Ki tudja, mi osztotta meg utoljára ennyire az izlandiakat

Ha Északnyugat-Európa bármely országánál ezt látja az ember egy EU-ról szóló népszavazás előtt, valószínűleg megremeg a keze és előjön belőle az ijedség – már ha a mélyebb integráció híve:

A felmérés jól mutatja, mekkora dilemmában vannak az izlandiak most, hogy arról szavazhatnak, szavazzanak-e majd egyszer újra az EU-csatlakozásról. A Maskína intézet augusztus 21–25. között készített közvélemény-kutatása borzasztó szoros eredményt jelzett előre. A támogatók 51,3 százalékkal vezetnek a 48,7 százalékra mért ellenzők előtt. A Reuters szerint a csatlakozáspártiak azért is aggódhatnak, mert egy előző, augusztus 13-i felmérésben még 52,2 százalékon álltak az igenek, tehát zárult az olló.

A tét még úgy is óriási a 400 ezres szigetországnak, hogy a mostani népszavazás tehát nem arról szól, hogy Izland csatlakozzon-e az Unióhoz, hanem hogy egyáltalán folytassák-e a közel másfél évtizeddel ezelőtt megszakadt tárgyalásokat. Ha az igenek győznek, a tárgyalások újrakezdődnek, és ha minden csatlakozási feltételt sikerül kipipálni, akkor magáról a csatlakozásról is lenne egy újabb referendum, végül mind a 27 EU-tagállamnak rá kell bólintania a bővítésre.

Az izlandi külügyminisztérium emlékeztetője szerint ha az igenek győznek szombaton, 2026 végén megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások, amelyek ebben az esetben akár 18–24 hónap alatt le is pöröghetnek. Amikor ugyanis megszakadtak a tárgyalások, a 35 tárgyalási fejezetből már 11-et lezártak.

Izland előző próbálkozása és helyzete

A NATO-tag izlandi kormány hosszú éveken át ódzkodott az euroatlanti integráció másik pillérétől, az Európai Unióhoz és elődszervezeteihez történő csatlakozástól. A 2008-as pénzügyi világválság azonban az elsők között kényszerítette térdre az izlandi bankrendszert, és hirtelen népszerű lett a mentőmellényként is használható EU-tagság. Tárgyalások kezdődtek, azonban 2013-ban az akkori euroszkeptikus kormány befagyasztotta, majd 2015-ben teljesen leállította a közeledést.

Az egyik érv az volt, hogy a szigetország így is tagja az európai közös piacnak, a schengeni övezetnek és az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA), ahogy Norvégia, Svájc és Liechtenstein is. Viszont ezek az országok az uniós tagság hiányában nincsenek hatással a közös jogalkotásra, tehát nem befolyásolhatják azokat a szabályokat, amik aztán rájuk is vonatkoznak a közös piac vagy Schengen tekintetében.

Ugyanakkor sok kis egyezség alapján Izland az uniós joganyag közel háromnegyedét már átültette a saját jogrendjébe, ezért is lenne lehetséges a hihetetlenül gyors csatlakozási procedúra.

Csatlakozása esetén a 400 ezer fős Izland képviselőket küldhetne az Európai Parlamentbe, kormányfője és miniszterei helyet kapnának a Tanácsokban, fél évig lehetne az Európai Tanács soros elnöke, beléphetne a vámunióba és akár bevezethetné az eurót is.

Vissza az asztalhoz?

Miután a Kristrún Frostadóttir vezette balközép kormánykoalíció megnyerte a 2024-es, előrehozott parlamenti választást, ígéretet tett arra, hogy népszavazást tart a csatlakozási tárgyalások felmelegítéséről – írta a BBC. Ezt 2027-re tervezték, de a geopolitikai folyamatok miatt előrehozták egy évvel.

A Reuters szerint az újabb EU-s próbálkozás mögött olyan faktorok állnak, mint az elszállt megélhetési költségek és az ukrajnai háború. Miután Donald Trump amerikai elnök folyton a szomszédos – a dán korona alá tartozó – Grönland elfoglalásával fenyegetőzött, az izlandiak még inkább Európa felé kezdtek húzni. A helyzetnek nem tett jót az új amerikai nagykövet viccelődése sem arról, hogy Izland lesz az USA 52. tagállama, ahogy az sem, hogy Trump davosi beszédében többször is Izlanddal keverte össze Grönlandot.

A Politico több izlandi politikust is megszólaltatott a kampányról. Egy név nélkül nyilatkozó szociáldemokrata képviselő arról beszélt, hogy Grönland ügye nincs rendezve, Trump pedig „eléggé szókimondó volt, nemcsak tavaly, hanem újra meg újra”. Szerinte az utca embere sokat gondol erre. Dagur Eggertsson volt reykjavíki polgármester, egyben Izland delegációvezetője a NATO Parlamenti Közgyűlésében egyetértett Mark Carney kanadai miniszterelnökkel abban, hogy „a kis- és középhatalmaknak össze kell fogniuk”, ami sürgetőbb, mint valaha. A megkérdezett helyiek azt mondták, tartanak Oroszországtól, de már az Egyesült Államokat sem tartják megbízható szövetségesnek.

„Egy olyan nyitott gazdaság, mint Izland esetén a fokozott nemzetközi együttműködésnek van értelme, de nyilván mindannyiunknak vannak fenntartásaink” – mondta egy korábbi interjúban Frostadóttir miniszterelnök a Bloomberg szerint. Hozzátette, Izland szigetország, az emberek életvitele sokban különbözik attól, amilyen a kontinensen élőké.

Eiríkur Bergmann, a Bifröst Egyetem professzora szerint a szuverenitás az izlandi politika magva, amióta 1944-ben függetlenedtek Dániától. Mindkét tábor a szuverenitásra hivatkozik a kampányban: a csatlakozáspártiak szerint ezt kiterjesztené az EU-tagság, az ellenzők szerint éppen hogy fenyegetné.

Az Előre Izland nevű nempárti tábor és a Függetlenségi Párt vezetője, Guðlaugur Þór Þórðarson azt mondta a Politicónak, Izland jelenlegi európai integrációja elegendő, nincs szükség EU-csatlakozásra. A korábbi külügyminiszter szerint is felháborítók Trump szavai Grönlandról, de szerinte az amerikai kormányok jönnek és mennek, a fontos az Izland és az USA közti kétoldalú védelmi egyezmény és a NATO-tagság, főképp, hogy Izlandnak nincs saját hadserege. Eggertsson ugyanakkor azt mondta, a sarkvidék már nem olyan nyugalmas hely, a klímaváltozás miatt olvad a jég, új hajózási útvonalak nyílnak meg. Talán ennek is betudható, hogy Izland az EU-val is védelmi megállapodást kötött márciusban.

Jelen van a város–vidék ellentét is a kérdésben. Reykjavík és agglomerációja jobban igenpárti, vidéken viszont a nemek dominálnak. A tízezres Selfoss felé autózva szénabálákon van jelen a nemkampány szlogenje – vette észre a Politico. Van, aki azt mondja, a nemmel szavazó gazdákra és halászokra hallgat, de volt, aki a magas béreket felzabáló, száguldó (5,6 százalék) infláció és a volatilis izlandi koronánál (króna) stabilabb euró miatt örülne a tagságnak. Van olyan is, aki a BBC-nek azt mondta, ha most nemmel szavaz, nem tudja meg, mit is kínálna országának az EU, és a mostani szavazás még úgysem a tagságról dönt.

A csatlakozás a hal(rém)álom

Külön ki kell térni az izlandi halászatra, ami a helyi gazdaság gerince, tavaly az export kétötödét adta a BBC adatai szerint. A nemek tábora szerint az EU beleavatkozna az izlandi szuverenitásba, főleg a politikailag kényes halászati és agrárügyekben. A legutóbbi izlandi tárgyalások is a halászati kvótákon bicsaklottak meg. A félelem erős, hogy az EU közös halászati politikája halban gazdag vizekre engedné be a többi tagország halászhajóit. Még az igenek táborában is megkérdőjelezhetetlen, hogy ebben nem engedhetnek.

A kormány azt tervezi, hogy a tárgyalásokon egyfajta halászati opt-outot, kivételezést harcol ki magának, ha már korábban a finnek és a svédek is kialkudtak mezőgazdasági kivételeket. „Egy tagállamnak sem garantáltak állandó opt-outot” – mondta a BBC-nek Margrét Ágústa Sigurðardóttir, az Izlandi Gazdaszövetség vezetője. Ő attól fél, hogy az EU több szakpolitikája inkább a 450 millió fogyasztó érdekeit nézi, semmint a 400 ezer izlandiéit.

A 16 éves kora óta halászó, a britekkel a halászati területi szembenállást – a tőkehalháborút – is végigcsináló Sigurdur Thórdarson azt mondta a Telegraphnak: „Ha csatlakoznánk az Európai Unióhoz, az izlandiakat túlszabályoznák. Ez borzalmas lenne a halászoknak.” A lap által megszólaltatott Hjörtur J. Gudmundsson, az EU–izlandi kapcsolatok szakértője árnyalta a képet: szerinte itt nem pusztán a halról van szó, hanem „a hal inkább jelképe a szuverenitásunknak”. Szerinte a csatlakozás lenullázná a part menti halászfalvakat, ahogy ezt ő EU-szerte látta már. Mások attól félnek, a csatlakozás után a nagy halászati cégek felvásárolnák a kisebb izlandiakat és flottáikat.

Kristján Loftsson, Izland utolsó bálnavadásza se lelkes, még pénzt is adott a nemkampánynak. Az Unió ugyanis tiltja a bálnavadászatból származó termékek kereskedelmét. Loftsson ezért is nevezte a szabályozás iránt megszállott, szocialista, kommunista berendezkedésű blokknak az Európai Uniót.

Brüsszel lelkes, Oslo les

Az biztos, hogy Brüsszelben nagy öröm lenne, ha Izland csatlakozna, ugyanis nagyon rég volt nyugati irányú bővítés az EU-ban – sőt inkább veszteség volt a brexittel és Nagy-Britannia távozásával. Egy nempárti győzelem szombaton ezért fájdalmas csapás lenne az EU vezetőinek. A Bloomberg szerint a nyugat-balkáni országok, Moldova és Ukrajna csatlakozási folyamata mellett Izlanddal is egy pozitív jelzést akar küldeni az EU. Ehhez akár engedményekre is hajlandó. „Izland döntése vitán felül megerősítené az EU ügyét, hogy új tagokat üdvözöljön” – mondta a Bloombergnek Marta Kos bővítési biztos.

Külön érdekes, milyen hullámokat vetne Skandináviában az izlandi igenek győzelme. A svédek, finnek, dánok és a közeli balti országok is EU-tagok, Norvégia az egyedüli kivétel. Itt már két népszavazást is tartottak a múltban a tagságról, 1974-ben 53,5–46,5 százalékos arányban, 1994-ben 52,2–47,8 százalékos arányban győztek a nemek. Espen Barth Eide norvég külügyminiszter az Euronews szerint már elismerte, az izlandi csatlakozási folyamat miatt különleges helyzetbe kerülne országa, szinte magára maradna az EFTA-ban.

A norvég ABC Nyheter lap felmérése szerint jelenleg 49 százalék ellenzi és 37 támogatja a csatlakozást. A norvégok fő baja szintén a halászat, agrárium és kereskedelem, de a napokban az olajfúrások miatt is szembekerültek az Unióval. Szombaton tehát mind Oslóban, mind Brüsszelben nagyon fognak figyelni, hogy a „Já” vagy a „Nei” győz-e.