Egy másik súlyos gondja is van Iránnak a háború mellett
A háború ugyan továbbra is tart Irán és az Egyesült Államok között, a közel-keleti országnak van egy másik, hasonlóan súlyos problémája is: a vízhiány.
Egy tavalyi cikkünkben már részletesen is beszámoltunk róla, hogy 2020 óta tartó szárazság sújtja az országot, amely során az évi csapadék 40 százalékkal csökkent, az édesvizű folyók által biztosított utánpótlás híján pedig gyakorlatilag kiszáradt a Közel-Kelet legnagyobb tava, az Urmia. Az elővárosaival együtt tizenötmilliós Teherán vízellátása is akadozni kezdett, majd év végére szinte ki is fogyott a vízből, miután a fővárost tápláló mesterséges tó a Karadzs folyón már márciusban elapadt.
Tavaly már az is felmerült az iráni kormány részéről, hogy átköltöztessék Teheránt az ország csapadékosabb déli részére. Erről azonban nem közöltek részletesen terveket, és végül a kormány is visszatáncolt az ötlettől. De már az a tény is jól mutatja a helyzet súlyosságát, hogy a kormány egyáltalán fontolóra vette tízmillió ember áttelepítését. A tavalyi országos vízhiány márciusban tüntetéseket váltott ki Iszfahán tartományban, és hozzájárult a későbbi, országszerte kialakult zavargásokhoz, amiket a rezsim brutálisan levert 2026 januárjában.
Mint azt a Live Science írja friss cikkében, csak tovább rontott a helyzeten, hogy a jelenleg zajló háború miatt a probléma teljesen háttérbe szorult. Ahelyett, hogy Irán tartós megoldásokat vezetne be, a vízszolgáltatás felfüggesztésére, bírságok kiszabására és ideiglenes intézkedésekre támaszkodik a víz megtakarításához.
Az 1979-es iráni forradalom óta az ország vezetése nagy hangsúlyt fektet a függetlenségre és az önellátásra, különösen az élelmiszertermelés terén. Az elmúlt négy évtizedben az iráni mezőgazdaság robbanásszerűen fejlődött, annak ellenére, hogy az ország éghajlata száraz, és a vízkészletek korlátozottak. A rezsim ösztönözte a talajvíz korlátlan kitermelését annak érdekében, hogy a nagyobb vízigényű növényeket is meg tudják termelni az országban.
Eközben azonban alig fektettek valamennyi pénzt a víz újrahasznosítását célzó technológiákba és az infrastruktúra javításába. A kormány több ugyan száz gátat finanszírozott a víztárolás céljából, de azok a folyók, amelyekre ezeket építették, túl kicsik ahhoz, hogy fenn tudják tartani a víztározókat. A gátépítéssel részletesebben is foglalkoztunk tavalyi, iráni vízhiányról szóló cikkünkben.
Mindezek miatt 2024-ben a világ 50 leginkább túlszivattyúzott víztartó rétegéből 32 Iránban volt, és az iráni vízfelhasználás körülbelül 90 százalékát a mezőgazdaság teszi ki. Az ezredfordulón 450 ezer kút volt az országban, ez 2013-ra már 800 ezerre nőtt, mégis 18 százalékkal csökkent az ezekből kinyert víz mennyisége. Az elmúlt évtizedekben ugyan elkezdtek élelmiszert importálni, de a vízi infrastruktúra és az öntözési rendszer hiányosságai miatt a vízhiány továbbra is fennmaradt, a globális felmelegedés és a gazdasági szankciók pedig súlyosbították a problémát.
A hiány pedig más gondokat is okozott Iránnak: mivel a vizet a gátakon keresztül energia előállítására és az erőművek hűtésére is használják, a vízhiány Teheránban és más városokban napi gyakorisággal okozott tavaly áramszüneteket, miközben a tavak kiszáradásával az onnan felszálló, egészségre káros részecskék száma is megnőtt a levegőben. A talajból kivont nagy mennyiségű víz miatt ráadásul sok helyen a talaj is süllyedni kezdett. Ettől repedések alakulhatnak ki az utakon és az épületeken, ami miatt tavaly például 40 iskolát kellett evakuálni Iszfahánban.
A közel-keleti konfliktus most újabb gondokat okoz az ország vízügyeiben, mivel tovább fokozhatja a vízhiányt, ha a légi támadásokban megsérül Irán energetikai infrastruktúrája, áram nélkül ugyanis nem fogják tudni kinyerni a földből a vizet. Az sem valószínű azonban, hogy sokat javulna a helyzet, ha egyszer végre tényleg megszületne a felek között a háborút lezáró megállapodás. A Live Science-nek nyilatkozó szakértők szerint ugyanis a vízgazdálkodás helyett sokkal inkább az újjáépítésre fog fókuszálni a közel-keleti ország, ami a háború miatt azoktól a szomszédaitól is elszigetelte magát, akik náluk fejlettebb vízgazdálkodási technológiával rendelkeznek.
