Kína próbálgatja a szuperrakétáit a Csendes-óceánon, és ettől mindenki egyre feszültebb
Miközben Európa, de még a világ nagy része is az orosz–ukrán háborúra, és az elvileg éppen nyugvópontra érő Irán és Amerika, illetve Izrael közötti háborúra figyel, addig a világ harmadik legerősebb haderejét magáénak tudó Kína sem tétlenkedik. Teszi mindezt most már úgy, hogy egyre több ország, különösen a szomszédjaik, mind feszültebb emiatt. Kína erősödése miatt az Egyesült Államoknak egyre kevesebb energiája jut a NATO-ra, illetve ezen keresztül az európai haderő fejlesztésére.
Kína hétfőn a Csendes-óceánon tesztelte az egyik hosszú távú ballisztikus rakétáját, ami egy úgynevezett gyakorló robbanófejjel fel volt szerelve. „A rakétát egy atom-tengeralattjáróról indították, és pontosan a kijelölt területen csapódott be a Csendes-óceánba” – idézi a New York Times a tesztről beszámoló Xinhua kínai hírügynökséget. A közleményben jelezték, hogy a próbaindítás nem irányult konkrét ország vagy célpont ellen. Az egyelőre nem világos, hogy a rakéta pontosan hol csapódott be, de a régió kormányait röviddel a kilövés előtt figyelmeztették.
Kína időzítése viszont aligha véletlen: a kilövés akkor történt, amikor Ausztrália és a Fidzsi-szigetek vezetői bejelentették, hogy kölcsönös védelmi szerződést írnak alá és létrehoznak egy regionális biztonsági szövetséget. Ausztrália védelmi mozgolódása az utóbbi időben kifejezetten látványos. Az országnak formális katonai egyezménye 75 évig csak az Egyesült Államokkal és Új-Zélanddal volt, azonban Anthony Albanese és kormánya egy éven belül már a második új védelmi megállapodást írta alá.
Az ausztrálok lépéseit világszerte egyre határozottabb erőfeszítésekként értelmezik Kína régiós térnyerése ellen.
Nem ez az első alkalom, hogy Kína tesztelgeti az interkontinentális ballisztikus rakétáit. 2024 szeptemberében már történt hasonló, ekkor a Francia Polinéziához közeli vizeket vették célba, ami nem kis riadalmat keltett a régió országaiban. Különösen azért, mert ez volt az első alkalom négy évtized után, hogy Kína ballisztikus rakéták tesztelésébe kezdett a csendes-óceáni térségben.
A tesztet a környező országok sem két éve, sem most nem hagyták szó nélkül. Új-Zéland a szomszédjai nevében állította, hogy nem szeretnék, ha Kína rakétaképességei tesztelésére használná a Dél-Csendes-óceánt. Az ausztrál külügyminiszter, Penny Wong szerint a kísérlet az egész térség stabilitását veszélyezteti. „Kína gyorsan fejlődik katonailag, de ez nem járhat együtt a régió által elvárt átláthatósággal és a szándékokra vonatkozó megnyugtató garanciákkal” – mondta. Japán pedig arra szólította fel az országot, hogy legközelebb gondolják át a terveiket, mielőtt újabb tesztelésbe kezdenek.
Bár Kína nem árulta el, hogy milyen fegyvert teszteltek, a New York Timesnak Jeffrey Lewis, a vermonti Middlebury College kutatója arról beszélt, hogy valószínűleg egy JL–3-asról lehet szó. Ez egy új generációs interkontinentális ballisztikus rakéta, amit már direkt tengeralattjárókról való indításra terveztek. A fegyvert Kína a tavalyi katonai parádéján már bemutatta, ez is része az egyre bővülő nukleárisfegyver-arzenáljuknak.
A mostani teszt is arra utal, hogy Kína nukleáris fegyverekkel felszerelhető eszközeivel végzett kísérletei a következő időszakban felgyorsulhatnak. Lewis szerint a világ eddig ahhoz szokhatott hozzá, hogy a többi országhoz képest a kínaiak kevesebbet tesztelik ilyen módon a ballisztikus rakétáikat. A mostani változtatás mögött vélhetően politikai döntés áll: a világpolitikai helyzet megváltozott, ezért a gyakoribb tesztelések irányába mozdult a rendszer. „A korábbiakkal ellentétben ennek már hajlandók elviselni a politikai következményeit is, pedig ez korábban nem volt jellemző” – mondta a kutató.
Szuperhatalom és a modern hadserege
Kína az utóbbi években gőzerővel fejleszti a hadseregét, hatalmas lépésekkel haladnak afelé, hogy egy modern hadsereggel bíró globális szuperhatalomként pozicionálhassák magukat. Felszereltségüket ma már az USA-éval érdemes összehasonlítani: a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) 2024-es elemzése szerint 234 hadihajójuk van, miközben az Egyesült Államoknak 219. Bár az Egyesült Államoknak több, 73 rombolója van, Kína ebben is kezdi beérni: 2003 és 2023 között megduplázta ezek számát.
Kína nemcsak a felsorolt területeken, hanem gyakorlatilag minden harcászati szinten kezdi behozni a lemaradást, több repülőgép-hordozót, atommeghajtású tengeralattjárót, több és nagyobb rombolót és egyéb olyan hajót építenek, amik több rakétát tudnak indítani, mondta az AP-nek Brian Hart, a CSIS Kínával foglalkozó szakértője.
Peking eközben olyan országokkal kezdett el szorosabb katonai együttműködést kiépíteni, amikkel korábban is megvolt a jó kapcsolat, de egyezményeik hadi kérdésekre nem tértek ki. Legutóbb egy félmondatra kapta fel a világ a fejét, miután a kínai elnök, Hszi Csin-ping és Kim Dzsongun észak-koreai vezető találkozója után a kínai állami hírügynökség szerint a két ország nemcsak diplomáciai és gazdasági együttműködés fejlesztéséről állapodott meg, hanem katonai együttműködésről is.
Ez volt az első alkalom, hogy harcászati kérdések is felmerültek egy észak-koreai–kínai csúcstalálkozón Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra kerülése óta. Az együttműködési szándékot erősíti, hogy a kínai elnök delegációjában ott volt a védelmi minisztere is. Ez nem történt meg Hszi 2019-es phenjani látogatásakor sem, 1992 óta pedig ez volt az első alkalom, hogy egy kínai védelmi miniszter elkísérte a kínai elnököt Észak-Koreába.
Probléma az is, hogy Kína továbbra is saját területének tekinti a de facto független Tajvant, és célul tűzte ki az „újraegyesítést”. A Nyugaton általánosan elfogadott szakértői vélemények szerint Kína 2027-re készen állhat arra, hogy akár katonai erővel is elfoglalhassa Tajvant. Bármilyen invázió ennél persze jóval bonyolultabb lenne és számos előre nehezen megválaszolható kérdést vetne fel, és egyáltalán nem biztos, hogy a kínai vezetés meglépné. A lehetséges forgatókönyvekről itt írtunk részletesebben.
Amerikának kevesebb energiája jut a NATO-ra
Nem újdonság, hogy a nagyhatalmak, így az USA figyelmének középpontjába a globális verseny miatt az utóbbi időben egyre inkább az indo-csendes-óceáni térség kerül. Washington védelmi stratégiájában mind nagyobb figyelmet kap Kína, mint rendszerszintű probléma, miközben Oroszországot inkább egy fontos, de regionális fenyegetésként kezelik.
Kína egyébként már évekkel ezelőtt sikeresen elérte, hogy maga a NATO is stratégiai problémaként definiálja az országot, ezt legelőször 2019-ben mondták ki. Azóta ezt többször is kinyilvánították: a legújabb stratégiai alapdokumentumokban már szerepel, hogy Peking törekvései és kényszerítő jellegű politikája veszélyezteti a transzatlanti szövetség érdekeit, biztonságát és értékeit. Azonban mindig kiemelik, hogy továbbra is nyitottak a Kínai Népköztársasággal való konstruktív együttműködésre.
Ez a fókuszváltás viszont hatással van a NATO-ra, így az európai biztonság helyzetére is. Trump ezért is kéri, sőt követeli, hogy a NATO-országok költsenek többet a védelemre. Kedden és szerdán a törökországi Ankarában NATO-csúcsot tartanak. Kína közvetlenül nem lesz téma, de közvetve szinte biztosan szóba kerül majd. Ennek oka, hogy az Egyesült Államoknak a Kínával folytatott fegyverkezési verseny, illetve az egyéb háborúk (mint Irán) miatt kevesebb energiája marad az európai haderőfejlesztésre.
Az Euronews azt írja, nem véletlen, hogy a NATO-csúcson több szövetséges ország is bejelenthet majd fegyvergyártó vállalatokkal nagy értékű megállapodásokat. Ez arra a követelésre is válasz az európai NATO-tagoktól, amit Donald Trump fogalmazott meg, miszerint Európa vállaljon nagyobb felelősséget a saját biztonságáért. Mark Rutte NATO-főtitkár várhatóan azt is szóba hozza majd, hogy Oroszország, Kína és például Irán nagyon gyorsan gyártanak modern fegyvereket, amivel a NATO-nak is lépést kell tartania.
Az Euronews értesülései szerint a várható bejelentések között szerepel két új szerződés: egy több mint egymilliárd dollár értékű, 200 darab Patriot rakétára vonatkozó megállapodás Lengyelországnak, valamint egy 1,15 milliárd dollár értékű szerződés tüzérségi lövedékekről.
Az USA csökkentett, de még így is nőttek a katonai kiadások
A biztonsági szempontból egyre kiszámíthatatlanabb világban nemcsak Kína, hanem egyre több ország fegyverkezik. Az egyik fegyveres konfliktusokkal foglalkozó elemzőintézet áprilisban közzétett jelentése szerint a globális katonai kiadások 2025-ben 2,9 százalékkal emelkedtek. Mindez annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban 7,5 százalékos csökkenés volt, mert Donald Trump leállította az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint a katonai kiadások 2025-ben 2,89 billió dollárra emelkedtek, ezzel immáron a 11. egymást követő évben növekedtek. A globális GDP 2,5 százalékra ilyen célokra megy el, ami a legmagasabb szint 2009 óta. „A jelenlegi válságokat tekintve, valamint számos állam hosszú távú kiadási célkitűzéseit figyelembe véve ez a növekedés valószínűleg 2026-ban és utána is folytatódni fog” – áll a SIPRI jelentésében. A három legnagyobb katonai kiadásokkal bíró ország az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, ezek összesen 1,48 billió dollárt költöttek tavaly, ami a globális kiadások 51 százalékát tette ki.
Az Egyesült Államok katonai kiadásai 2025-ben 954 milliárd dollárra csökkentek, de nem azért, mert az USA azt mondta, hogy akkor most már elég a fegyverekből. Az ok annyi, hogy nem hagytak jóvá újabb pénzügyi támogatást Ukrajnának. Az előző három évben az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott katonai támogatása 127 milliárd dollárt tett ki. „Az Egyesült Államok katonai kiadásainak 2025-ös csökkenése valószínűleg csak átmeneti lesz” – állapította meg a SIPRI.
A NATO kiadásai is rég látott csúcson voltak tavaly, utoljára 1953-ban nőttek ilyen ütemben. A jelentősen növelte kiadásait a NATO-országok közül Belgium (59 százalék), Spanyolország (50), Norvégia (49), Dánia (46), Németország (24), Lengyelország (23) és Kanada (23). Ennek a növekedésnek két fő oka van. Az egyik a több európai vezető által is szorgalmazott cél, hogy Európa képes legyen akár az Egyesült Államok nélkül is megvédeni magát a külső fenyegetésektől. A növekedéshez hozzájárult a Trump által gyakorolt nyomás is: az amerikai elnök szerint is többet kellene költeniük védelemre az európai NATO-tagállamoknak. Trump emellett egyre többet ekézi a katonai szövetséget, ami biztosan nem erősíti a bizalmat.
