XIV. Leó pápára fittyet hányva szenteltek püspököket, a Vatikán válasza még a vártnál is keményebb volt
Egyházszakadás, kiközösítés – ilyen kulcsszavakkal pörögtek a hírek az elmúlt napokban arról a püspökszentelésről, amit pápai engedély nélkül tartott meg egy szakadár katolikus közösség Svájcban. A lefebvristák, vagy más néven a Szent X. Piusz Papi Testvérület tagjai a katolikus egyházon belül is radikálisan konzervatív irányzatban hisznek, ami miatt már régóta vitáznak a szentszékkel. A csoportot magyar papok is támogatták, de őket már felmentették a papi szolgálat alól – többek közt a „szakadár” eszméik miatt.
Az évtizedes konfliktus a testvériség és a Vatikán között idén újra fellángolt, ez az egyik első komoly kihívás, amivel XIV. Leó pápának szembe kell néznie az egyházon belül. A pápa néhány napja nyílt levélben előre figyelmeztette őket a következményekre: ne rendezzék meg a püspökszentelést, mert az automatikus exkommunikációt von maga után.
Ez nem tántorította el őket, a Vatikán pedig válaszul kiközösítette a pápai engedély nélkül szerdán Svájcban felszentelt négy ultrakonzervatív püspököt. Ugyanez vonatkozik az őket felszentelő Alfonso de Galarreta püspökre és a szertartáson részt vevő Bernard Fellay püspökre, akik szintén tagjai a II. Vatikáni Zsinat reformjait elutasító csoportnak. A Vatikán szankciói azonban számos hívet is érintenek.
Hagyományok mellett lázadó érsek indította el
A Szent X. Piusz Papi Testvérület (rövidítve FSSPX vagy SSPX) egy 50 éve alapított katolikus mozgalom. A csoportot egy francia érsek, Marcel Lefebvre alapította 1970-ben, a svájci Écône városában a II. Vatikáni Zsinatra adott válaszként. Az 1962-65 között zajló zsinatot megelőzően a híveknek háttal tartott mise, a térdelve áldoztatás és a latin nyelvű liturgia volt a bevett.
De ezen a tanácskozáson a Római Katolikus Egyház jelentős modernizációs döntéseket hozott, például engedélyezte az anyanyelveken tartott szertartásokat. Emellett elkötelezte magát a felekezetek közti együttműködés, az ökumené, a tudomány iránti nyitottság és a vallásszabadság mellett. Sőt, azt is kimondta, hogy az is üdvözülhet, aki nem katolikus. Emellett, ahogy a 444 is megjegyezte, a zsinat elutasította az antiszemitizmust, és külön azt a nézetet is, miszerint a zsidók kollektív felelősséget viselnének Jézus Krisztus haláláért.
Lefebvre a zsinat előkészítő bizottságának is tagja volt, de hamar aggályokat fogalmazott meg az új tanítások miatt. Ennek ellenére annak idején maga is aláírta az általa vitatott pontokat. A nézetei később mégis oda vezették, hogy nyíltan szembefordult a zsinat határozataival. Nem sokkal később a hagyományos rítusokat oktató szemináriumot alakított, majd létrehozta az FSSPX-t.
Az FSSPX hívei szerint a miséket jórészt latinul kéne celebrálni, illetve nem értenek egyet az ökumenikus mozgalommal, valamint a papnevelés egyes részletkérdéseivel. A ragaszkodás a tradíciókhoz a külsőségekben is megmutatkozik, a latin mise mellé például kifejezetten múltszázadi divatú miseruhát hordanak a papok. Ha valaki nézte a Paolo Sorrentino által rendezett Ifjú pápa című sorozatot, az sok azonosságot találhat az amerikai rebellis pápa nézeteivel, bár a sorozatban Jude Law által játszott XIII. Pius nem lefebvristaként azonosította magát.
Az évek során a nézetkülönbség a Lefebvre vezette szellemiség és a Vatikán közt egyre mélyült. A francia érsek némiképp ellentmondásos álláspontra lépett az egyházzal: elfogadta a pápa autoritását, azonban elutasította a zsinat által meghatározott modernizációt, mert szerinte ez neoprotestáns irányzatok eredménye. Ebből kiindulva először megtagadta az új misézési rendet, aztán elkezdett engedély nélkül kispapokat felszentelni, hiába kérte a pápa, hogy ezt ne tegye. Ezért egy ponton eltiltották a papi szolgálattól is, de Lefebvre ennek ellenére miséket celebrált – nagy médiaérdeklődés közepette.
A nyolcvanas években jött a mélypont: az érsek fogta magát, és pápai engedély nélkül felszentelt négy püspököt is. A Vatikán kánonjogi értelmezése szerint a pápai autoritás ilyen szintű semmibe vétele egyházszakadással ért fel, és jogi eljárás nélküli, automatikus kiközösítést vont maga után, ami a legnagyobb büntetés. Az FSSPX a kiközösítés automatikus volta miatt viszont a mai napig tartja, hogy az exkommunikáció nem jogszerű az esetükben.
Az egyházból kiközösített emberek nem vehetik fel a katolikus szentségeket, vagyis egyebek mellett nem áldozhatnak, nem gyónhatnak, nem házasodhatnak egyházilag, de még katolikus temetést sem kaphatnak. Ez a legkomolyabb büntetés, ami kiszabható az egyház tagjaira. A kiközösített FSSPX-papok felszentelése, és az általuk szolgáltatott szentség is jogellenesnek minősült.
Az ekkoriban az egyházat vezető II. János Pál pápa ugyanakkor megengedte, hogy az egyházban maradni kívánó, de tradicionális vonalat képviselő papok és kispapok alapíthassanak egy saját, hasonló testvériséget (az FSSP-t), ami kánonjogilag rendezett helyzetű társaság lett, és a mai napig működik. Ezen kívül még több másik hagyománykövető konzervatív csoport működik az egyházon belül, akik nem állnak vitában a Vatikánnal. A latin miserítus sincs betiltva, bizonyos helyeken a mai napig latinul zajlik a liturgia.
Békülékeny évek
A II. János Pál után következő XVI. Benedek pápa konzervatívabbnak számított, és békülékenyebb hangot ütött meg a lefebvristákkal. Úgy döntött, hogy feloldja a kiközösítést a mozgalom 4 élő püspökének esetében – Lefebvre eddigre már nem élt. Benedekre nézve azért voltak kellemetlen részei is a döntésnek: a társaság egyik püspöke több ízben is holokauszttagadó megjegyzéseket tett a nyilvánosság előtt, amiről már a kiközösítés semmissé tétele előtt lehetett volna tudni. A 2025-ben meghalt Richard Williamson püspök végül még az FSSPX-nek is kínos lett, és ők is kiközösítették.
Az FSSPX lényegében egy megtűrt irányzat lett, de kánonjogilag továbbra nem volt rendezett a helyzetük. Tovább működtették a papneveldéket, kitermelve a tradicionalista kispapok utánpótlását. Az FSSPX-lelkiség a Reuters szerint mára több tucat országban van jelen, több száz pap és apáca tartja magát a közösség részének, iskolákat, papneveldéket igazgatnak. Ezzel az FSSPX az egyik legnagyobb tradicionalista katolikus irányzat, a becslések szerint világszerte 600 ezer követőjük van. A társaság egyébként meglehetősen jól kezeli a médiát és a közösségi médiát is. Még részletesen összerakott magyar nyelvű honlapjuk is van.
Az FSSPX magyar nevű honlapja szerint a nem túl ismert Pro Hungaria Sacra magyar szervezet támogatja őket. A PHS köreibe pedig legalább három magyar pap is tartozik, de már egyikük sem szolgáltathat ki szentségeket. Mindhármukat felmentette az egyházmegyéje az elmúlt években a papi szolgálat alól – erősítette meg a Telexnek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Nehéz szétszálazni, hogy mennyire szoros bizonyos magyar papok kötődése az FSSPX-hez, de a magyar szervezet a saját honlapján szintén úgy ad hírt az écône-i püspökszentelésről, mintha átlagos ünnep történne, nem pedig engedély nélküli szentelés.
Ferenc pápa ideje alatt nem javult érdemben a szentszék és az FSSPX kapcsolata, ami nem meglepő a tavaly meghalt egyházfő újító törekvéseit tekintve. Pedig Ferenc tett engedményeket, például engedélyezte az FSSPX papjainak, hogy gyóntassanak és eskessenek. De a latinul tartott misék tradícióját nem nézte jó szemmel, és a társasággal tárgyaló bizottságot is feloszlatta.
Ismét fellángolt a konfliktus
A szintén liberálisabb irányvonalat képviselő XIV. Leó pápa megválasztása sem hozott megoldást, és az FSSPX ügye lett az egyik első egyházon belüli konfliktus, ami komoly kihívás elé állította.
Februárban az FSSPX vezetői közölték, hogy júliusban új püspököket fognak szentelni, ha úgy alakul, akár engedély nélkül.
Erre azért is van szükségük, mert a korábban felszentelt püspökök közül kettő kivételével mindenki meghalt. Püspökök nélkül azonban nem tudnak új papokat szentelni, így pedig nehéz lenne továbbvinni a mozgalmat. Teljesen világos volt, hogy ez a lépés megismételné az 1988-as eseményeket, vagyis automatikus exkommunikációt von maga után.
A Vatikán erre azt javasolta, hogy üljenek le tárgyalni a II. Vatikáni Zsinatról, azzal a feltétellel, hogy az FSSPX felfüggeszti a tervezett felszentelési szertartást. A testvériség általános elöljárója, Davide Pagliarani ezt elutasította. Arra hivatkozott, hogy amíg a Vatikán kiközösítéssel „fenyegetőzik”, addig nem lehet testvériesen tárgyalni, emellett hiábavalónak látja a beszélgetést, ha a doktrinális kérdésekben úgysem fognak egyetérteni.
Leó pápa két nappal a tervezett püspökszentelés előtt még egy utolsó levelet címzett Pagliarani atyának. „(…) Keresztényi szeretettel, könyörgök Önnek, és teljes szívemből kérem: forduljanak vissza!” – írta többször is kihangsúlyozva, hogy a pápai engedély nélkül történő püspökszentelés skizmatikus cselekménynek minősül. A tervezett pappá szentelési szertartás „súlyos bűnt jelentene Isten ellen, és az egyház által elrendelt kiközösítést vonná maga után” – mondta Victor Fernandez bíboros, a Vatikán Hittani Dikasztériumának prefektusa.
A mozgalom azonban nem tántorodott el, és július 1-jén megtartották a szentelést. Az eseményen legalább ezer pap és 15 ezer hívő vett részt, a szertartást pedig hat nyelven közvetítették élőben. A négy FSSPX-püspök a svájci Pascal Schreiber, az amerikai Michael Goldade, valamint a francia Michel Poinsinet és Marc Happier lett. „Bármilyen árat hajlandók vagyunk megfizetni az Egyház megmentéséért” – jelentette ki Davide Pagliarani a liturgia elején, majd később hozzátette, hogy az engedély nélküli szentelés miatt kiszabott büntetést teljesen értéktelennek veszik. Akkor viszont még nem tudhatták, hogy pontosan milyen súlyos következményekkel néznek szembe.
Másnap, július 2-án a Vatikán kiadott egy nyilatkozatot, amelyben leírták, hogy a két korábbi és a négy újonnan felszentelt püspököt „szakadár jellegű cselekmény” miatt automatikusan kiközösítik az egyházjog értelmében.
A kiközösítés arra a 750 papra is vonatkozik, akik az FSSPX tagjai.
Ami a hívőket illeti: a dokumentum szerint azokat, akik formálisan csatlakoznak a Testvérülethez, kiközösítettnek kell tekinteni. Hogy ez pontosan mit is jelent, az nem teljesen világos. Az AP szerint azokat értik az FSSPX híveinek, akik rendszeresen részt vesznek a csoport által celebrált miséken, és hivatalosan osztják annak doktrínáit. Emellett a szentszék figyelmeztette a híveket, hogy ha kiközösített pap esketi vagy gyóntatja őket, a jogellenes helyzet miatt a házasság és a bűnbocsánat szentsége is érvénytelennek minősül. Ezért arra buzdítják a híveket, hogy ne vegyenek részt az FSSPX által szervezett ünnepségeken és eseményeken, és maradjanak szilárdan a római katolikus közösségben.
A szankciók viszont nem vonatkoznak azokra a katolikus hívőkre, akik csak liturgikus vagy spirituális okokból vesznek részt az FSSPX miséin, illetve azokra, akik elmennek, de elfogadják a pápa tekintélyét és tanítását. A nyilatkozatban azt is hozzátették, hogy „az Egyház, mint gondoskodó anya, őszinte szeretettel és élénk gondoskodással fogadja mindazokat, akik vissza kívánnak térni a teljes közösséghez.” Azt is jelezték, hogy a Vatikán előkészíti a „visszatéréshez” szükséges eljárásokat.
Marc-André Mabillard, a társaság médiamenedzsere megdöbbenését fejezte ki a szankciók súlyossága miatt, szerinte ez igazságtalanul súlyos reakció. „A hívőkre kiterjesztett kiközösítés brutális” – mondta.
Pedig nem volt előjel nélküli, hogy a Vatikán ezúttal nem bánik majd kesztyűs kézzel a szervezettel. Június 16-án XIV. Leó pápa egy újságírói kérdésre válaszolva a következőképpen nyugtázta a lehetséges szakadást: „Természetesen a keresztények közötti megosztottság mindig fájdalmas dolog, de nem hajlandók elfogadni az egyház bizonyos alapvető elemeit, kezdve a II. Vatikáni Zsinat számos pontjával. Ha ezt a döntést hozták, sajnálom, de tovább kell lépnünk.”
