Olaszországban szinte mindenki ismeri ezt a két nevet, az előbbi a magyar olvasóknak is ismerős lehet: Emanuela Orlandi és Mirella Gregori. A két 15 éves lány Rómában tűnt el nyomtalanul 1983 nyarán, hat és fél hét különbséggel.
A két eset között több hasonlóság akadt: ugyanabban az időszakban, ugyanabból a városból tűntek el, egyidősek voltak, a családjukat pedig sokáig névtelen telefonálók hívogatták, újabb és újabb vakvágányt jelentő nyomokról beszélve. Nem meglepő, hogy egy ideig a hatóságok és a krimirajongók is pedzegették, hogy a két lány eltűnése talán összefügg – bár erre végül nem talált bizonyítékot a rendőrség.
Ennek ellenére az olasz parlament közös vizsgálat keretei közt próbálja többedszerre is kideríteni, hogy mi történt a lányokkal. Az évtizedek során többféle verzió felmerült, hogy ki lehet felelős az eltűnésükért: a maffia, a Vatikán, vagy egy nemzetközi terrorszervezet? A Corriere della Sera szerint Mirella Gregori esetében nemrég mindent felforgató bizonyítékra derült fény: nem kizárt, hogy a szó szoros értelmében a föld nyelte el az egyik bárból eltűnt lányt.
Csak 10 percre akart elmenni otthonról
Emanuela Orlandi neve azért lehet ismertebb Magyarországon is, mert A vatikáni lány címmel Netflix-dokusorozat is készült róla. A lányt körülvevő egyházi légkör és általában az összes felmerülő összeesküvés-elmélet kiváló témát adott a Netflixnek. Mirella Gregori története ehhez képest a részleteiben kevésbé hivalkodó, és inkább csak az olaszok előtt ismert. A cikkek és műsorok, amelyek foglalkoznak vele, lekicsinylő módon sokszor csak „másik Emanuela” néven emlegetik, pedig ennél sokkal többet érdemelne.
Mirella 15 éves volt, kitűnő tanuló egy szakiskolában. A barátai leírása alapján átlagos tinilány volt, a családjával is jó kapcsolatot ápolt. A szülei bártulajdonosok voltak, és ő is gyakran megfordult ebben a közegben. A bár, ahová Mirella a legtöbbet járt, viszont a szomszédban volt. Az Italia bár tulajdonosának lánya, Sonia De Vito volt a legjobb barátnője, a két tinilány gyakran együtt üldögélt és tanult az asztaloknál.
Mirella 1983. május 7-én, nem sokkal azután tűnt el nyomtalanul, hogy hazaért az iskolából. Az édesanyja szerint a lányt valaki a kaputelefonon keresztül hívta. Eleinte nem volt benne biztos, hogy kiről van szó, és rá is szólt az illetőre, hogy „ha nem mondja meg, hogy ki az, akkor nem megy le”. Végül a felcsengető felfedte, hogy ő Sandro, egy általános iskolai osztálytársa. Nem sokkal későbbre megbeszéltek egy találkozót egy köztérre. A lány azt mondta az édesanyjának, hogy hamar otthon is lesz. A gyerekeknek általában este 8-ra kellett hazaérniük, Mirella pedig betartotta ezt.
A találkozó előtt még beugrott az utcában lévő bárba a barátnőjéhez. Egyes források feltételezik, hogy azért futottak össze gyorsan, mert Mirella be akart számolni a találkozóról. Sonia De Vitót később kihallgatta a rendőrség, és azt mondta, hogy miután Mirellával 15 percet beszélgettek a mosdóban, a lány kisétált a bárból, és elment a találkozóra. A bár egyik pincére viszont később azt vallotta, hogy a lányok nem csupán beszélgettek, hanem pólót is cseréltek a mosdóban, és Mirella ezután hagyta el a helyet. Sonia szerint az épületből kilépve jobbra, a pincér szerint balra fordult. Ez volt az utolsó, hogy bárki is látta volna Mirellát.
Egy másik lány eltűnésével kapcsolták össze
Miután nem tért haza, Mirella nővére zseblámpával járta körbe a környéket. A lány édesanyja pedig felkutatta Sandrót, aki viszont azt mondta, hogy már régóta nem beszélt és nem is találkozott a lánnyal, és nem is ő volt az, aki felcsengetett a Gregori lakásba. A család még aznap bejelentette az eltűnését, csakhogy a rendőrség érthetetlen okokból csak két héttel később kezdte meg a tényleges nyomozást – írta az Il Messaggero.
Hat és fél héttel Mirella után aztán Emanuela Orlandi is eltűnt, az eset hatalmas hírverést kapott – érthető okokból. A szintén 15 éves, barna hajú Orlandinak a zeneiskolai órája után veszett nyoma, miután egy férfi munkát ajánlott neki. Az ő esete különleges volt abból a szempontból, hogy vatikáni állampolgár volt, mivel édesapja az egyházfő személyi titkárságaként működő Pápai Ház világi tisztviselőjeként dolgozott. Emanuela eltűnésére is igaz volt, hogy semmilyen magyarázat nem volt rá, és nagyon nehezen lehetett nyomokat találni. Ugyanakkor egy újsághirdetés nyomán többen is keresték az Orlandi családot telefonon, azt állítva, hogy az ország különböző pontjain látták a diáklányt. A telefonáló férfiak több alkalommal is olyan részleteket mondtak el a lányról, amelyek nem voltak nyilvánosak. Hasonló történt Mirella családjánál is.
Emanuela eltűnését egy állítólagos török terrorszervezet, a Keresztényellenes Török Felszabadítási Front vállalta magára. Azt állították, hogy ők tartják fogva Emanuelát, és követelték, hogy az olasz hatóságok engedjék szabadon Mehmet Ali Ağcát, II. János Pál pápa merénylőjét. A vatikáni lánnyal kapcsolatban viszont sokan a Szentszék és a szervezett bűnözés szerepét is emlegették.
Az állítólagos terrorszervezet az egyik levelében Mirellát is megemlítette, ám a későbbi vizsgálatok kimondták, hogy ez csak a nyomásgyakorlás eszköze volt, valójában nem volt közük a májusi eltűnéshez. Részben emiatt és a többi hasonlóság okán augusztusra a két lány ügyét összekapcsolták. Még II. János Pál pápa is együtt emlegette őket, kérve az elrablóikat, hogy adják vissza a lányokat a szüleiknek.
Emiatt Mirella Gregori eltűnését külön szinte egyáltalán nem vizsgálták, még 2008 körül is együtt kezelték a két ügyet, amikor újra átnézték az aktákat. A Gregori család eleinte biztos volt benne, hogy a két eltűnés összefügg, és ugyanazt az ügyvédet fogadták fel, akivel Orlandiék is dolgoztak. Ma már viszont ők is úgy látják, hogy hiba volt a kettőt együtt kezelni, ráadásul végül egyik ügyet sem sikerült megoldani.
Ugyanakkor a két lány ügye körüli érdeklődés nem csillapodott.
Az évek során újabb és újabb tanúk bukkantak fel hitelesnek és kevésbé hihetőnek tűnő vallomásokkal. Voltak, akik egyenesen azt állították, hogy részt vettek az elrablásokban, amelyek mögött a Banda della Magliana nevű bűnszervezet, vagy a Vatikán állt a híresztelések szerint. Ezek az állítólagos tanúk inkább tovább bonyolították a képet, mintsem tisztázták volna, mi történt.
2008 és 2010 között már felállt egy olasz parlamenti vizsgálóbizottság, hogy kivizsgálják a két lány ügyét, de nem jutottak sokra. 2017-ben a Vatikán olaszországi nunciatúrájának egyik melléképületében találtak „gyanús” csontokat, de az ügyészség megállapította, hogy azok nem Emanuelától vagy Mirellától származnak. 2018-ban pedig felnyitottak két sírt is a Vatikán területén: egy levél alapján arra gyanakodtak, hogy két német hercegnő szarkofágjába rejtették el a lányokat. Ez végül tévútnak bizonyult, de legalább az is kiderült, hogy nemhogy Mirella és Emanuela maradványai nincsenek a sírban, de még a két hercegnőéit sem találták, pedig azoknak ott kellett volna lenniük.
Egy titkos csapóajtó és egy pincefolyosó
2023-ban, miután megjelent a Netflix-doku Emanueláról, a Vatikán is újabb vizsgálatot indított, és a nyomozás is újraindult. A sorozatban ugyanis elég súlyos vádak hangzottak el a Vatikán pénzmosási ügyleteitől kezdve odáig, hogy Emanuelát az egyik egykori barátnője szerint „egy pápához közel álló személy” szexuálisan zaklatta, amiről az eltűnése előtti héten beszélt is a fiatal lány.
Nemcsak a Vatikán, hanem az olasz törvényhozók is parlamenti vizsgálóbizottságot állítottak fel. Utóbbi egyébként továbbra is együtt kezelte a két lány ügyét. A Szentszék több dokumentumot is átadott a bizottságnak, hogy segítsék az Orlandi-szál felgöngyölítését. De ezúttal Gregori személyével kapcsolatban sikerült jobban haladni, miután újra meghallgattak több akkori tanút, köztük a bár egykori pincérét, és Sonia De Vitót is.
Az ő személye kulcsfontosságú a történetben, hiszen ő az utolsó, aki látta Mirellát. A rendőrség akkoriban kihallgatta, de azt mondta, hogy semmi különösről nem beszéltek, és a barátnője egyszerűen kisétált az ajtón. Maria Antonietta Gregori, Mirella nővére szerint a bártulajdonos lánya valójában többet tud az eltűnésről, csak nem hajlandó beszélni róla. „Sonia volt a legjobb barátnője, biztosan mondott neki valamit, lehetetlen, hogy ne tudjon semmit.”
De Vito viszont az évek során különböző verziókkal állt elő, hogy mi történt abban az utolsó negyedórában, amit együtt töltöttek. Az olasz titkosszolgálat később egy lehallgatókészüléket helyezett el az Italiában, ahol elkaptak egy beszélgetést. Sonia De Vito a következőket mondta.
„Ő ismert minket, de mi őt nem. Engem is elvihetett volna, úgy, ahogy Mirellát.”
Ebből sokan arra következtettek, hogy Sonia tudott valamit arról, hogy Mirellát ki vagy hogyan vitte el. Az Il Messaggero szerint 2023-ban, amikor felállt az olasz parlamentben a Gregori–Orlandi-ügyet vizsgáló bizottság, meghallgatták De Vitót is. A nő azt kérte, hogy a vallomását titkosítsák, ebbe a bizottság bele is egyezett, úgyhogy nem tudni, hogy mit mondott.
A bizottság figyelme kiterjedt magára a bár épületére is, ahonnan Mirella eltűnt. 2025 áprilisában beidézték a földhivatal vezetőjét, akit részletesen kikérdeztek a via Nomentana 81. alatti ingatlanról, ahol De Vitóék bárja volt, és amelynek szomszédságában Gregori lakott. Arról érdeklődtek, hogy a hivatal szerint van-e bármilyen pincerendszer, vagy másik kijárat a bárból, de a tisztviselő ezt kizárta. Nem sokkal később a bizottság elakadt, és felfüggesztette az eljárását. Pedig a földhivatal vezetője nem is tévedhetett volna nagyobbat.
Az állami levéltár egyik kutatója és egy tartalomgyártó ugyanis előtúrta az 1800-as évek végén épült ház régi dokumentációját. Így derült ki az az új nyom is, amiről néhány napja írt a Corriere Della Sera.
Mint kiderült, a bár padlója alatt van egy pince, amelynek alapterülete megegyezik az emeletével, és amiről eddig a hatóságok sem tudtak.
Ez egy nagy tér: 3,5-4 méter széles és körülbelül 20 méter hosszú, vagyis kb. egy vasúti kocsi méretével egyezik meg. Ebbe az ablaktalan, pinceszerű helyiségbe egy csapóajtó vezet le, amely a bárpult körül található, de amit néhány évvel ezelőtt bebetonoztak. A pincébe nem is lehet egyelőre lemenni, mert ahhoz csákánnyal kéne kibontani a falat. A helyiségnek ugyanakkor a dokumentumok szerint vagy egy másik ajtaja is, ami az épület belső udvarára vezet. Az udvarról nem lehet kimenni az utcára, csak a többi környező lakásba lehet belépni.
Ezt a föld alatti helyiséget a rendőrség egyáltalán nem vizsgálta át, mivel az a mai napig nem szerepel a földhivatali nyilvántartásban. A felfedezés teljesen felforgatja a korábbi teóriákat arról, hogy Mirella hová mehetett, miután találkozott De Vitóval a bárban. A csapóajtó és a pince felveti annak a lehetőségét, hogy a lányt esetleg oda rejthették el, vagy a pincén át juttatták ki az épületből.
„Ez úgy hangzik, mintha egy film lenne. Tényleg azt hiszik, hogy soha nem is ment ki? Miért csak most, negyven év után kerül napvilágra ez a csapóajtó-történet? Csak remélem, hogy ezúttal a végére járnak. Abszurd azt gondolni, hogy az igazság végig a házunktól tíz méterre volt” – mondta keserűen Mirella nővére, Antonietta Gregori a sajtónak.
Az biztos, hogy az új nyom friss lendületet adott a nyomozásnak. A bizottság most elrendelte, hogy törjék fel a padlót a bár csapóajtaja felett. Emellett viszont a mostani felfedezés ráirányította a figyelmet több, Gregori esetével kapcsolatos, korábban át nem vizsgált szálra, amelyek a bárhoz is kapcsolódnak. A bár korábbi vendégkörében a Corriere szerint többen is gyanúsak voltak: egy vatikáni fotós, aki az Orlandi-üggyel is kapcsolatba hozható, valamint egy korábbi csendőr, aki ellen kétszer is emberrablás miatt folyt nyomozás.
A nyomozás most kapott egy új lendületet, és még több nyomra derülhet fény: 120 beidézett tanúból még csak 25 embert hallgattak meg. Sokan reménykednek, hogy a vizsgálóbizottság nem fogja titkosítani a vallomásokat.
