„Trump megpróbálta semlegesíteni őket” – a fekete szavazók aztán látványosan megmutatták erejüket

Három évvel ezelőtt minden arra utalt, hogy Scott Colom, Mississippi állam egyik kerületi ügyésze élete végéig szövetségi bíró lesz. Joe Biden akkori elnök kétpárti támogatást élvező jelöltjének kinevezését a szenátusi jóváhagyást igénylő posztra azonban Cindy Hyde-Smith republikánus szenátor megakadályozta. Ennek aztán nem várt következménye lett. Csütörtökön eldőlt, hogy Colom történelmi győzelmet aratva majdnem 150 év után az állam első fekete szenátora lett, miután a félidős választásokon 49,3–48,6 arányban legyőzte republikánus ellenfelét. Aki nem volt más, mint Cindy Hyde-Smith.
A Demokrata Pártnak a Mississippiben aratott győzelem volt a hab a tortán, miután a november 3-i félidős választáson a Republikánus Párt óriási vereséget szenvedett. Nemcsak a képviselőházban lesznek hatalmas többségben a demokraták, hanem a százfős szenátusban is, ahova Colom győzelmével már legalább 55 demokrata szenátor fog beülni januárban. Miután Alaszkát is minden bizonnyal megnyerik, várhatóan 56 szenátoruk lesz majd.
A republikánusok egymás után kaptak ki olyan mélyen konzervatív és a párt erősségeinek számító déli államokban, mint Kansas, Dél-Karolina vagy Texas, ahol az elmúlt évtizedekben teljesen biztosnak számított a republikánus jelöltek győzelme.
Colom győzelmének történelmi jelentőséget ad, hogy annak a Mississippinek lesz az egyik szenátora, amit az intézményesített rasszizmus fellegváraként tartanak számon az Egyesült Államokban, és élen járt a feketék szavazati jogának korlátozásában. Most azonban még egy olyan megyében is ő kapta a legtöbb szavazatot, ami a Ku-Klux-Klan egyik vezetőjéről kapta a nevét, és abba a szenátori székbe ülhet bele, ami korábban a fehér felsőbbrendűséget hirdető, hajthatatlanul szegregációpárti James Eastlandé volt.
Mississippi, a legnagyobb meglepetés
A választás előtti hetekben már látni lehetett, hogy leginkább a demokraták győzelmének mértéke csak a kérdés, de a szenátust ennek ellenére is szorosnak gondolták, és az elemzők és a neves választási előrejelzők arra végképp nem számítottak, hogy a republikánusok Mississippiben is bajba kerülhetnek. Az államban utoljára a nyolcvanas évek elején választottak meg demokrata szenátort, és akkor is egy olyan politikust, aki már a negyvenes évek óta hivatalban volt, és politikai nézetei alapján semmi keresnivalója nem lenne a mostani Demokrata Pártban.
Pedig Mississippiben a demokratáknak van egy nagy előnyük: a fekete szavazók. Az állam majdnem negyven százalékban fekete, akik jellemzően óriási arányban a demokratákra szavaznak, és ha sokan voksolnak, és melléjük a fehér szavazók negyede is csatlakozik, nyerhetnek. Az elmúlt években több választáson is csak pár százalékpontos előnnyel tudtak nyerni republikánus jelöltek. A helyi politikusok, köztük Colom, évek óta hangoztatták, hogy az állam megnyerhető lenne, ha a Demokrata Párt nem írná le alapból, és hajlandók lennének pénzt költeni az ottani kampányokra.
A félidős választás előtt aztán változás következett. Az év elején még hangos nevetés volt a reakció egy demokrata adománygyűjtő rendezvényen, amikor Raphael Warnock georgiai demokrata szenátor Mississippi szenátorválasztásáról kezdett el beszélni. A Wall Street Journal aztán szeptember végén már arról számolt be, hogy szép csendben több demokrata szervezet és donor is elkezdte pénzzel támogatni Colom kampányát. Októberben a demokraták szenátusi kampányszervezete 1,2 millió dollárt, a párt pedig félmillió dollárt költött rá, de beszállt J. B. Pritzker, Illinois vagyonos demokrata kormányzója is 1,6 millió dollárral.
Emellett az államban kampányolt Bill Clinton volt amerikai elnök és Kamala Harris volt alelnök is, Barack Obama volt amerikai elnök pedig kampányhirdetésben tűnt fel. Noha a nyilvános felmérések alapján még az elismert adatguru, Nate Silver modellje is csak 4,1 százalékra tette a demokraták győzelmi esélyét az államban, az Axios két héttel a választás előtt már arról számolt be, hogy a republikánusok kezdtek pánikba esni. „Áttörték a falakat, az ellenség már a várban van” – mondta a lapnak a helyi Republikánus Párt egy munkatársa.
Colom kampányában főleg a megélhetési nehézségekre és a washingtoni korrupcióra fókuszált, ezzel pedig a demokrata cunami évében végül sikeresen szólított meg elég fehér szavazót: a Trump döntései miatt nehézségekkel küszködő vidéki gazdákat, a munkásosztály tagjait és főleg az egyetemista fiatalokat. N’spire Walker mississippi középiskolai tanár a New York Timesnak azt mondta, mindig is tudta, hogy egyszer eljön a pillanat, hogy egy feketét választanak meg szenátornak, és akkor hitte el, hogy ez idén történhet meg, amikor Colom egyik utolsó kampánygyűlésén nem tudta eldönteni, hogy a feketék vagy a fehérek vannak-e többen.
Colom győzelméhez a republikánus jelölt is hozzájárult, aki annyira biztosnak vette a győzelmét, hogy szinte alig kampányolt és szinte nem is adott interjúkat, miközben ki nem kényszerített hibák sorát követte el. Ilyen volt, amikor egy interjúban a marhahús drágulása miatt aggódó embereknek azt javasolta, hogy nézzenek olcsóbb proteinforrás után, amit a közösségi oldalakat magabiztosan használó Colom-kampány a félidős választások egyik leghatásosabb hirdetésében csapott le.
A feketék emlékeztek a Trump-kormány lépéseire
A Mississippiben elért demokrata győzelemhez a fehérek támogatásán felül csak arra volt szükség, hogy a feketék közül minél többen elmenjenek szavazni. Ehhez a Trump-kormányzat és a republikánusok is nagy segítséget nyújtottak a demokratáknak szerte a déli államokban, ahol a feketék szokatlanul nagy arányban járultak az urnákhoz, és fontos szerepet játszottak több demokrata jelölt győzelmében.
Bár a fekete szavazók szemében is az őket az átlagosnál sokkal jobban sújtó megélhetési nehézségek és a gazdaság helyzete volt az egyik legfontosabb kérdés, leginkább az a felháborodás és düh vezérelte őket, amit a Trump-kormány rasszistának ítélt retorikája és intézkedései váltottak ki belőlük.
A Fehér Ház villámgyorsan kezdte el megnyirbálni a kisebbségeket védő jogszabályokat Trump második ciklusa alatt. Egyik első döntésük volt hogy megszüntették a diszkriminációellenes és a marginalizált helyzetű társadalmi csoportok megsegítésére létrehozott DEI (sokszínűség, egyenlőség és befogadás) programokat. Olyan is volt, hogy szövetségi kormányszervek elkezdték betiltani a fekete történelmi hónap megünneplését.
Kormányzati oldalakról egymás után kezdték eltüntetni az Egyesült Államok rasszista múltjával szembenéző írásokat, és erre kötelezték a Smithsonian múzeumot is. Az arlingtoni katonai temető oldaláról a fekete katonákra emlékező lapokat, egy katonai temetőből pedig a második világháborúban szolgált fekete amerikai katonák emlékművét távolították el. Egyik első dolguk volt, hogy kirúgták a fekete vezérkari főnököt, miközben a védelmi miniszter személyesen kezdte el megakadályozni feketék és nők tiszti kinevezéseit.
Az egyetemeket és iskolákat elkezdték arra kényszeríteni, hogy ne vegyenek fel túl sok fekete diákot, az igazságügyi minisztérium pedig iskolai szegregációval kapcsolatos programokat szüntetett meg, miközben meg akarták szabni, hogy mit taníthatnak az ország rasszista múltjáról. Közben nagy arányban kezdték el kirúgni a szövetségi kormányzatban dolgozó feketéket, és megnehezítették felvételüket. Mindezeket úgy értékelték, hogy a Trump-kormányzat újra szegregálni akarja az oktatást, a szövetségi kormányzatot és a hadsereget, a DEI szót pedig rasszista kódként használja.
A legnagyobb felháborodást azonban a Trump első elnöksége alatt konzervatív bírákkal feltöltött legfelsőbb bíróság egyik döntése okozta, amivel újra engedélyezték, hogy etnikai vonalak szerint alakítsák ki a választókerületeket. Ezek után több déli republikánus államban is azonnal elkezdték úgy átszabni a kongresszusi körzeteket, hogy a fekete szavazók ne tudhassanak saját kongresszusi képviselőt választani maguknak.
Az 1965-ben elfogadott választási törvény erről szóló rendelkezésének visszavonása feldühítette a fekete szavazókat. A jogszabály, amiről az ellenvéleményt megfogalmazó Elena Kagan legfelsőbb bíró azt írta, hogy szó szerint az USA-ért harcoló katonák, a polgárjogi harcosok véréből fakadt, a legerősebb jogi védelem volt a fekete szavazók választási jogának korlátozása ellen, és nagyon rossz emlékeket idézett fel a fekete közösségekben, főleg a déli államokban.
„Trump megpróbálta semlegesíteni őket”, és ez igazán felbőszítette a feketéket – mondta a Politico riporterének Bill Clinton, amikor Colom mellett kampányolt Mississippiben. „A történelmileg diszkriminált csoportok ezt különösen megérzik” – jelentette ki. A bírósági döntés után a helyi republikánus vezetés is megkezdte a folyamatot, amivel megszüntették volna Mississippi egyetlen fekete képviselőjének választási körzetét. Ez országosan nem kapott nagy figyelmet, de az államban már igen – mondta a lapnak Colom.

Ez sokaknak személyes ügy volt. A Guardiannek egy, a terv ellen demonstráló 76 éves férfi azt mondta, azért tiltakozik, mert az apja és a nagyapja sem szavazhatott, és rabszolgaként született dédnagyapja sem, akit még emberszámba sem vettek. „A polgárjogi mozgalom korszakában nőttem fel, így tudom, hogyan néz ki a választói jogok korlátozása. Márpedig pontosan ez történik. És ez egyáltalán nem tetszik. Tudom, mit kell tennem” – mondta a Politicónak egy texasi férfi.
A fekete jogvédő csoportok, felekezetek és főiskolák a legfelsőbb bírósági döntés után szervezkedni kezdtek, hogy szavazásra buzdítsák az embereket, és ez sikeres is volt. Mark Harris republikánus stratéga a Politico riporterének azt mondta, megdöbbentette, hogy mennyi fekete ment el szavazni. Azt mondta, hogy soha nem látott még olyan nagy számokat félidős választásokon, mint most. „Nem csupán egy pártra szavaztak, hanem a túlélésre” – magyarázta a CNN-nek Anneshia Hardy alabamai aktivista.
Mississippi a feketék jogtiprásának jelképe volt
Colom szenátorválasztási győzelme különösen erős jelkép, mert az Egyesült Államokban az intézményesített rasszizmussal azonosított Mississippi a gócpontja volt a feketék szavazati joga eltiprásának, és ez egészen a polgárháborút követő rabszolga-felszabadításig nyúlik vissza. A rabszolgatartás megtartása miatt fellázadó déli államok polgárháborús veresége után a feketék szavazati jogot kaptak és el is kezdtek élni vele.
Ez különösen nagy rémülettel töltötte el a fehéreket Mississippiben, ahol a feketék a lakosság 55 százalékát tették ki, és a szavazásra jogosult férfiak 97 százaléka regisztrált is szavazóként. 1869-ben az Egyesült Államok első fekete szenátorát küldték a kongresszusba, majd egy másikat 1874-ben, az állami képviselőház 47, a szenátus 14 százaléka feketékből állt, és a belügyminiszter is fekete volt.
Azonban miután a szövetségi csapatok elhagyták az államot, a fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezetek a Mississippi Tervként elhíresült erőszakkampányba kezdtek, több mészárlást is végrehajtottak, hogy elrettentsék a feketéket a szavazástól, ami sikeres is volt. Majd 1890-ben egy új állami alkotmányt fogadtak el, aminek nem titkolt fő célja az volt, hogy megfosszák a feketéket a szavazati joguktól, és kifejezetten a felszabadított rabszolgák távol tartására írt feltételekhez kötötték, hogy ki szavazhat. Két évvel később már csak a feketék kevesebb mint hat százaléka voksolhatott. Öt éven belül a Mississippi Terv a többi déli államban is elterjedt, a fekete képviselők pedig szinte teljesen eltűntek a kongresszusból.
Ezt végül csak az 1960-as években tudták visszafordítani a fekete polgárjogi aktivisták küzdelmének köszönhetően azzal a választási törvénnyel, amit a legfelsőbb bíróság már Trump első elnöksége alatt elkezdett gyengíteni, és idén még jobban megnyirbált. Mississippiben a hatvanas években hét százalékról 67 százalékra nőtt azoknak a feketéknek az aránya, akik szavazóként regisztráltak, és a déli államokban 72-ről közel 1000-re nőtt a megválasztott fekete tagállami tisztviselők száma.
Mindezért szó szerint a vérüket adták a második világháború utáni évtizedekben a polgárjogi aktivisták több déli államban, és különösen Mississippiben, ahol minden más államnál több fekete lett lincselés áldozata. Az 1950-es és 1960-as években egymás után gyilkolták meg az államban a választójogi aktivistákat. Az esetek közül több is országos botrányt okozott, és lendületet adott a választójogi törvény elfogadásához.
Egyikük volt a 21 éves James Chaney, akit két másik, fehér aktivistával együtt öltek meg 1964 júniusában a Ku-Klux-Klan tagjai. Lánya, aki pár napos volt apja halálakor, most lehetőséget kapott arra, hogy az állam első fekete szenátorát megválassza. „Felhívtam a gyerekeimet, és közöltem velük, hogy ha szeretnek, és még valaha beszélni akarnak velem, akkor kikelnek az ágyból reggel, és elmennek szavazni” – mondta a 67 éves nő a New York Timesnak.
És bár Colom azt hangsúlyozta, hogy Mississippi minden lakosát képviselni akarja, ő és támogatói azt sem felejtették el, hogy történelmet írhat. Kampányzáró hirdetését Medgar Evers, az NAACP jogvédő szervezet egyik helyi vezetőjének házánál vette fel, ahol Everst egy fehér felsőbbrendűséget hirdető férfi 1963-ban lelőtte, a felesége és gyerekei szeme láttára halt meg. „Erőteljes emlékeztető arra, hogy milyen áldozatokat hoztak a szavazati jogért, és senki sem hozott nagyobb áldozatot, mint Medgar Evers és családja” – mondta Colom a CNBC-nek.