Ahol a szocreálba keveredő művészetet csak öt perc séta választja el a Szárnyas fejvadásztól

Egy rendszerváltás előtti, fémkeretes széksor egyik vékony párnával kényelmesebbé tett műanyag székében ülök, nézem a hivatalosan előadásra készülő fiatalokat ábrázoló mozaikot a falon, és arra gondolok, hogy oké, a szocialista művészet nem az emberiség csúcsteljesítménye, de azért megvan a maga bája. Várpalotán vagyunk, pontosabban Inotán, a Béke Művelődési Házban, ahol az elmúlt évtizedekben néhány színházi előadást leszámítva nem sokat lehetett művelődni, de múlt csütörtökön mégis lehetett,

mert sajtótájékoztatót tartottak itt a minden szempontból elég különlegesnek ígérkező INOTA Fesztiválról, amelynek a művelődési ház színházterme lesz az egyik központi helyszíne.

Ülök a műanyag székben, a polgármester arról beszél, hogy a várpalotaiak érzelmileg kötődnek a hőerőműhöz, aztán a következő felszólalásból kiderül, hogy már 2016-ban is tervben volt, hogy kulturális célra használják fel a 2001-ben leállított hőerőművet, és tavaly már volt is itt egy audiovizuális eseménysorozat. Besnyő Dániel, az INOTA főszervezője elmondja, hogy ő személyesen 2017 óta próbált valamilyen installációt vagy más alkotást létrehozni a hőerőműben, de már akkor érezte, hogy ez többre hivatott, így született meg a tavalyi, sikeres próbaesemények után a fesztivál koncepciója.

Az egykori hőerőmű jelenlegi tulajdonosa elmondja, hogy elkötelezettek a méltó folytatás mellett, meg hogy a művészet a szocreál kellős közepén beszivárgott ide. Ez amúgy tényleg így van, az 1958-ban Szabó István tervei alapján elkészült épületet kívül-belül a kor nagy művészeinek környezetükből eléggé kilógó munkái díszítik. Legyen szó vésetekről, oszlopdíszekről, a világhírű festőművész, Rozsda Endre mozaikjairól, a Kossuth-díjas Kovács Margit Körtánc című, grandiózus domborművéről vagy az ugyancsak Kossuth-díjas Bernáth Aurél szekkójáról a helyszínhez képest amúgy önmagában is figyelemre méltó könyvtárban az emeleten.

Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója, az INOTA színházi programjának szervezőjétől megtudom, hogy Hamvas Béla író évekig dolgozott itt raktárosként (1951 és 1954 között). A színházi társulatnak a 2007 óta műemlékvédelem alatt álló művház volt az első próbahelyszíne, mióta pedig részlegesen felújították az épületet, játszani is szoktak itt a már emlegetett színházteremben, ahol elég dominánsak a szocreál stílusjegyek, de ettől még élőben elég jól néz ki. A művház önmagában is érdekes korlenyomat, ami bőven tartogat meglepetéseket is, de az igazi kuriózum azért az volt, hogy bejárhattuk az egykori hőerőmű területét is, a taktikusan elszórt szobroktól a zöldterületeken át az élőben egészen letaglózó épületszörnyekig.

Az Inotai hőerőmű, vagy korábbi nevén a November 7. hőerőmű az oka annak, hogy a Béke művház egyáltalán megépült, hogy az erőmű dolgozóinak és családjaiknak épült Készenléti lakótelepről a kultúráért és a szórakozásért se kelljen messzire mennie. Az erőmű megépítésének ötlete 1949-ben merült fel, az akkor elfogadott első ötéves terv keretében pedig gyorsan meg is valósították a korábban inkább bányászvárosként ismert Várpalota mellett. Az első gépegység 1951. november 7-én kezdte meg a próbaüzemét, majd december 21-én, Sztálin születésnapján állították be áramtermelésre, de ekkorra időzítették a második gépegység próbaüzemének kezdetét és az erőmű névadó ünnepségét is.

Ugyan a korabeli tudósítások szerint a kijelölt területről azt tartották, hogy semmire sem lehet használni, volt ráció a választásban, az itteni szélcsatorna ugyanis segítette a működést. A bejáráson elhangzott, hogy emiatt a máshol például mászófallá alakított egykori hűtőtornyokat itt nehéz lenne ilyen célra átalakítani, de az mindenesetre biztos, hogy a kürtőket eredetileg hűtésre találták ki, és a beindítás előtt tutira nem volt idejük azon gondolkodni, hogy mi másra lehetne még használni őket. Az Irodalmi Ujság másnapi beszámolója szerint a szerelők tényleg a legmostohább körülmények között, éjt nappallá téve dolgoztak, hogy Inota elindulhasson a „világ legnagyobb ünnepnapján”.

A ma ott álló három hűtőtoronyból egyébként csak az egyes számút használták folyamatosan, de mindhárom különleges, mert egy magyar világszabadalom is fűződik hozzájuk. Ez a Heller-Forgó-féle légkondenzációs berendezés, amelyet elsőként Dunaújvárosban használtak üzemszerűen, de később Inotára, majd világszerte mindenhova eljutott. Ez egy közvetett, zárt léghűtéses rendszert takar, amely az itt is látható hiperbolikus formájú hűtőtornyokkal kombinálva a korábbinál jóval hatékonyabbá tette a hőerőművek hűtését. A városi legenda szerint ráadásul megvolt az az előnye is, hogy az elvtársak fürödhettek a hűtőtornyok alján lecsapódó vízben. Azt nem tudni, hogy ez tényleg így volt-e, de az biztos, hogy az elmúlt jó pár évben biztosan senki nem mártózott meg egyik hűtőtorony alatt sem.

Az erőmű a korai problémák után 1954-ben érte el a végleges formáját, ekkor 120 MW volt a névleges teljesítménye, miután pedig 1973 és 1975 között egy gázturbinás erőművet is építettek itt, ez 164 MW-ra nőtt. A nyolcvanas években viszont már egyre nagyobb problémát jelentett a környezetszennyezés, majd az erőmű egyre fokozódó avultsága is, a folyamatos hanyatlás pedig az erőmű 2001-es bezárásában csúcsosodott ki. A hasznosítása az elmúlt 22 évben döntően filmforgatásokra szorítkozott, a tavalyi újranyitással, és főleg az INOTA Fesztivállal viszont most adnának neki egy, a nagyközönség számára is elérhető, hosszabb távú funkciót.

A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program kiemelt eseményeként megvalósuló fesztivál alatt a tornyokon fényfestéses produkciókat lehet majd látni, többek közt a turbinacsarnok előtt felállított nagyszínpad előtti placcról is, ahol például a Müpát rendre megtöltő Nils Frahm is fellép majd. Maga a turbinacsarnok is fontos helyszín lesz, fényinstallációkkal és főként indusztriális fellépőkkel. Ez a gyakori forgatások, legutóbb például a Halo-sorozat miatt egész jól ki is van pofozva, és a Szárnyas Fejvadász 2049 kazánházas jeleneteinek helyszínéül szolgáló, mára egyetlen kazánnak otthont adó kazánház is van annyira biztonságos, hogy limitált területen ugyan, de lehessen ott egy installáció. Ide azért is érdemes lesz majd bemenni, mert a nappal is félhomályos, óriási épületben a monumentális csőrengeteg előtt arra a tíz percre tényleg mindenki a K-t játszó Ryan Goslingnak fogja érezni magát.