szeretnék csinálni, de még mindig ezt csinálom. Abból ered a depresszió is, amikor valaki egy karaktert eljátszik a világ felé, de igazából nem az. Ez belülről felemészti az embert.

Ezzel az összefeszüléssel mit érzel magadban?

Rosszat. Például én tavaly elmentem és füveztem egész ősszel bent az erdőben. Nekem az egy depresszív időszak volt, az őszi időszak. Hogy igazából ott voltam egy tök jó, tök szép helyen, és azon gondolkoztam, hogy én most mit fogok csinálni, hogy fogom elmondani az embereknek, mert hogy megváltoztam, tudod, és kicsit féltem ettől, hogy miből fogok pénzt csinálni akkor, ha már ehhez nincs kedvem annyira. Elkezdtem ezt az új Gabót mutatni, kamázzák az emberek, de apránként lehet a változást beütemezni.

De kicsit tönkretesz, hogy ennyire lassan halad, nem?

Nem azt mondom, hogy tönkretesz, mert nem tett, mert amúgy meg jól érzem magam. Most, mondjuk, így nyáron persze, mert például süt a nap. Vannak kitűzött céljaim, és azokat akarom teljesíteni meg elérni. Meg kell tanulnom nemet mondani például. Ez egy olyan küldetés nekem, ami a következő lépcső. Mert Pumped Gabo nem azt jelenti, hogy spanol az emberekkel, igazából ők akarnak rám felcsatlakozni, mert tudják, hogy jószívű gyerek vagyok, és ők akarnak ebből egy falatot.

Amikor ott ültünk a Balaton Soundon, és mondtam, hogy visszahívlak a vodka-szódára, eléggé meglepett, hogy ezen meglepődtél.

Ez a másik, hogy mindig mindenkit én hívok meg amúgy. Ez felbasz. Piócák.

Ha visszanézel az elmúlt éveidre a médiában, hogy látod magad?

Egy fogaskerék voltam igazából. Most is az vagyok. Ha megnézed, milyen embereket követnek a legtöbben a TikTokon, azokat azért nézik, hogy röhögjenek rajtuk. A TikTok még nagyobb faszság, elborultabb dolog, mint egy tévés reality.

És mi amúgy szerinted a legnehezebb ebben a közszereplő életben?

Hát ez a megfelelési kényszer, az biztos. Szerintem ez mindenkiben ott van, csak együtt élnek vele. Azért eléggé mást gondolnak rólam az emberek, mint amilyen vagyok. Meg azt vettem észre, hogy amikor megismernek, mindig próbálnak egy menőbb karaktert felvenni az emberek, mert azt hiszik, hogy majd ettől azt hiszem, hogy ők milyen faszák. De ez engem zavar, nem szimpatikus.

„Meg akartam felelni, azért cuccoztam bulikon”

Gabo mesél nekünk a családjáról is, arról, hogy az apjával azóta sem tartja a kapcsolatot, de anyukáját szereti, ő nevelte egyedül a családot. „Az ember hétéves koráig gyűjti magában a programokat, nekem viszont ez az első hét évem borzalmas volt. Ezért is kell rengeteg dolgot elrendeznem magamban” – mondja Gabo, aki azt is elmeséli, hogy miután híressé vált, voltak hullámvölgyek is: 2018-ban esztergálni kezdett, hogy pénzt keressen. Egy évvel később az anyukája azt mondta neki, hogy menjen el az Aldiba dolgozni 4-500 ezres kezdő fizetésért. Gabo úgy emlékezett vissza, hogy „rosszulesett ez akkor nekem, hogy anyám ezt nézi ki belőlem. De nem mentem el oda dolgozni, hanem gyúrtam tovább. Most már anyám is büszke rám.”

Mint elmondja, most havonta 3 millió forintot keres a DJ-zésekkel, reklámokkal, „ez jónak számít, de ennél is több pénzt szeretnék keresni, mert most azért kevesebbet keresek, mint tavaly ilyenkor”. Folyamatos ördögi körnek tűnik az életében, hogy míg a celebkarrier, vagyis az ő brandje hozza a pénzt, ő legszívesebben kivonulna ebből: „Szívem szerint bemennék egy erdőbe, egy házba, és ott állatokkal lennék együtt, mászkálnék az erdőben egész nap. Akkor nem nagyon csinálnék pénzt.”

Hogy jött ez a megtérés, a természet felé fordulásod?

Egy éve kezdődött, kinn voltam a természetben. Úgy volt, hogy az akkori csajommal megyünk, de szakítottunk előtte. Féltem a sötétben, reggel kimentem a kertbe, ami egy patak mellett volt. A közelben méhtelepek voltak, hallottam a méhzümmögést, és rádöbbentem, hogy baszd meg, a méhek nekünk ingyen melóznak, érted? Ösztönösen ezt csinálják, és őket nem mi találtuk ki. Ott egy 7-es BMW, milyen komolyan össze van téve, nem? És mégis mindig vinni kell szervizbe. Viszont a méh az csak csinálja magától. Csak ezek az üzenetek nem tudom, hogy mennyire mennének át az embereknek, nem merek ezekről a dolgokról annyira beszélni nyilvánosan. De ezzel kezdődött. Kockázatos erről beszélni, de közben szeretném, ha megírnátok: a gombázás nagyon hozzásegített ahhoz, hogy erre a tudatállapotra emelkedjek.

Nem bonyolult Isten, ő azt akarja, hogy jót cselekedj és fain legyél, ehhez nem kell a Biblia sem. Csak nem hallgatunk mindig erre a belső hangra. Velem azt akarja Isten, hogy én ne csináljam ezt az egészet, hanem mondjam az ő igazságait. Isten prófétává akar tenni, csak én azt akarom, hogy Isten egy gazdag prófétává tegyen.

Mesélsz erről az időszakodról? A Soundon azt mondtad, depresszív időszak volt.

Mindennap befüveztem ebben az őszi időszakban, nem mondanám, hogy függő voltam, de mindennapos volt. Aztán úgy jöttem le róla, hogy rájöttem, hogy éreztem, hogy ez kurvára nem jó. Hívtak ki az Allstar Shore-ba, és nem tudtam elmenni, mert annyira be voltam egész ősszel füvezve, hogy nem voltam kigyúrva. Akkor eléggé le voltam pusztulva. Azért voltam depressziós, mert azt éreztem, hogy annyira rossz ez a világ, hogy tehetetlen vagyok benne. Meg mert azt mondanám az embereknek, hogy menjünk ki az erdőbe és élvezzük az életet, de ezt nem mondhatom, mert hülyének néznek. Mert az nem Pumped Gabó-s. Úgy vagyok vele, hogy elmegyek még az Allstar Shore-ba, aztán visszavonulok. Elmegyek még egy utolsót őrültködni.

De mennyire komoly ez benned?

Nem vonulhatok vissza igazából, mert akkor nem tudnék pénzt keresni. De én azzal szeretnék foglalkozni, hogy az emberek jobban érezzék magukat és közelebb legyenek Istenhez. A pénz energia, és hogyha az emberek jó energiát kapnak, akkor jönni fog a pénz is. De más dolgokkal akarok pénzt keresni, mint most. És tényleg meg akarom csinálni ezt az egész nyári Balaton Soundot, még akkor is, ha öreg leszek, mire elkészül. És nem is a Sound a lényeg, hanem egy olyan tér, ahol jól érezhetnénk magunkat. Nincs mennyország, itt kell létrehoznunk azt, ami mindenkinek jó. Sokat kell foglalkoznunk a fiatalokkal is, hogy ne félelmet tanítsunk nekik, ne traumákat adjunk tovább. És az öregeket sem szabad magukra hagyni, őket is át kell vezetni a halálra fainul.

Te hogy képzeled el magad idős korodra?

Én úgy képzeltem el 7-8 éve, hogy egy nagy strici leszek öreg koromra, mint a Hugh Hefner. Most úgy, hogy egy buddha strici leszek. Egy nagy próféta leszek öreg koromra.

Mikor jött be az életedbe, hogy a droghoz nyúltál? Említetted most is, meg azt is mondtad, hogy a depressziós időszakod alatt sokat füveztél.

Nem szoktam már annyira. Megvolt ez a Balaton Sound-os szokás, hogy felszívunk pár csíkot vagy beveszünk egy-két bogyót. De tavaly jött először ez, hogy annyira boldog voltam, hogy van Balaton Sound, hogy nem drogoztam, csak bementem egyből a Soundra. Az volt életem legjobb döntése. Van, amihez jó a kábítószer. Az ecstasy például ahhoz jó, hogy aki még soha nem tapasztalt meg olyan erős boldogságot a szívében, ahhoz jó az ecstasy, mert tök mindegy, hogy érte el azt az érzést az ember, meg tudta tapasztalni.

Az utóbbi években sokszor volt az, és így alakultak ki barátságaim is, hogy meghívtak egy helyre, hogy menjek el, gyere el, tesó, mert azt akarták, hogy a Pumped Gabo ott legyen. Elmentem, nem éreztem jól magam. Mit csináltam? Bedrogoztam, hogy majd attól jobban fogom magamat érezni. Nem éreztem jobban magamat attól se, aztán mindig odajött valaki, hogy tesó, jól vagy, tesó, gyere, igyál valamit, tesó, így, úgy, amúgy. És akkor ebből lettek nekem nagy barátságaim. Igazából el sem kellett volna mennem amúgy. A szerepemhez való megfelelési kényszerre volt egy megoldás a drog. Arra az elvárásra, hogy legyek jó fej, csináljak pár képet, legyek fain. De igazából nem éreztem jól magam tőle.

Mennyire erősíti fel a megfelelési kényszert ez a celeb életforma?

Nagyon. Mindenki azt akarja, hogy kicsit beszélgessek vele, ott a társasága előtt, mindenki úgy akar beszélgetni velem, mintha nagy spanok lennénk, hogy kifelé ezt mutathassa. A Sound VIP is erről szól nekem, hogy az ott lévő emberekkel kicsit beszéljek, kicsit röhögjek, hogy az ottani társaságuknál ő ezt fel tudja emelni. Ősszel igazából elgondolkoztam, hogy mi az élet értelme. Az az értelme, hogy sok pénzt csináljunk, jó kocsikkal járjunk, jó nőket basszunk? Nem, nem ez az értelme amúgy.

De nem pont ebben a világban élsz a celeb létformával?

Hát ebben a világban élek amúgy, de már nem ezt akarom, csak nehéz egy rendszerből kiválni. Meg akkor miből fogok pénzt csinálni? Érted. Pénz az kell az élethez. Én pedig sok pénzt szeretnék csinálni, és sok pénzt szeretnék keresni. Van bennem egy ilyen feszültség, hogy igazából csak azt mondanám az embereknek, hogy mindenki menjen ki az erdőbe, beteszem nekik ezt a zenét, és fedezzék fel az egészet. Fedezzék fel újra a világot. Pont a Telex írt erről egy cikket, hogy a természet csökkenti a depressziót. Én azért vagyok sokat a természetben, mert az nagyon istenközeli. Ott rátalálsz Istenre, rátalálsz a nyugalomra, aztán visszajössz ide a városba és megint basszák föl itt egymást az emberek. De erről nem az emberek tehetnek, hanem ez az egész rendszer, ami nagyon mélyen gyökerezik, ami arról szól, hogy az embereket egymás ellen uszítsa. A magyarok különösen ilyenek. Egy kisgyerek is, amikor megszületik, nem mondja el nekik senki ezt. Már a gyerekmesék is, a Tom és Jerry is például arról szól, hogy ütik egymást, harcolnak. Ezeket látjuk mindig a mesékben.

El kell jutnunk krisztusi szintre, de ez nagyon nehéz, mert ez a rendszer pont elfelé visz ettől. És nem is lehetne sok pénzt csinálni, ha ez lenne, mert nem lehetne miről cikkeket írni, nem lehetne felbaszni egymás agyát, nem lehetne azt mondani, hogy ezt a fényvédőt vedd, meg azt vedd, mert attól lesz olyan hajad, mint a sztároknak. Bennem is van egy belső feszültség, hogy én is úgy tudok pénzt csinálni, hogy mondom az embereknek, hogy vegyék ezt vagy azt. Akarok venni egy farmot, akarok oda állatokat venni, megcsinálni az egészet fainra, hogy eljöhessenek az emberek és lássák, hogy milyen jó csak úgy lenni. Csak egy farm is nagyon sokba kerül.

„Ha boldogság lenne, nem lenne miről cikket írni”

Ezen a ponton szusszanunk egyet, felkelünk a kanapéról, felmerül, hogy van-e, ami őt feltölti: a természet, a barátnője, a barátai – érkezik a válasz. Meg a követői és az, hogy egyre több a pozitív visszajelzés arra, amit csinál. Először egy üzenetet mutat, egy követője írta neki arról, hogy az idei volt az első Balaton Soundja, de ez volt élete legjobb napja. Aztán Gabo sokáig keresgél, és végül megmutat egy videót, ahol két sráccal beszélget: „Volt ez a srác, ő például elmondta, hogy mennyire örül, hogy én vagyok, hogy tetszik neki az én pozitív hozzáállásom. Azt is mondta, hogy nélkülem nem lenne Balaton Sound. Ez persze lehet, hogy nem igaz, de jólesett” – mondja Gabo mosolyogva. Aztán hozzáteszi, az is jó volt, hogy miután kiposztolta a Balaton-parti beszélgetésünk után, hogy jöjjenek oda hozzá komoly dolgokról beszélgetni az emberek, sokan meg is találták.

Szerinte viszont sosem kerülhet egyensúlyba az, amit kivesz a média és ami őt visszatölti: „én egy giving person vagyok, egyszerűen ezért” – magyarázza. A barátnője szerint is vannak nehéz részei a celebéletnek, például „nem jó, hogy engem is valamilyen szinten titkolni kell, hogy ne bántsanak mások, ne cseszegessék őt azzal, hogy miért pont velem van”. Lehet azért ezzel együtt élni, mondják, még ha van kis feszültség abból, hogy nézik Gabót az emberek: jó érzés szerintük külföldön lenni, ahol egyáltalán nem ismerik fel.

Gabo és barátnője együtt mentek el templomba is, amikor egy podcastkészítés miatt a Bakáts térnél jártak. Az ottani templomból zenét hallottak, bementek, Gabo úgy fogalmaz, úgy érezte, ez Isten hívása volt: „Annyira átjárt minket a Szentlélek, egy pozitív belső, szeretetteljes energia, hogy ott mindketten elsírtuk magunkat.” Gabo később Instára is kiírta, hogy jöjjön vele az, aki templomba akar menni, végül öt követőjével elment, de azt mondta, nem volt ugyanolyan érzés, mint mikor barátnőjével ketten mentek. „Mert mi hiszünk” – magyarázta barátnője, aki szerint Gabo instagramos akciója nem volt a legjobb ötlet.

„Ott a templomban megütött, hogy tök sok olyan dolgot csinálok, ami Istennek nem tetsző, és hogy igazából csak rosszhoz vezetnek ezek a dolgok. Ezek a felszínes dolgok, amik így foglalkoztattak engem. Ezek az amerikai szépségideálok, feltöltetni mindent, tökéletessé válni. De hát igazából mindig bennem volt ez a tudatosság. Csak hogyha, mondjuk, egy ilyen fiatal baráti társaságban ezt elkezded mondani, akkor kiröhögnek. Mert a keresztények is rosszul szólnak a fiatalokhoz” – meséli Gabo barátnője, amihez Gabo hozzáteszi, hogy „a templommal is tudod, ez a baj, hogy azt látják benne az emberek, hogy találkozhatnak a Gabóval. Jó, mert eljönnek, de nem Isten miatt.”

Van olyan erős a közeged, hogyha azt mondanád nekik, hogy gyertek imádkozni, akkor efelé fordulnának?

Én azt gondolom, hogy van. Ha jól kommunikálom le és elmondom nekik, hogy itt nem az a lényeg, hogy együtt legyünk meg hülyéskedjünk. Amúgy most is rengetegen követnek ki meg rengetegen követnek be. Azt gondolom, hogy aki most követ be, az már azért, mert látja, hogy miket csináltam mostanában. A soundos tömeg is átalakul, velem együtt alakulnak át. Persze van az az ember is, akit csak az érdekel, hogy ez hogy mutat az Instagramján. De rengetegen vannak, akik velem együtt alakulnak át, azt gondolom.

Sokan kapnak már tőlem másféle tartalmat és szeretik is ezeket. Alakulnak is már ezek az emberek, egy ideje osztok meg olyan tartalmakat, amiknek pozitív üzenetük van. Ahogy elkezdem ezt, az emberek is látják, hogy nem ciki erről beszélni, hanem jó dolog. Úgyhogy én a jövőben már azt akarom, hogy az embereknek valami jót adjak, hogy érezzenek jó dolgokat magukban.

Mit mondanál egy most 18-19 éves srácnak, akit húz be a média, ő meg csak annyit lát benne, hogy híres lehet?

Hát figyelj, nem tudok neki mit mondani, mert magának kell megtapasztalnia, hogy ez milyen. Igazából magamnak se tudnám most azt mondani, hogy figyelj, inkább ne csináld. Mert akkor most nem lennék itt. Érted? Tehát az jó, ha felfigyelnek az emberre, meg figyelmet kap, de csak ha aztán ezt át tudja alakítani egy olyan csatornává, amiben olyan dolgokat tud mondani, amitől jobb lesz az embereknek.

Akkor mindenképp végig kell menni ezeken a mélypontokon, amiken te keresztülmentél?

Én azt gondolom, hogy igen, mert úgy van kitalálva a média is, hogy a faszságról tudnak lehozni cikkeket és ezen fel tudnak háborodni az emberek, és elkezdenek rá utána figyelni. Így van kitalálva a rendszer, hogy ha valaki fiatal, van benne erő és jó nagy faszságokat mond, meg vicces, akkor lehet ide elérni. Ez valamilyen szinten egy felnövés, amiben most vagyok. És ezt látják az emberek, akik így meg velem tudnak felnőni.

Mondtad még a Partizánban, hogy kamuztál is régen az újságíróknak, mert úgyis beszopják. Ez valami médiahekk volt?

Régen direkt mondtam is a Blikknek meg a Borsnak, amit rosszul is tettem, hogy bármilyen faszságot lehozhatnak, amiről tudják, hogy nagyot fog menni. Mert tudtam, akkor híresebb leszek. Kitaláltam sztorikat, spanom bent volt a kórházban, bementem hozzá, mondtam, hogy tesó, hadd feküdjek már be az ágyadba. Kötöttem a fejemre egy kötést, aztán befeküdtem az ágyba, csináltam egy képet Instára. Tudtam, hogy úgy fog rá a média, úgy fognak rá az emberek reagálni, ahogy én akarom.

Szerinted a rólad készült cikk után meg fognak lepődni az emberek azon, amiket mondasz?

Biztos. Mondjuk, attól függ, hogy írjátok meg. Amikor múltkor elvittem a követőimet a templomba, akkor is volt már olyan komment, hogy én fideszes álszent lettem. De szerintem a Fidesz és a kereszténység nem találkozik. Ők mindent maguknak akarnak, bekebeleznek. Belülről rohad az is amúgy, kiderül, hogy bekokainozva leugrálnak az ereszcsatornáról meg a Borkai-ügy is. Az a baj a Fidesszel, hogy ők is azt érzik, hogy ez nem jó, azért szívják fel a csíkokat. Már arra is gondoltam, hogy beállok a Fideszbe, Orbán spanja leszek, és mondom neki, hogy csináljon inkább jó dolgokat.

Nem érdeke amúgy a kormányoknak, hogy boldog legyél, mert ha boldog vagy, akkor nem félsz semmitől és nincs szükséged rá, hogy megvédjen a kormány. Viszont amikor félsz és el vagy szeparálva, akkor várod, hogy valaki megmentsen. Akkor jelenik meg a kormány mint megmentő. Az Orbán is ezt csinálja. De ez mindenhol ott van a világban. Csak ő máshogy csinálja, mint az EU. Tavaly kezdtem el ezen agyalni a Fertő tónál, amikor látszott, hogy mindent megvesznek és beépítenek, ami csak nekik jó. De ha MZP nyert volna, az se lett volna jobb. Ha van egy csajod, akit meguntál, persze hogy azt mondod, hogy lennél mással, de aztán az se jó. Egyik kormány sem akarja, hogy az emberek boldogok legyenek, azt csak Isten akarja.

A Balaton Soundot például ti sem tudtátok nagyon megélni, mert dolgozni mentetek le. Pedig ha megéli az ember, hogy egy csodálatos helyszínre megy el, ahol szeretik egymást az emberek, együtt vannak, elfelejtik a gondjaikat, az egy jó dolog. Hogy Isten megteremtett minket szeretettel. Csak sok a gonosz dolog a világban. Ez a baj a politikával is, hogy aki meg akarja nyerni a választást, az mindig a hatalmat akarja. Ő az erőt akarja, ami egy negatív dolog, ezért nem is lehet egy fain ember. Viszont nem állunk messze egyáltalán attól, hogy megteremtsük a földön a paradicsomot.