Tíz éve pont ugyanilyen volt a Balaton Sound, csak még nem volt háromezer forint a vodka-szóda

Baktattunk végig a híres zamárdi Kiss Ernő úton, azon a hosszú, Balatonnal párhuzamos zarándokvonalon, ahol évről évre a Soundra készülők sétálnak, miközben próbálnak minél gyorsabban, minél olcsóbban berúgni, hogy a fesztivál területén már csak a szinten tartás legyen a feladat.

Ahogy közeledtünk a fesztiválhoz, meghallottuk az onnan kiszűrődő zenét – és hirtelen olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben tíz évet, de legalább 2015-ig, az utolsó Balaton Soundig, amin még én is mezei zenefogyasztóként vettem részt. Ugyanazok az EDM-slágerek üvöltöttek a hangszórókból, Avicii, Benny Benassi, Icona Pop és Major Lazer szűrődött ki az utcára. A szerdai headliner Hardwell volt, akire 2015-ben buliztam utoljára teljes extázisban – ő 2022-ben visszatért egy majdnem ötéves szünetből, de azért közel sem sikerült visszaküzdenie magát oda, ahol abbahagyta. Szombaton egyébként Dimitri Vegas & Like Mike viszi az estét a főszínpadon, ők is nagyjából akkor voltak utoljára menők, amikor én még Soundra jártam.

Az idei fesztiválon is furcsa fúziónak lehetnek tanúi azok, akik vagy a Balaton Soundra, vagy a B My Lake-re szeretnének menni, a kettőt ugyanis egyszerre, egy területen tartják meg (és a belépő is közös a két fesztiválra). A Balaton Sound a bejárattól balra, a B My Lake kicsit távolabb, jobbra található, de leginkább nem erről lehet megismerni, hanem arról, hogy az átvilágítás után balra mennek a kisgatyás, Jézus-tetkós, kigyúrt srácok és falatnyi, átlátszó ruhában tipegő lányok, jobbra meg mindenki más. De leginkább egyelőre senki, ez a célközönség ugyanis valamikor éjfél környékén kezd majd el bulizni. Így is egyértelműen meg lehet különböztetni viszont, ki melyik fesztiválra jött – már abból a néhány emberből, aki eddig lézengett a fesztivál területén.

Szerda délután ugyanis még így is alig jöttek a Balaton partjára veretni, csak az egyik miniszínpad előtt alakult ki valami buliféle, igaz, ott már nyitás után nem sokkal, három óra felé is elég stabil volt a hangulat. Hiába a jó idő, hiába a fúzió, hiába az egész híres első nagyszínpados előadó: Yves V még így is elég szerény tömegnek játszott délután öttől. Ez még ahhoz képest is kevésnek tűnik, hogy a Sound azért jellemzően egy hétvégi fesztivál, hétköznap mindig kevesebben vannak, mint pénteken és szombaton.

„Még korán van, gondolom” – mondta egy srác a kérdésemre, hogy őt napijegyesként zavarja-e az, hogy ilyen kevesen vannak. „Vagy nem tudom igazából, most vagyok először a Soundon, és most is a B My Lake-re jöttem inkább.”

Ugyanezt mondta egy belga fiúcsapat is, akiktől azt kérdeztem, megnézik-e a belga színpadot – ugyanis idén is van saját színpadjuk, saját fellépőkkel. Nem csoda, minden évben rengetegen jönnek onnan a Soundra.

„Engem az a színpad nem érdekel, én Charlotte de Witte miatt jöttem” – vonta meg a vállát az egyik srác.

Mások az árakra panaszkodtak: egy szőke lány szeme csodálkozva kerekedett el, amikor meglátta, hogy egy tubi-szóda több mint háromezer forint. Azt mondta, hogy igazából nem meglepő, de sokkal durvábbak az árak, mint tavaly. Ettől függetlenül „mindenki tudja, hogy nem itt kell berúgni, hanem otthon, és reménykedni, hogy kitart estig”.

Az árak egyébként tényleg húzósak: a repohár már 800 forint, már ha féllitereset akar az ember, de a feleses repoharat is 400 forintért osztják. Egy ásványvíz 990 forint, a szóda decije 200. Fél liter kóla 1150, a csapolt Heineken 1890, a dobozos 1990 forint. Egy deci Paulus bor 790 forint, ha fröccsöt akarunk, három deci 1190, négy deci 1790, fél liter pedig 2790 forint. Ha a legnépszerűbb long drinkeket nézzük, a vodka-szódával járunk a legjobban: három deci 2890 forint, fél liter 4290, és innentől már csak felfelé mennek az árak.

A kaját is aranyárban mérik, pedig választék van bőven: a pizzaszelettől elkezdve a burgeren át az elviteles gulyásig mindent lehet kapni, és az a hír járja, hogy egyébként finom is a felhozatal. Valószínűleg nem itt érdemes hódolni a klasszikus balatoni konyhának, a lángos ugyanis 2500 forinttól kezdődik, grillkolbászt krumplival és szósszal szintén ennyiért lehet kapni.

Az Aldi viszont egész korrekt árakkal érkezett: szendvicsben és salátával is kérhetünk tőlük grillsajtot, csirkemellet, lazacot, mindegyik 2000-3000 forint körüli áron mozog. Ez akkor nem tűnik soknak, ha tudjuk, hogy egy burger 2990-3490 forinttól kezdődik, egy színes-szagos belga gofri 3000 forint is lehet, saslikot pedig 6500 forintért árulnak.

A nagyszínpad idén is ugyanott van, ahol szokott lenni, viszont mellette kapott helyet a Rádió 1 színpad, ami első blikkre bántóan közel van a másikhoz – de úgy tűnik, ott csak akkor van buli, ha a nagyszínpadon épp nincs. Szerdán azért Yves V közben is használták az emberek, ugyanis volt egy kisebb zápor a parton, a Rádió 1 színpad meg fedett, ezért mindenki oda nyomorodott be az eső elől.

Ha kicsit továbbmegyünk a nagyszínpadtól, a Fusion nevű színpadot találjuk, erről nem sikerült kideríteni, vajon milyen műfajban utazik. Ezzel nagyjából egy vonalban, a parton van a belga színpad, ami a belga kollégát annyira nem érdekelte.

A fesztiválnak ezen a felén van még a Biotech USA kitelepülése is, ahol azok, akik nem szeretnének egészségtelen alkoholt fogyasztani, fehérjét és egyéb táplálékkiegészítőket is vehetnek, és edzhetnek is, illetve errefelé van az óriáskerék és az a nagy kilövős valami is, aminek fogalmam sincs, mi a neve (mint később kiderült, óriáscsúzli).

A fesztivál B My Lake oldalán egyértelműen a B Stage-en megy a legnagyobb csapatás, de van egy My Stage is, amin hasonlóan kattogós zene szól. Ezenkívül a B My Lake-nek is van saját partiszínpada, amit kreatívan Lake Stage-nek neveztek el – így jön ki a három színpadból a fesztivál neve, a B My Lake. Ezenkívül kajáldák, bárok és két VIP, illetve egy VIP partszakasz van még a helyszínen, utóbbi borzasztó kiábrándító, bármikor megnéztük, maximum négyen lézengtek benne.

A fesztivál(ok)ra este kilenc környékén sem érkezett meg az a tömeg, ami szokott, a bejutáshoz nagyjából semmit nem kellett sorban állni. A nagyszínpadnál azért már volt tömeg, de a többi helyszínen még mindig csak lézengtek az emberek. Nyilván a hétköznap is hozzátehet a dologhoz, de lehet, hogy sokkal inkább az a baj, hogy egy brutális inflációtól sújtott országban viszonylag kevesen tudnak kiadni jelenleg 105 ezer forintot egy heti bérletért, ha pedig már 36 ezer forintot (a szombati napért 38 ezret) kifizet valaki egy napijegyért, akkor nem azt a Hardwellt fogja meghallgatni, aki tízéves popslágereket remixel, és mindegyiket csak elrontja az ész nélküli kattogással és pittyegéssel.

Egyébként is legalább négyszer hallottuk különböző változatokban Cascadától az Everytime We Touchot vagy a Daft Punktól a One More Time-ot, valahogy úgy tűnik, mintha a DJ-k simán kifogytak volna az új zenéből, és a régiekből próbálnának valamit összehozni, mérsékelt sikerrel. A B My Lake-en sem a mai nap a legerősebb, Charlotte de Witte ugyan elég nagy név, de ma csak ő jelentősebb, csütörtökön viszont jön a nagyöreg Carl Cox, Joseph Capriati és Stella Bossi is, pénteken Dubfire és Sam Paganini, szombaton meg Argy és Artbat, úgyhogy gyakorlatilag bármelyik másik nap jobban megéri, mint a szerdai.

Hangulatban tehát egyelőre hagy némi kívánnivalót maga után a fesztivál, és egyelőre nem is biztos, hogy jó ötlet volt a Soundot és a B My Lake-et összeereszteni, de még bármi lehet. Annyi mindenképp a fesztiválok javára írható, hogy tök nagy tisztaság van, de lehet, hogy ez csak addig lesz így, amíg a nagyobb tömeg meg nem érkezik.

Az idei divat a fiúknál a brokkolihaj meg a Y2K-napszemüveg, a lányoknál a strasszos átlátszó nadrág, ami egyértelműen átvette a strasszos-kristályos sminktől a trendszetter címét, illetve uniszex a hasitasi – ha valaki divatos szeretne lenni, ezekhez tartsa magát. Arra egyébként számítani lehetett, hogy az árak brutálisak lesznek, ezek a fesztiválok is egyre inkább csak a külföldieknek érik meg – vagy azoknak, akik nem isznak, be tudják hozni a vizet (ezt elvileg szabad, de inkább csak akkor, ha bontatlan), és/vagy odakinn fogyasztanak csak, jóval kevesebb pénzért. A Balaton viszont még mindig szép.