Trump gazdasági D-nappal fenyegetett, pénzügyminisztere partraszállás helyett figyelmeztető lövést adott le

Donald Trump július végén még pusztító, a második világháborúhoz hasonlított katonai támadás megindítását ígérte Irán ellen, ha Teherán nem nyitja meg a Hormuzi-szorost, és nem kezdenek el újra egyeztetni a befuccsolt béketárgyalások után. A támadást végül lapinformációk szerint nagyrészt az amerikai lőszerhiány miatt nem indította meg, a héten pedig inkább azt a megoldást választotta, amit egyes magas rangú tanácsadói a Wall Street Journal cikke szerint már a háború megindítása előtt is javasoltak neki: gazdasági nyomásgyakorlást. A lapnak már augusztus elején azt szivárogtatták ki kormányzati tisztviselők, hogy az elnököt Irán elleni új szankciók bevezetésére igyekeznek rávenni, és ez végül működött.

Trump múlt héten a közösségi oldalán jelentette be, hogy „HATALMAS gazdasági következményekkel” néz majd szembe minden ország, amelyik Iránnal üzletel, és „gazdasági D-napként” jellemezte a tervezett új szankciókat. Hétfőn aztán Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter közölte, hogy az Egyesült Államok világszerte több mint 60 olyan szervezettel, magánszeméllyel és hajóval szemben vezetett be szankciókat, amelyek lehetővé teszik az iráni rezsimnek nukleáris és rakétatechnológia beszerzését, olajból származó bevételek elérését, valamint kiberműveletek végrehajtását. Emellett a minisztérium jelentősen megnehezítette, hogy magánszemélyek pénzküldeményeket küldjenek Iránban élő embereknek.

Bessent azonban a várakozásokkal szemben nem jelentett be konkrét lépéseket egyetlenegy ország ellen sem, és kevés részletet árult el. Bár korábban a második világháborúban döntő szerepet játszó partraszálláshoz hasonlította a várható szankciókat, hétfőn elismerte, hogy az inkább csak egy figyelmeztető lövés, amely után beindul majd „a csendes diplomácia”. A pénzügyminiszter újabb bejelentéseket ígért a következő napokban, és közölte, külön tárgyalásokat folytatnak több országgal, hogy rávegyék őket arra, szakítsák meg gazdasági kapcsolataikat Iránnal. Arról megint nem beszélt, hogy milyen lépéseket tesznek azok ellen, akik ezt nem teljesítik.

„Lehetőséget adunk mindenkinek a rossz viselkedés orvoslására” – mondta a pénzügyminiszter, aki arra a kérdésre, hogy miért nem vezették be azonnal a szankciókat, kijelentette, nem akarja „felrobbantani a globális pénzügyi rendszert”. Bessent egy országot sem említett meg, akik másodlagos szankciókra számíthatnak. Irán legfőbb kereskedelmi partnerei közé tartozik az Egyesült Arab Emírségek, Törökország, Irak, Pakisztán és Kína. Utóbbi különösen fontos, hiszen az iráni olajexport majdnem 90 százaléka Kínába irányul.

Nem véletlen szorítanának még egyet a gazdaságon

Irán korábban is számos gazdasági szankcióval nézett szembe, amit súlyosbítottak a rossz kormányzati intézkedések, a háború pedig tovább rombolta az egyébként is megtépázott gazdaságot. Mérsékelt iráni tisztviselők már eddig is aggódtak amiatt, hogy a Hormuzi-szoros iráni lezárására válaszul az iráni kikötők ellen bevezetett amerikai blokád hatására össze fog omlani az iráni gazdaság – mondták még augusztus elején a Wall Street Journalnek iráni és arab tisztviselők, valamint az Iráni Forradalmi Gárda egy tanácsadója.

Ezt azóta már a nyilvánosság előtt is hangoztatta több magas rangú iráni tisztviselő. „Nem számít, hogy milyen erősek vagyunk katonailag, ha az emberek éheznek”, és a gazdaság nem növekszik – mondta Mohammad Ghalibaf iráni házelnök. A korábbi tárgyalásokon iráni főtárgyalóként is megjelenő politikus egyben üzent az Irán ellen indított háború után a hatalomba került keményvonalasoknak, amikor azt mondta: „olyan emberekként, akik megtapasztalták a háborút, értékeljük a békét.”

Az iráni viszonyok között mérsékeltnek tekinthető Maszúd Peszeskján iráni elnök is hasonlóan nyilatkozott a hét végén, közölve, hogy „jobb, ha most vetünk véget a háborúnak, amíg méltóságteljes és erős pozícióban vagyunk”, kijelentve, hogy az Egyesült Államokkal kötött tűzszünet nem jelent megadást. Az elnök elismerte, hogy gazdasági gondokkal küzdenek, és azt mondta, a kormány igyekszik mindent megtenni az infláció visszaszorítására és a munkahelyek megmentésére.

Emellett az iráni központi bank vezetője az állami televíziónak nyilatkozva elismerte, hogy az amerikai blokád miatt nem tudnak olajat exportálni, az iráni külügyminiszter-helyettes közölte, hogy az ország gazdaságának nagy szüksége van a szankciók feloldására, míg az iráni–kínai kereskedelmi kamara vezetője arra figyelmeztetett, hogy a blokád rosszabb hatással lesz az iráni gazdaságra, mint a háború.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint az iráni gazdaság hat százalékkal fog csökkenni 2026-ban, miközben az éves fogyasztói infláció nagyjából 69 százalék lesz. Az iráni statisztikai hivatal június végi közlése szerint a fogyasztói árindex 88,6 százalékkal volt magasabb május közepe és június közepe között az egy évvel korábbi időszakhoz képest. Az élelmiszerárak különösen nagyot emelkedtek: az étolaj 430 százalékkal, a rizs 287 százalékkal, a hús 178 százalékkal, a tej, sajt és tojás 152 százalékkal, a kenyér 139 százalékkal lett drágább, miközben a bútorok és háztartási eszközök ára 111 százalékkal, a közlekedésé pedig 103 százalékkal nőtt.

„A nyugdíjam a háztartási költségek egyharmadára sem elég” – mondta az al-Dzsazírának egy 63 éves férfi még júniusban egy teheráni piacon. „A vörös hús álommá vált, a csirke is ritka vendég az asztalunkon” – mondta egy háromgyerekes anyuka. A közösségi oldalakon a múlt héten üres piacokról készült felvételek mentek körbe, ahol a mégis kipakoló árusok arra panaszkodtak, hogy senki sincs, aki megvenné a friss árujukat – írta a CNN. „Csak az alapvető szükségletekre koncentrálunk” – mondta egy Irán északi részén élő 41 éves kétgyerekes anyuka az AP-nek.

Nemcsak az a baj, hogy minden drága, hanem az is, hogy több fontos dolgot be sem tudnak szerezni – mondta az amerikai hírtelevíziónak egy 36 éves teheráni lakos. „Kifogyóban vagyunk bizonyos külföldi termékekből, például a külföldi samponokból, hajbalzsamokból és fogkrémekből. Korlátozott a készletünk, és ezek a termékek immár túl drágák a legtöbb embernek, de még az iráni gyártmányú termékek árát is kénytelen voltam megemelni” – mondta a CNN-nek egy kisbolt tulajdonosa.

Közben Iránban már májusra több mint egymillióan váltak munkanélkülivé, a hivatalos kormányzati statisztika szerint a munkanélküliségi ráta 9,1 százalékon állt, de az államhoz nem kötődő lapok szerint a valós szám ennek sokszorosa lehet – írta az AP. A New York Timesnak egy palackgyártó üzem vezetője azt mondta, hogy le kellett állítaniuk a termelést, és minden dolgozót elküldtek, miután nincs elég nyersanyag. A CNN-nek és a Timesnak irániak arról számoltak be, hogy hiány van gyógyszerekből, rákbetegek nem tudják kifizetni a kemoterápiás kezeléseket, és a gyógyszertárakban már korlátozzák a gyógyszervásárlást. Az egészségügyi minisztérium arra utasította az orvosokat, hogy csak a legszükségesebb gyógyszereket írják fel a betegeknek.

„Senki sem gondol rájuk, és nem veszi figyelembe a véleményüket, ők csupán áldozatai ennek a konfliktusnak” – mondta az iráni emberekről a New York Timesnak Sanam Vakil, a Chatham House londoni kutatóintézet Közel-Keletért felelős igazgatója.

Irán ellenáll

Mindezek ellenére szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok egy olyan ellenféllel néz szembe, amely évtizedek óta a szankciók árnyékában él, és megtanulta, hogyan tudja azokat megkerülni. Készen állnak arra, hogy túléljék az új szankciók okozta nehézségeket, „hajlandóak átvészelni a vihart, és hajlandóak elviselni a fájdalmat” – mondta a CNN-nek Dina Esfandiary, a Bloomberg Economics közel-keleti földgazdaságtannal foglalkozó szakértője. Az új gazdasági nyomás szerinte csak erősíteni fogja Teherán ellenállását, és

„az egyetlen dolog, amelyet az iráni rezsim veszélyesebbnek tart az amerikai szankciók okozta szenvedésnél, az a behódolás az amerikai feltételeknek”

– mondta az AP-nek Ali Vaez, az International Crisis Group Irán-szakértője.

Iráni kormányzati tisztviselők Bessent bejelentése előtt és után közölték, hogy nem fognak fejet hajtani az újabb amerikai szankciók előtt, azok hatástalanok lesznek, és a katonai csapások lehetőségét is meglebegtették. „Az amerikaiak tudják, hogy senki sem dől be a nagyhangú hencegésüknek” – írta az X-en az iráni házelnök. Szerinte Irán kereskedelmi partnerei már egyértelművé tették, hogy nem veszik figyelembe a washingtoni kijelentéseket.

Az iráni külügyminisztérium szóvivője Bessent bejelentése előtt kijelentette, hogy a Trump-kormány olyan módszereket ismétel, amikről már korábban bebizonyosodott, hogy sikertelenek, míg az iráni külügyminiszter szerint a visszatérés a szankciókhoz azt mutatja, hogy Washington kétségbeesett. Irán teljesen fel van készülve a szankciókra, és két évre szóló terve van azok kezelésére – állította az iráni gazdasági és pénzügyminiszter az amerikai bejelentés után az iráni állami televíziónak adott interjújában. Ali Madanizadeh közölte, hogy „hosszú ideje számítottunk erre a napra, és nagyon jól ismerjük a terveiket”, és jelezte, hogy Kína és Oroszország nem fog együttműködni az Egyesült Államokkal.

„Tudjuk, hogyan kell ezt a játékot játszani. Most nem kellene azt hinniük, hogy válaszlépésünk kizárólag védekező jellegű lesz, és csupán védekezni fogunk. Arra is számítaniuk kell, hogy támadásba lendülünk” – közölte a miniszter. Egy nappal Bessent bejelentése előtt Mohszen Rezái, az iráni legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács új vezetője arra figyelmeztetett, háborús cselekményként fogják értékelni, ha egy ország támogatja az amerikai szankciókat, és katonai támadásokat helyezett kilátásba a térségben, ahonnan „egy csepp olajat sem fognak exportálni”. Emellett jelezte, hogy eddig csak amerikai katonai bázisokat támadtak, de a gazdasági szankciókra válaszul Irán közelében lévő amerikai vállalatok is célpontokká válhatnak.

Kína a kulcs

Szakértők közben arra hívták fel a figyelmet, hogy az Irán ellen tervezett szankciók csak akkor működhetnek, ha azokban a kínai vezetés is együttműködik, illetve, ha kínai bankokat és cégeket is szankcionálnak. „Ha a kormány nem hajlandó célba venni az iráni kereskedelmet fenntartó nagyobb kínai vállalatokat és pénzügyi csatornákat, nehéz elképzelni, hogy pusztán a szankciók térdre kényszerítenék Teheránt” – mondta a The Hillnek Craig Singleton, az Iránnal szemben kemény fellépést sürgető Foundation for Defense of Democracies washingtoni külpolitikai és nemzetbiztonsági intézet kutatója.

Az iráni olajexport nagyjából 90 százaléka Kínába irányult, ahol kisebb, független olajfinomítók még az ellenük hozott amerikai szankciókkal is dacolva felhasználták az érkező nyersanyagot, de az iráni kikötők ellen bevezetett blokád ezt szinte teljesen elvágta. A pekingi hivatalos adatok szerint a két ország közötti kétoldalú kereskedelem tavaly majdnem 10 milliárd dollár volt, de ebben nincsen benne az iráni olajexport, aminek értékét több mint 31 milliárd dollárra becsülik.

„Egy Irán gazdaságát megbénító csapáshoz a nagy kínai vállalatokkal és bankokkal kellene szembeszállni” – mondta a Wall Street Journalnek Daniel Fried volt amerikai diplomata. Azonban kérdés, hogy a kínai válaszlépésektől tartó amerikai vezetés erre hajlandó lesz-e, főleg egy hónappal az előtt, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök szeptember végén Washingtonba látogat.

„Nem világos számomra, hogyan fogjuk anyagilag jobban megfojtani Iránt anélkül, hogy hatalmas válaszcsapást váltanánk ki Kínától Hszi hónapok óta előkészített washingtoni látogatásának előestéjén”

– mondta a Bloombergnek Josh Lipsky, az Atlantic Council nemzetközi gazdasággal foglalkozó alelnöke, aki szerint a szankciók csak a kínai bankok együttműködésével lehetnek hatásosak.

Bessent a szankciókról szóló hétfői sajtótájékoztatón nem említette Kínát, és akkor sem válaszolt egyértelműen, amikor kétszer is megkérdezték arról, hogy kínai bankok és vállalatok is számíthatnak-e erősebb fellépésre. Csak annyit válaszolt, hogy nincsenek kivételek. A kínai külügyi szóvivő és a washingtoni kínai nagykövetség is azt közölte hétfőn, hogy „a szankciók és a nyomásgyakorlás nem segít megoldani a problémát”, és arra szólították fel a feleket, hogy felelősségteljes lépésekkel, politikai és diplomáciai úton oldják meg a konfliktust.

Kedden a kínai külügyminisztérium szóvivője már arra figyelmeztetett, hogy a gazdasági háború megzavarja a globális gazdaságot, és jelezte, Kína minden szükséges lépést megtesz, hogy határozottan védje jogait és érdekeit. „Kína Iránnal folytatott együttműködése mindig a nemzetközi jog keretein belül zajlott, és ezt nem szabad megzavarni vagy aláásni” – közölte a szóvivő.

A nagy kérdés, hogy Kína hajlandó lesz-e segíteni az Egyesült Államoknak. „Kínának komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy a konfliktus a lehető leghamarabb véget érjen”, főleg a világkereskedelemre gyakorolt hatása miatt – írta a Brookings Institute oldalán Zhao Long, a sanghaji SIIS külpolitikai kutatóintézet szakértője. Szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy Kínának nem okozna különösebben nagy problémát az iráni olaj kiesése, mert az csak egy csekély része az olajimportjának. Az Iránnal folytatott kereskedelmi kapcsolatból inkább geopolitikai haszna van, és az iráni rezsim fenntartásában azért érdekelt, mert az szálka az Egyesült Államok szemében – mondta a New York Timesnak Andrea Ghiselli, az angliai Exeter egyetem Kína-szakértője.

Ki rántja félre a kormányt?

Szakértők szerint a szankciók végső soron hatásosak lehetnek, főleg az iráni kikötők elleni blokáddal, valamint az Iránnal üzletelő országokat fenyegető másodlagos szankciókkal együtt, de ez sok időt vehet igénybe. A kérdés az, hogy az Egyesült Államoknak van-e türelme tesztelni, hogy a gazdasági szorítással rá tudja-e kényszeríteni a rezsimet a változtatásra – mondta az AP-nek Juan Zarate egykori amerikai helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó. „Bár a szankciók hatásosak lehetnek, rendkívül valószínűtlen, hogy gyors, az Egyesült Államoknak kedvező megállapodást eredményeznének” – mondta a Guardiannek Andrew Miller, az amerikai Center for American Progress kutatóintézet munkatársa.

Teherán közben abban bízik, hogy a Hormuzi-szoros amerikai inflációt és üzemanyagárakat növelő lezárásával elég nyomást tud helyezni a Trump-kormányra a közelgő, novemberi félidős választások előtt. Az iráni háború rendkívül népszerűtlen az amerikaiak körében, akik döntő többsége nem bízik Trumpban, hogy megfelelően tudja kezelni a konfliktust. A helyzet így a Demokrata Pártot fogja segíteni a választáson, ha Trump addig nem tudja lezárni a február végén megindított konfliktust.