Úgy éreztem, hogy nem lehet őket egyedül hagyni, mert a mi generációnk hagyta 30 éven át, hogy ide jussunk

„Amikor megindultak, egész Szerbia leste, mi történik, Nišből és Kragujevacból írtak rám, hogy mi van Magyarországon, és gratuláltak, nagyon büszke voltam rá, hogy magyar vagyok. Olyan szerbek gratuláltak, akik lehet, hogy élő magyarral sem találkoztak még” – mondta a Telexnek Beszédes Nagy Andrea, a szerbiai parlamenti választáson győztes Egyetemista Lista (SL) vajdasági jelöltje Szabadkán arról, milyen példát jelentett nekik a magyarországi választás.

Az április 12-ihez mérhető politikai földindulás történt vasárnap Szerbiában, ahol Aleksandar Vučić volt elnök nem tudta átmenteni hatalmát a miniszterelnöki székbe, a fiatalok által összeállított választási lista győzni tudott a kormányzó Szerb Haladó Párttal (SNS) szemben, és véget vetett 12 éve tartó uralmának. Politikai projektjük a 2024. november 1-i újvidéki állomásomlás utáni tüntetéshullámból született meg, listájukra szakterületeiken elismert személyiségeket kértek fel.

A Vajdaságból is három magyar felkerült a listára. A legmagasabb, 49. helyre Beszédes Nagy, egy sikeres és ismertté vált általános iskolai tanárnő került. Az egyetemistáknak végül 140 képviselőjük lesz, köztük akár három magyar, ugyanis Krizmanics Imre és Lázár Tibor is bejutó helyen volt a listán.

Örömünnep a Vajdaságban is

„Szabadkán is hatalmas buli volt, még éjjel 1 óra után is kinn voltak a téren” – mesélte Beszédes Nagy Andrea a választás estéjéről. Aznap gyorsan leszavazott, kommunikált az egyetemistákkal, majd fél napon át várakozott. Vasárnap délután egy körül „elkezdődött, hogy nem lesz elég voks, jött az esti fejfájás, aztán 7 óra után egy régi politikus ismerősöm gratulált, hogy nyertetek.” Nem értette, hisz 8-kor zárták volna a a szavazóhelyiségeket (több szerbiai szavazókörben a sorok miatt ez elhúzódott). Nem tudja, ismerőse miből sejtette a győzelmet, talán a magas részvétel miatt reménykedett benne.

Beszédes este 9 után indult otthonából Topolyára, ahol még nem volt tömeg. Lánya egy ponton lehúzta a kocsi ablakát, majd az egyetemisták jelszóvá vált bringás projektjére utalva döbbenten kérdezte: „Topolya pumpál?” A lehúzott ablakon át hatalmas hangzavar, dudálás hallatszott be, zászlók mindenhol, emberek kólót táncoltak, énekeltek, mentek a „blokadőr zenék”, mindenki a hármast mutatta, ami az Egyetemista Lista számát jelentette a szavazólapon.

Az újdonsült politikus szerint nem tudtak rá előre felkészülni, mi lesz. A magyar példát felhozva azt mondta: „A legjobb az volt, amikor Orbán Viktor úriember módjára bejelentette a vereséget.” Vučić is hamar elismerte a vereségét, de nem állta meg, hogy ne támadja mindenfélével az Egyetemista Listát, és szerinte olyan hazugságokat sorolt, hogy az új kormány majd szankciókat fog kiszabni az oroszokra. Emellett gratulálnia sem sikerült ellenfeleinek.

Hozzátette, a szerb kormány propagandájában szinte már minden szomszéd nép ellenség lett, pedig az embereknek a hétköznapokban nincs bajuk egymással. „Az egyszerű emberek nem ellenségek, mi nem akartuk a háborút sem” – mondta, a kontextus alapján a délszláv háborúra utalva.

A kezdetek

Hogyan kerül egy általános iskolai tanárnő a politikába? „Amikor jó másfél éve az egyetemisták elkezdték a szervezést, blokád alá vonták az egyetemeket, és elkezdtek sétálni egyik városból a másikba, onnantól úgy éreztem, nem lehet őket egyedül hagyni, mert mi okoztuk ezt. A mi generációnk hagyta 30 éven át, hogy ide jussunk. És végül azok ébresztették föl az érzést, az életet, akik »csak telefonoznak, a telefonjukon lógnak«” – mondta, közben kezével a levegőbe macskakörmöt rajzolva utalt arra, hogy ettől a nemzedéktől egyesek nem vártak volna ilyen szerepvállalást.

Támogatta őket, ment a rendezvényeikre, részt vett a meneteikben és pumpált velük. Sose volt olyan terve, hogy parlamenti képviselő legyen, de „ezt az ajánlatot nem utasítja vissza az ember, ha valamit tenni kell, nem mondja azt, hogy oké, támogatlak titeket, csak hagyjatok ki a buliból”. Hozzátette: „Én tényleg 33 éve várom azt, hogy itt egy normális világ legyen, egy olyan, amit elképzeltem Szerbiának.” De nem feltétlenül képzeli el hosszú távon is a politikában a jövőjét: „Ameddig kell, addig ott leszek, de a tanítás az életcélom”.

Hogy félt-e a jelöltség elvállalásakor, arra azt mondta, akkor már mindegy volt neki a korábbi közéleti kiállása miatt. „A család mellettem áll, mindig támogatjuk egymást, bár van, hogy összeveszünk, mint az olasz családok.” Tudják róla, hogy ő vakon megy előre az igazságérzete után. „Ez olyan, mint amikor hazaviszem a sokadik mentett kutyát” – hozott fel egy hasonlatot.

Mi lesz a parlamentben?

„Mind a 250-en olyanok vagyunk, akik sohasem foglalkoztunk politikával, nem terveztük, hogy politikai karriert futunk be” – mondta az Egyetemista Lista jelöltjeiről. Sokuk „tökéletes szakmai életrajzzal” rendelkezik, sok mindent elért az életében, akár szakmája csúcsára is jutott, egyetemi tanárok, orvosok, szakemberek, de rajtuk kívül földművesek, az országban élő nemzeti kisebbségek tagjai is jelen voltak a listán – erre az egyetemisták külön odafigyeltek.

Sok jelöltet megismert az elmúlt hetekben, viccesen így fogalmazott: „Mindenki az a hülye becsületes”, aki véletlenül sem előzne a sorban, vagy nem hagyna piszkos asztalt maga után. Sok a környezetvédő aktivista is, akik már korábban is felszólaltak, „de az Instagramon kívül senki sem figyelt rájuk”. Végül 140-en jutottak be a listáról, amin több pedagógus is volt.

„Nem hiszem, nem is gondolkodtam ezen. Én még miniszterségben nem gondolkoztam” – felelte a Telex kérdésére, hogy akár magasabb pozícióba is kerülhet-e. Nagyon szívesen segítene, de nem akar hatalmat. „Szeretek inkább a második ember lenni, valaki mellett szeretek dolgozni” – mondta. „Az állatvédelem is nagyon fontos nekem, rengeteg mentett kutyám van, akiket a mezőkről, városokból, falvakból szedtem össze”.

Mint mondta, Szerbiában milliárdokat mostak tisztára az állatbefogó cégek, amik komoly állami pénzeket kapnak, összefogdossák a kutyákat, ketrecekbe zsúfolják – több elpusztul közben –, majd valahol vidéken kidobják őket. „Gajdos László a kedvenc magyar miniszterem” – mondta az élő környezetért felelős miniszterről, szerinte Magyarországon jobb a helyzet ezen a téren.

Felidézte, hogy a választási kampány során Vučić egyszer talált három kiskutyát – „olyan fura, én sose találok három kiskutyát” –, és betették őket egy elkerített részre. Lehajolt megsimogatni őket, öltönyben, egy ujjal, „próbált mosolyogni a kutyára”, de érezni lehetett rajta, hogy aggódik azon, hogy összeszőrözi magát. (Persze, tett föl kifejezetten bújós, simogatós, kedves videót is a kölyökkutyákról.)

„A hajrában rájöttek, hogy a kutyák is számítanak. Igaz, ők nem szavaznak. De ha szavaznának, akkor biztos, hogy megkapnák ők is az 50x50x50-es csomagot, amiket az SNS-híveknek osztogattak” – mutatta a kezével a tartós élelmiszerrel teli kampánycsomagokat. Ő hallott a falujából, Moravicából ismerőstől ilyen beszélgetésről polgárok és kormánypárti koordinátorok között:

„– Menjetek majd 8-9 felé szavazni!
– Jó, jó, de mikor kapjuk a pénzt?
– Amint leszavaztok, kapjátok.”

Idős, nehezen mozgó embereket buszoztattak szavazni, ezt Beszédes Nagy is látta. Szerinte 3000 ezer dínárt vagy 50 eurót (kb. 9000 forintot vagy 18 ezer forintot) kaphatott egy-egy szavazó. Hogy milyen feltételezett visszaélések voltak még a választás napján, arról vasárnapi cikkünkben írtunk.

Oktatási reformok a küszöbön

Beszédes Nagy Andrea tanárként különböző érdekes projekteket szervezett diákoknak, olyan is volt, amit a világ különböző részein élő gyerekekkel közösen dolgoztak fel nemzetközi együttműködés keretében. Az eTwinningre először csak 2-3 gyerek jelentkezett. Ebben teljes szabadságuk van, Beszédes Nagy csak koordinálja a dolgokat, hamar elterjedt a híre, „tizenvalahányan” lettek. Most már folyton kérdezik, hogy „tanárnő, mikor lesz eTwinning”? Olyan érzékenyítő programok is vannak a gyerekeknek, hogy kipróbálják, a vak emberek hogyan kötik meg a cipőjüket, miként működik a Braille-írás. Sokkal érdekesebb nekik a kreatívan leadott tananyag, nem keserű arccal ülnek be órára.

Arra nem tudott még konkrét választ adni, hogy milyen módon akarják megváltoztatni az oktatási rendszert, ahogy más szakpolitikákra sem. Még nem egyeztettek, „megvárjuk, hogy a Köztársasági Választási Bizottság jóváhagyja a mandátumokat”. Nem sietnek, minden lépésről lépésre történik majd. „A tervek készen vannak, az egyetemisták 11 pontos programjában az oktatás is fontos szerepet kap”, és azon kívül van egy kész kormányprogram is.

Arról megvan a véleménye, mi az első dolog, amire az oktatásban szükség van. „A jelenlegi minisztert olyan messzire kirúgni, hogy soha többet iskola közelébe ne menjen” – felelte. Az ingyen tankönyv szükséges lenne. „A tananyagot csökkenteni kell. Nem normális, hogy a gyerekek megtanulják mára a verset, és holnapután nem tudnak belőle elmondani egy szót sem.” Azon döbbent meg egyszer egy diákja, hogy Beszédes Nagy még emlékezett a vegyjelekre. Valami kézzelfogható kell nekik, hogy jobban értsék az anyagot, ne csak bemagolják. „Nem tudnak kitölteni egy befizető csekket, de a százalékszámítás is akkora mumus nekik, mert nem tanítjuk meg, hogyan kell alkalmazni” – szomorkodott. A tanárok megbecsültségén is javítana, most „a szülő is azt csinál a tanárral, amit akar, az igazgató is”.

Neki az előző munkahelyén nem újították meg a szerződését, mert Szabadkáról szólt az oktatásügyi felelős, hogy ne tegyék. Hiába nyertek pályázati pénzt az iskolának, fogadtak ennek keretében vendégeket. „Azért, mert az egyetemistákat támogattam, a szakszervezet szervezte a sztrájkot, abban is én voltam a főkolompos.” Egy kollégája megfeddte azzal, hogy tessék, neki egyenlőbbek az ujjai, „ne ez legyél te mindig” – mutatta a kezén a leghosszabb, középső ujjat, érzékeltetve a vezető szerepet. „Én mindig ez vagyok, nagy harcos” – vonta meg a vállát.

Mi lesz veled, vajdasági magyar?

A Vučić-barát Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) végül két képviselőt tudott bejuttatni a parlamentbe. Rajtuk kívül az egyetemista lista három magyar képviselőjelöltje képviselheti majd a magyar kisebbséget, de Andrea elmondása szerint a VMSZ-szel eddig szinte egyáltalán nem volt kommunikációjuk.

Behívták egy rádióműsorba szeptemberben, de jelezték, hogy nem tudnak menni, nem tudtak volna felkészülni. „A másik alkalom nem felel meg, mert Pásztor Bálint kampányol” – mondta nekik a rádiós szerkesztő, utalva a VMSZ vezetőjére. Kettő a kettővel szemben vitáztak volna Beszédes Nagyék, de Pásztor ragaszkodott hozzá, hogy egyedül menjen. Nem lett végül vita.

„Ők mindig a hatalomhoz húznak, nem számít különösebben az elvhűség” – utalt rá, hogy akár még pálfordulás is várható a VMSZ-től. Beszédes Nagy szerint még dolgozzák fel, hogy csak két képviselőjük lesz, de büszkén mondják, hogy a harmadik legerősebb párt lettek Szerbiában. Az esetleges együttműködésről azt mondta:

„Tizenévük volt rá, hogy megcsinálják. A kampányban is azt mondták, a vajdasági magyarság el fog tűnni, ha ők nem kerülnek be a parlamentbe, ezzel ijesztgették főleg az idős embereket.”

Az alkotmányban a kisebbségi jogok garantálva vannak, ezek nem csökkenthetők, ez alap. Az egyetemistáknak is van kisebbségi programjuk, amiben többek közt szabadságot és függetlenséget ígértek a vajdasági magyar sajtónak. „Eddig az volt, ha nem oda tartozol, akkor nem kapsz semmit” – utalt a hatalom présére. Az egyetemisták programja szerint lesz kulturális alap kisebbségeknek, amivel hosszabb távra lehet tervezni. Minden projektnek átláthatónak kell majd lennie. „Nem hiszem, hogy terveznénk a VMSZ-szel, ők se terveztek velünk” – mondta. Szerinte csak fenyegették az embereket, mást nem tettek, maximum magyar helységnévtáblákat tettek ki. „Kitettek valahol egy útjelző táblát, és a VMSZ vezetősége felsorakozott előtte, és akkor tapsoljunk.”

Miutén Beszédes Nagy a Szabad Magyar Szó nevű, független magyar nyelvű újságnak nyilatkozott, a Déli Szemle nevű, VMSZ-közeli lap többször támadta őt. „Azt mondtam, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy az egyetemisták kiválasztottak engem, bár más szervezetek is jelöltek, de a végső döntést az egyetemisták hozták meg.” Hozzátette: „Nagyon büszke vagyok rá, hogy nemcsak a magyarságom miatt vagyok jelölt, hanem más kvalitásaim miatt is” – magyarázta. Ezt a részt elfelejtették szerinte, kiemelték, hogy azt mondta, nem magyar, innentől ezzel támadták.

Ennek nyomán aztán a Vučić pártjának propagandagépezetéhez tartozó, a választások másnapján megostromolt Informer TV-ben lejött róla szerbül, hogy „elárulta a saját nemzetét”, sőt Németországból kapja a támogatásokat, és „antiszerbnek” nevezték. Az egyik kollégája iróniából már „usztasának” nevezte – utalva a nácikkal anno kollaboráló, tömeggyilkos horvát rezsimre. „A Déli Szemle írása rosszul esett, hisz én vajdasági magyar vagyok” – mondta, hozzátéve, a támadások zöme egyébként lepergett róla.

Végül megemlítette, hogy november 8-án Magyar Nemzeti Tanács-választás lesz, ott van esély a változásra. A Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) 31 jelöltje szerinte egész független és heterogén csoport, több szakértő is van köztük. Amikor A VMÚ esélyeiről érdeklődtünk, úgy vélekedett: „Azok után, hogy az egyetemisták nyertek, minden lehetséges, határ a csillagos ég”.

A cikk megjelenése után pontosítottuk a szavazatokért fizetett összeget, és a Beszédes Nagy Andreát az ottani sajtóban ért támadások leírását.