Meghalt a divattervező punk forradalmár, aki a lázadást üzletként is el tudta adni
2022. december 30. – 00:37
„A punk keresztanyja” – ezzel a jelzővel búcsúztatta a BBC a 81 éves korában meghalt divattervezőt, a kollekcióival valójában mindig is forradalmárként politizáló Vivianne Westwoodot.
A Westwood volt, aki a punkot beemelte a mainstreambe, de nem termékké tehető divatként tekintett rá, hanem politikai állásfoglalásként is. Élete vége felé is aktívan kiállt a fontosnak tartott ügyek mellett, felszólalt az önmagát, a föld tartalékait felfaló, fenntarthatatlan gazdasági rendre épülő politika ellen is, mint az alábbi videóban, ahol a versengés helyett összefogást követelt a világ politikusaitól – közben jól értékesíthető divatbrandet is épített, a 20. század utolsó harmadának egyik leghatásosabb divattervezőjeként.
Westwood 1941-ben egy angliai kisfaluban született, ahol apja a háború előtt zöldségesként dolgozott. A divattól távoli közép-angliai vidékről 17 évesen került London közelébe, Harrow-ba, ahol egy rövid ideig művészeti kurzusra is járt, ám anyagi okokból feladta. Végül tanítóként végzett, közben inkább hobbiból készített eladásra ékszereket.
Első férje az akkor főként porszívóipari óriáscégként ismert Hoovernél dolgozott, az esküvői ruháját Westwood maga tervezte, de ekkor divattervező ambiciói még maga előtt is rejtve maradtak.
Ez egy új ismeretséggel változott meg: a nála öt évvel fiatalabb Malcolm McLarennel való véletlen találkozásából szerelem és egy másfél évtizeden át tartó művészi együttműködés lett. A zenéhez, művészethez és a divathoz ez a kapcsolat vezetett el. A zenész, énekes, divattervező de leginkább a Sex Pistols menedzsereként és Johnny Rotten felfedezőjeként ismert McLarennel együtt divatboltot nyitottak, a punkkal együtt berobbanva a divatvilágba. Ez a bolt volt a SEX, amely egyúttal a '70-es évek punkvilágának kultikus központja is lett. Kollekcióik nevei is a lázadás vágyát tükrözték: „Kalózok”, „Vademberek”, „Punkature”, a „Világ véget ér 1984-ben”.
Később a felső-középosztályt kifigurázó – bár közben jól értékesíthető – kollekcióival távolodott el a punk gyökereitől. Hogy a lázadás megfért az üzlettel – vagy, hogy a lázadás részben az üzlet része is lett –, azt talán jelzi Richard Branson megbízatása, amely nyomán Westwood készítette el a milliárdos által alapított Virgin légitársaság egyenruháit is. De az is a inkább a profit, mint a lázadás felé billentette a mérleget, amikor kénytelen volt 300 ezer font adót kiegészítésként befizetni, miután az adóhivatal szerint alulértékelten adta el brit érdekeltségét saját, luxemburgi érdekeltségének – amely kedvezőbben adózhatott a miniállamban.
2015-re már 12 brit boltja mellett 63 további üzlete volt világszerte, főképp Kínában, Hongkongban, Taivanon és az Egyesült Államokban – Manhattenben egy háromszintes üzlete is nyílt. Igaz, korábban Westwood azt nyilatkozta, hogy az üzlet terjeszkedése nem feltétlenül összeegyeztethető a fenntarthatóság környezeti szempontjaival.
A királyi családban is megjelentek ruhái, Eugénia hercegnő Westwood-ruhát vett fel Vilmos herceg és Kate Middleton esküvőjére. (Eugénia annak az András hercegnek a lánya, aki a fiatalkorú lányokból illegális escorthálózatot felépítő Jeffrey Epstein egyik közeli barátja és a gyanú szerint szolgáltatásainak igénybe vevője volt, ami miatt a királyi család is hátrébb vonta őt a közéletből. Epstein öngyilkos lett, barátnője, a milliárdos médiamogul lánya, Ghislaine Maxwellt pedig elítélték.)
Westwoodot a filmipar sem kerülte el: a 14 éven át futó Szex és New York 2008-as mozifilmes folytatásában Carrie Bradshaw (Sarah Jessica Parker) az ő esküvői ruháját vette fel.
Méltatói szerint Westwood a divattervezésre nem csak úgy tekintett, ami révén az ember vonzóbbá válhat, hanem politikai fegyverként, lázadásként, a komfortzónából való kibillentés eszközeként használta.