Csak egy dolog biztos Svédországban a rendkívül szoros választás után: kifogták a szelet a szélsőjobb vitorlájából

Ulf Kristersson, a konzervatív svéd Mérsékelt Párt vezetője 2018-ban még azt ígérte a holokauszttúlélő Hédi Fried írónőnek, hogy pártja soha sem fog koalícióra lépni a szélsőjobbos Svéd Demokratákkal. Négy évvel később azonban már évtizedes politikai tabut megdöntve, velük együttműködve, az ő támogatásukkal alakított kisebbségi kormányt, a hétvégén tartott svédországi parlamenti választás egyik tétje pedig már az volt, hogy a szélsőjobboldali párt hivatalosan is tagja lehet-e az új kormánynak, amiben politikusai miniszteri posztokat is kaphatnak.

A választást megelőző hónapokban még úgy látszott, hogy ez biztosan nem fog bekövetkezni. A Szociáldemokraták magabiztosan vezettek a közvélemény-kutatásokban, és úgy tűnt, hogy három másik párttal együtt alkotott balközép blokkjuk nyer majd. A nyár végére azonban egyre jobban csökkent a különbség köztük és a jelenleg kormányon lévő, Mérsékelt Párt vezette jobboldali pártok között, a választás előtti napokban már kevesebb mint egy százalékpont volt a különbség a két oldal között.

A választás végül valóban szorosan alakul: a szavazatok 94 százalékának megszámlálása után a baloldali pártok 176, míg a jobboldali pártok 173 parlamenti hellyel rendelkeznek. Ez azonban még változhat, ahogy szerdán elkezdik megszámolni a külföldön leadott vagy a késve megérkezett szavazólapokat. A két oldal között hétfői állás szerint nagyjából 28 ezer szavazat a különbség, miközben az előző választáskor kétszázezer ilyen szavazatot számoltak meg – írta az SVT. A végleges eredményt várhatóan a hétvégén fogja nyilvánosságra hozni a svéd választási hatóság, az új parlament pedig szeptember 28-án ül össze először, és leghamarabb másnap szavazhatnak a képviselők az új miniszterelnök személyéről.

Az előző választás után 37 napra volt szükség az új kormány megalakításához, míg 2018-ban 134-re, és idén könnyen lehet, hogy még ennél is tovább tartanak majd a koalíciós tárgyalások. Mats Knutson, az SVT politikai elemzője az AFP-nek kijelentette: valószínűsíthető, hogy mindkét oldal patthelyzetbe kerül, így hosszadalmas és nehézkes lesz a kormányalakítás, ami akár előrehozott választással is végződhet, és egy vagy több párt is arra kényszerülhet, hogy feladja a korábban kikötött koalíciós feltételeit. Nagy szerepe lehet a Centrum Pártnak, ami nem szívesen működne együtt a jó szereplése miatt felbátorodott szocialista Baloldali Párttal, és amit Ulf Kristersson is lehetséges koalíciós partnerként említett a választás éjszakáján.

A Szociáldemokratákat vezető Magdalena Andersson korábbi miniszterelnöknek négypárti szövetséget kell összetartania, amiben olyan pártok vannak, amik gyűlölik egymást – mondta a Reutersnek Nick Aylott, a Södertörn Egyetem politikatudománnyal foglalkozó előadója. Ugyanakkor, tette hozzá, „a Svéd Demokratákat még jobban utálják”.

A szélsőjobb kormányra kerülése volt a tét

A legnagyobb figyelmet az 1988-ban részben neonácik és fehér felsőbbrendűséget hirdető tagok által alapított Svéd Demokraták (SD) kapta, amit a svéd pártok évtizedeken át igyekeztek távol tartani maguktól. A pártnak a megalakítása óta egyre nőtt a támogatottsága. Jimmie Åkesson pártvezető irányítása alatt megszabadultak a vállalhatatlanul szélsőséges elemektől, visszafogták a rasszista retorikát, bocsánatot kértek a múltjukért, és 2022-ben már a szavazatok több mint 20 százalékát szerezték meg a bevándorlásellenességre, valamint a bűnözők elleni kemény fellépésre építő kampányukkal.

Most azonban visszaestek. Az eddigi eredmények szerint a párt mindössze 17,9 százalékon áll, ami több mint három százalékpontos esés a négy évvel korábbi eredményükhöz képest. Ez történelmi visszaesés a pártnak, ami 1988 óta minden választáson növekedést ért el – értékelte az eredményt a Guardiannek Niclas Nilsson, az Expo rasszizmusellenes alapítvány oktatója és kutatója. Nilsson szerint valószínűleg több támogatójuk is inkább a Mérsékelt Pártra szavazott. Svédországban tehát, úgy tűnik, nem ismétlődött meg, ami egy hete Németországban, ahol a szélsőjobboldali AfD elsöprő győzelmet aratott a szász-anhalti tartományi választáson.

Ivar Arpi konzervatív svéd kommentátor szerint az SD vereséggel felérő eredménye annak tulajdonítható, hogy saját sikereik áldozatai lettek, ahogy az elmúlt négy évben csökkent az országban a bűnözés és a bevándorlók száma. „Ha morbidok akarunk lenni, mondhatnánk, hogy jobb lett volna nekik, ha több lövöldözés, egy kicsit több terrorizmus vagy menekültválság lett volna”, amit kihasználhattak volna a kampány alatt – mondta.

A párt vitorlájából az is kifogta a szelet, hogy a bevándorlásellenes álláspontja, ami korábban szélsőségesnek számított, mostanra általánosan elfogadottá vált a svéd politikában, és a korábban kívülállónak számító párt maga is betagozódott a politikába. „A mainstream pártok átvették a korlátozó bevándorlási politikát, így az SD már nemigen mondhatja azt, hogy »mi egyediek vagyunk, és ezt képviseljük«” – mondta a Guardiannek Bo Petersson, a Malmői Egyetem politológusprofesszora.

Ulf Kristersson miniszterelnök kormánya az elmúlt négy évben sorra vezette be a bevándorlást nehezítő intézkedéseket, megváltoztatva a befogadó Svédországról kialakult képet, ami 2015-ben még 163 ezer menekültet fogadott be, de tíz évvel később ez a szám 96 százalékkal csökkent. Az elmúlt években ötezerről kilencszázra csökkentették az évente befogadható menekültek számát, a menedékkérőket eltiltották attól, hogy állandó tartózkodási engedélyt kapjanak, a már meglévő engedélyeket homályosan megfogalmazott „rossz viselkedésért” visszavonhatják, és 350 ezer svéd koronát (11,4 millió forint) ajánlottak fel az országot önként elhagyó embereknek.

A bevándorlás kapcsán olyan ötleteket vitatnak meg a svéd politikában, amik tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna, mert az emberek őrültségnek tartották volna – mondta a Guardiannek Bilan Osman svéd újságíró. Ezzel „Pandóra szelencéjét nyitották ki” – mondta a lapnak egy muszlim aktivista. Mindez jobbra tolta a politikai közbeszédet a kérdésben. Annyira, hogy még a szociáldemokraták is keményebb fellépésről kezdtek el beszélni.

A Svéd Demokraták nevéhez kötött egyes lépések azonban már túl messzire mentek, még a jobboldalnak is – mondta az al-Dzsazíra arab hírtelevíziónak Zina al-Dewany, az Aftonbladet svéd lap kommentátora. Júniusban például a buszvezetők tiltakozására kellett leállítaniuk egy kampányukat, amikor a főleg bevándorlók lakta városrészekben járó buszokon hirdették a hazatelepítési segélyt azzal a szöveggel, hogy „Hiányzik Mogadishu?”.

Emellett nagy felháborodást váltott ki, hogy olyan kamaszokat is ki akartak telepíteni, akik szinte egész életüket Svédországban élték le, ott tanultak, és szülőhazájukat szinte semennyire nem ismerik. „Az emberek szerint ez ostobaság és embertelen” – mondta a Politicónak Magdalena Andersson.

A pártnak a kampány hajrájában orosz beszivárgással kapcsolatos vádak ellen is védekeznie kellett. A választás előtti héten az Expo nevű svéd oknyomozó magazin ugyanis arról számolt be, hogy a párt egyik magas rangú tagjának barátnője, aki szintén az SD munkatársa, a Kreml propagandáját terjeszti, és kapcsolatban állt az orosz hírszerzéshez kötött csoportokkal. Ez nagy vihart kavart az országban, ami teljes mellszélességgel kiáll Ukrajna mellett, és ahol az emberek mindössze öt százaléka áll pozitívan Oroszországhoz, így az ügy választókat riaszthatott el a párttól.

A Szociáldemokraták a kampányukat jelentős részben arra a veszélyre hegyezték ki, hogy a jobboldali blokk győzelmével kormányra kerülhet egy szélsőjobboldali párt, és részben azt akarták elérni, hogy erről szóljon a választás – mondta a Politicónak Jan Teorell, a Stockholmi Egyetem politológusa. Emellett, miközben a jobboldali blokk a bevándorlást és a bűnözést állította a kampánya középpontjába, valamint az adócsökkentést, Andersson és a baloldali blokk a jóléti állam erősítését, az adórendszer reformját, a munkanélküliség elleni küzdelmet és a megélhetési költségek emelkedésének megállítását ígérte, illetve az egészségügy és az iskolák fejlesztését.

A választóknak a legfontosabb téma az egészségügy, a bűnözés, a bevándorlás és a gazdaság helyzete volt, de a választás jelentős része a személyes pénzügyekre fókuszált – mondta a Guardiannek Fredrik Furtenbach, a Radio Sweden vezető politikai tudósítója. „A pártok igyekeztek túllicitálni egymást a pénzügyi ígéretek terén, ez egyfajta árveréshez hasonlított” – mondta.

Bárki nyer, nehéz dolga lesz

Bármelyik oldal kerül is kormányra, nehéz kihívásokkal fog szembenézni – állapította meg a Dagens Nyheter és a Sweden Herald is. „Sok kampányígéretet látunk, ahogy az megszokott a választási kampányokban, de úgy látom, meglehetősen kemény lesz a kijózanodás, amikor a választás után ezek az ígéretek szembesülnek a valósággal” – mondta a CNBC-nek Jens Magnusson, az SEB svéd bank vezető közgazdásza. Az egyik fő probléma szerinte az államháztartási hiány növekedése a leköszönő kormány ideje alatt, ami hitelekkel biztosította az embereknek juttatott adócsökkentéseket, miközben a védelmi kiadások növelését is valamiből finanszírozni kell majd a NATO-hoz 2024-ben csatlakozó országban.

A választások előtt a kormány, részben az ellenzéki pártok támogatásával, több pénzügyi segítséget is adott a svédeknek, például az üzemanyagokra kivetett adók csökkentésével, az élelmiszerek áfájának felezésével vagy a tömegközlekedési havi bérletek árának visszatérítésével. Ezek azonban ideiglenesek, amik az új kormány ideje alatt fognak lejárni, és nekik kell majd megküzdeniük a kérdéssel, hogy a költséges lépéseket meghosszabbítsák-e.

Emellett olyan, hosszú távú gondokat kell kezelniük, mint az idősödő társadalom problémája, ahogy a születések száma történelmi mélypontra süllyedt, miközben a svédek egyre tovább élnek. A kampányban több olyan ígéret is elhangzott, amikkel a remények szerint növelhető a gyerekvállalási kedv, de ez olyan komplex kérdés, amit önmagában a kormány és a parlament nem tud irányítani – írta a Dagens Nyheter. A következő kormány előtt ráadásul még olyan feladatok is állnak, mint a klímaváltozás és az európai klímacélok elérése, a mesterséges intelligencia térnyerése, az egyre nagyobb verseny Kínával, valamint az orosz–ukrán háború és a nagyrészt Donald Trump külpolitikája miatt bizonytalanná vált nemzetközi helyzet.