Vissza se juttok a kib... országotokba! – üzente Trump a Hormuzi-szorosról tárgyaló irániaknak
Megtorpant, de egyelőre nem szakadt félbe a vasárnap indult svájci tárgyalás az Egyesült Államok és Irán között – írta a CNN, utalva arra, hogy Donald Trump keresetlen szavakkal üzent a távolból, megbolygatva ezzel a tárgyalás menetét.
A Hormuzi-szoros megnyitásáról, az iráni atomprogram jövőjéről, a közel-keleti békéről, a Hamász és a Hezbollah terrorista szervezetek iráni finanszírozásának lezárásáról szóló tárgyalásoknak a héten tető alá hozott tűzszünet ágyazott meg, ám akkor is tudni lehetett, hogy a véglegesítésére tervezett tárgyalás valójában nem a konfliktus végéhez vezető célegyenest jelenti. Már a kezdetekkor 60 napos megállapodási határidőt szabtak a felek. Trump már két nappal később azt üzente, hogy ha nem jön be a megállapodás, akkor majd megint bombázni fogja Iránt.
Az amerikai delegációt az Egyesült Államok alelnöke vezeti, J. D. Vance-hez Svájcban csatlakozott az elnök veje, Jared Kushner és az elnök különleges megbízottja, Steve Witkoff. Vance törtnelmi találkozóról és új fejezet nyitásának fontosságáról beszélt nyitó beszédében, az Egyesült Államok elnöke azonban nem könnyítette meg a dolgát:
Donald Trump ugyanis távolról is üzent az iráni delegációnak, megfenyegetve tagjait, hogy ha nem megint lezárnák a Hormuzi-szorost – amelyen a világ kőolajszállítmányainak ötöde halad át –, „akkor országuk sem marad”.
A Fox Newsnak adott telefonos interjúban az amerikai elnök még inkább kilépett a tárgyalásokhoz szokott diplomaták által ismert mederből az iráni tárgyalófélhez szólva a megbeszélések kudarca esetére: „Vissza se juttok a kib…tt országotokba!”
Trump erőt akart sugározni azzal is, hogy kijelentette: ha nem lesz megállapodás, akkor az Egyesült Államok maga veszi át az ellenőrzést a szoros felett. A magabiztosságot sugározni hivatott szavakat azonban árnyalja, hogy az Egyesült Államok eddig csak lőszerekben, amerikaiak által elszenvedett technikai veszteségben számolva legalább 40 milliárd dollárt költött az iráni beavatkozásra – nem számítva a haderő mozgatását jelentő borsos logisztikai költségeket – és katonai fölénye ellenére nem tudta megakadályozni korábban a Hormuzi-szoros lezárását és az iráni teokratikus rezsim sem dőlt össze, annak ellenére, hogy a katonai erőt megnyeső légicsapások során az amerikaiak megölték az országot 1989 óta irányító Hamenei ajatollahot és számos befolyásos vezetőt. A hatalmat a Forradalmi Gárda azonban továbbra is kézben tartja, az ország élére hivatalosan az ajatollah fia, Modzstaba Hamenei került. (Az Iránban jóval kisebb hatalommal bíró elnök továbbra is Maszúd Peszeskján.)
Az iráni tárgyalófelet nem is győzték meg Trump fenyegetései. A delegációt vezető Mohammad Baker Kalibaf az X-en reagált: „Tényleg nem gondolják végig, hogy ha a fenyegetéseik működtek volna, akkor ma nem lennének ilyen kétségbeesett helyzetben?” – írta, majd így folytatta: „Nem vesszük komolyan az amerikai fenyegetéseket. (…) Jobb lenne, ha megválogatnák a szavaikat. A hadseregünk készen áll, hogy másfajta választ adjon. Mindegy, mennyit beszélnek, mi vagyunk azok, akik cselekszenek.”
A cselekvés része az is, hogy Trump szavai ellenére szombaton Irán állítása szerint ismét lezárta a Perzsa-öböl kijáratát jelentő Hormuzi-szorost.
A távolból üzengető Trump ismét irányt váltott azzal, hogy megfenyegette az iráni delegációt. Az utóbbi időben ugyanis többször Izraelt is figyelmeztette, hogy újabb katonai akciókkal – elsősorban a Hezbollah ellen, libanoni területen – ne veszélyeztesse a megállapodást. Ezt pénteken írták volna alá, akkor azonban ez elmaradt, Vance akkor nem is utazott el Svájcba a Hezbollah és Izrael kölcsönös akciói miatt. Előbbi négy izraeli katonát ölt meg, utóbbi 18 ember életét követelő akciót hajtott végre a Bekaa-völgyben – emlékeztetett a Guardian.
Most azonban Trump ismét csak az iráni oldaltól követeli, hogy fogja vissza az Izraelt a korábbi években, évtizedekben rakétatámadásaival fenyegető síita terrorista csoportot, amelynek a teheráni rezsim a legnagyobb finanszírozója.
Trump kifakadását magyarázza, hogy a beavatkozás nem érte el célját, helyette gyors áremelkedést hozott a kőolaj árában a világpiacon, 33 százalékkal megdrágítva ezzel az amerikai üzemanyagárakat is, ami közvetlenül kihat az elnök népszerűségére.
