Mikó István: Én mindenhova szeretek tartozni, csak azt nem lehet, így marad a sehova

„Nem akarok én ebbe beszállni”, mondja Mikó István, amikor Veiszer Alinda már többedszerre és több irányból próbál rákérdezni arra, hogy a közéletről mit gondol a színész, nem csak a mostaniról, hanem a rendszerváltás előtti világról, 1956-ról, a rendszerváltásról, aztán a 90-es évekről, amikor elindult Mikó színigazgató karrierje. Mikó addig jobbára kikerülő válaszokat adott, „nem vagyok politikus alkat”, „nem voltam soha semmilyen rendszernek a híve”, mondta az interjú korábbi részeiben. (Az egyórás beszélgetést itt nézheti meg jelképes támogatásért cserében)

A 80-as évek után most újra játékfilmben szereplő (Az unoka, kritikánk a filmről itt), a nagyközönségnek Micimackó, Robin Williams hangjaként, valamint kabarészínészként ismert Mikó aztán úgy fogalmaz, hogy

„Én mindenhova szeretek tartozni, és nem akarok sehova sem.”

Ekkor a műsorvezető megkérdezi, hogy lehet-e mindenhova tartozni, mire Mikó azt feleli, hogy „Hát nem.” Akkor csak sehova sem lehet, mondja Veiszer, „hát ez az”, feleli erre Mikó.

A színész ezután úgy folytatja, hogy akiknek ő játszik, azok különféle emberek, és igyekszik mindenkihez szólni. Mindenhova elmegy, ahová hívják, örül neki, hogy kíváncsiak rá. „Nincsen ilyen megosztottság a lelkemben, mindenkit kedvelek a nézők közül.” A pályatársakat illetően pedig azt mondta, nem kell mindenkivel egyetérteni, de nagyon nehéz „belgaként” viselkedni.

Az interjúban Mikó beszél arról is, hogy a régi, vagy az új SZFE-t választaná-e. Pontosabban nem beszél róla, így hangzik ez a beszélgetésrészlet:

-SZFE vagy FreeSZFE?

-Hát ez az, hogy azt sem tudom, melyik melyik. Énszerintem elsősorban a szakmát kellene megtanulni mindenkinek. Olyan egyetemet ajánlok, ahol a szakmát tanítják.

-Mindkettő ezt mondja magáról.

-Hát, ebben nem vagyok biztos, hogy melyik a melyik.

-Melyikre menne tanítani?

-Egyikre sem. (...)

-És ha csak a szimpátiatámogatását kérné mind a kettő? Melyiknek adná?

-Akkor amelyik a szakmát tanítja.

-És melyik az?

-Nem tudom. Be kéne menni megnézni, de nincs ilyen ambícióm.

Aztán arra jut, hogy meg kell beszélni a dolgokat, nem lehet ex katedra kijelenteni valamiről, hogy jó vagy nem jó. Ütköztetni kell a véleményeket, de aki a szakmát tanulja, az a szakmával foglalkozzon, ne a politikával, mondja.

Az interjú végén a 35 éven át játszott Svejkről beszél, de nehéz nem úgy hallgatni ezt a részt, mintha magáról beszélne Mikó: azt mondja, „azt tartották a Svejkről, hogy ő hülye, hülyeség miatt kiszuperálták. Pedig ő csak egy nagyon egyszerű ember, akinek ami a szívén, lelkén van, azt gondolkodás nélkül kimondja. Pofázik, szeret dumálni. És ez a fajta kisembermentalitás, hogy nem gondolkodom se következményen, semmin, csak szeretem magamból kibeszélni mások társaságában a meglátásaimat, a problémáimat.”

„Ez az egyszerű kisember mentalitás, aztán engem tarthatnak hülyének is, vagy megalkuvónak, vagy gyávának, vagy bátornak, ez mind én vagyok.”