A férj azt állítja önvédelemből ölte meg a modell feleségét, de azt, amit a holttesttel tett, már nem tudja tagadni

2024. február 13-án a svájci Binningenben brutálisan meggyilkoltak egy egykori modellt. Kristina Joksimovicot a saját férje ölte meg, állítása szerint önvédelemből, miután a nő késsel támadt rá. A hatóságok szerint azonban egészen más történt: miután Kristina bejelentette, hogy el akar válni, a férfi bántalmazta és megfojtotta. Ezután feldarabolta a holttestet, majd egy konyhai mixer segítségével megpróbálta ledarálni és vegyszerben feloldani a maradványokat. Két év nyomozás után most tárgyalták Joksimovic és Marc Rieben ügyét.

„Ez az eset az egyik legsokkolóbb és legbrutálisabb svájci nőgyilkosság”

– jelentette ki a tárgyalás második napján az ügyész. A vádlott ügyvédei egészen agresszív stratégiát választottak a férfi tisztázására. A törvényszéki szakértők bizonyítékai, a pszichiátriai felmérések, és a gyerekek képviselőjének beszámolója viszont a férfi ártatlansága ellen szóltak. A bíróság életfogytiglan börtönbüntetést szabott ki rá.

Felkavaró módszerekkel próbálta meg eltüntetni

Kristina Joksimovic korábban a Miss Switzerland szépségversenyen döntős versenyző volt, modellkedéssel foglalkozott. 2016-ban egy síelésen találkozott a milliomos Marc Riebennel. Hamar megtalálták a közös hangot, összeköltöztek, és többször is elmentek Kristina szülőhazájába, Boszniába. Egy ilyen utazáson – alig egy éves kapcsolat után – Rieben eljegyezte a nőt. A férfi utólagos elmondása szerint már akkor tudták, hogy nem lesz egyszerű kapcsolat az övék, sokat kell dolgozniuk magukon. 2017-ben összeházasodtak, az évek során pedig két kislányuk is született. A kapcsolat viszont hamar megromlott. Párterápiára is jártak, aminek az egyik oka az volt, hogy a felek nem értettek egyet gyereknevelési kérdésekben.

Rieben szerint az anyagiakon vesztek össze, miután Kristina jobban bele akart látni a háztartás pénzügyeibe, és havi 4 ezer frank (kb. 1,5 millió forint) költőpénzt kért a férjétől, de ezt nem kapta meg. A helyzet oda fajult, hogy a helyi sajtó szerint 2023-ban a rendőrségnek ki kellett szállnia a pár otthonához, miután családon belüli erőszakról érkezett hozzájuk bejelentés. A hatóságok dokumentumai szerint Kristinának lila foltok voltak a karján, de Rieben szerint ezeket az okozta, hogy a nő karja „beleakadt” egy ajtóba. A svájci törvények szerint a családon belüli bántalmazás elkövetőjét kilakoltathatják a saját házából is, ha bebizonyosodik, hogy bántalmazta a párját vagy gyerekét.

Egy év múlva úgy tűnt, hogy véget is ér a házasság, legalábbis erről ült le beszélni egymással február 13-án a két fél. A vádirat szerint az akkor 38 éves Kristina a válás mellett döntött volna a beszélgetés során, de Rieben ebbe nem akart belemenni, vagy ha mégis, akkor a gyerekek teljes felügyeleti jogát akarta, és nem ment volna bele semmilyen tartásdíj kifizetésébe. Hogy pontosan mi zajlott le köztük, arról két narratíva él: Marc Riebené és az ügyészségé. Az biztos, hogy Kristina utoljára 12.40 körül használta a telefonját, és délután 1 körül már halott volt az ügyészség szerint. A gyilkosság kb. 20 perc alatt következett be.

Rieben azt állítja, hogy a vita hevében a felesége késsel a kezében rátámadt, ő pedig önvédelemből cselekedett. A nyakánál fogva ragadta meg, majd a földre nyomta a nőt. Kristina megpróbálta feltolni magát a földről, de ahogy megpróbált felkelni, megfojtotta saját magát, miközben Rieben a nyakán tartotta a tenyerét. A férfi elmondása szerint „a karjai közt” halt meg a felesége, de mentőt nem hívott hozzá.

A vád szerint viszont nem önvédelem történt, hanem brutális bántalmazás. Rieben megütötte és a hajánál fogva rángatta meg Kristinát. Aztán a nyakánál fogva megragadta, majd valamilyen szalagszerű dolgot tekert a nyakára. Ezután ütötte és rúgta a nőt, miközben tovább fojtogatta. Az ügyészség szerint az asszony „gyötrelmek közt” halt meg.

Ami a gyilkosság után történt, még felkavaróbb. Ez az, ami miatt az egész ügy rendkívüli sajtófigyelmet kapott két évvel ezelőtt. Rieben levitte Kristina holttestét a ház pincéjében lévő mosókonyhába, ahol fűrésszel és kerti ollóval feldarabolta. A vádirat szerint a nő méhét is eltávolította a testéből. Ezután egy konyhai mixerrel ledarálta a maradványok egy részét. Nem az összeset, ugyanis később a vád fontos bizonyítékokat tudott felfedezni egyes testrészeken, például az áldozat nyakán és fején. Rieben még nem végzett a test eltűntetésével, amikor elment a 2 és 4 éves kislányaiért, és elvitte őket vacsorázni.

A férfi emellett megpróbált mindent úgy elrendezni, mintha a nő magától akart volna eltűnni. Az áldozat telefonját eldugta egy teherautóba, abban a reményben, hogy az nemsokára elindul valamerre. A pénztárcáját a postaládába tette, mintha azt is szándékosan hagyta volna hátra. Nem sokkal később bement a rendőrségre, és maga jelentette az eltűnést. Hogy pontosan mennyi idő telt el a gyilkosság után, az nem világos, de rövidesen kiderült, hogy mi történt. Kristina szülei elmentek a családi házba, az édesapja találta meg a maradványait a mosókonyhában, miközben a nő anyja a vejével beszélgetett.

Rieben már márciusban, a bűnügyi rekonstrukció idején beismerte a gyilkosságot, de önvédelemre hivatkozott. Az ügye akkor kapott még nagyobb sajtónyilvánosságot, amikor kérvényezte szabadlábra helyezését, amit először a helyi, majd pedig a szövetségi bíróság is elutasított. A hatóságok akkor azt írták, hogy az elkövetőnél „konkrét jelek utalnak mentális betegségre”.

Durva stratégiát választott a védelem

Az ügy tárgyalására két évet kellett várni. Rieben ezt az időt előzetes letartóztatásban töltötte. A letartóztatás során el volt szeparálva a többi rabtól a saját épsége érdekében, így két évig alig találkozott másokkal.

A vádirat, amit ezalatt az ügyészség összeállított, nem nyilvános, de az igen, hogy a férfit a gyilkosság mellett hullagyalázással is vádolják. A szigorú svájci jogszabályok miatt ráadásul csak nehézkes módon kísérheti közfigyelem a tárgyalást. Az adatvédelmi törvények miatt például Riebent a helyi médiában Thomas L.-ként emlegetik, míg Kristinát Ivana L.-ként – írja a Daily Mail. A felkavaró részletek miatt a vádiratot nem hozták nyilvánosságra a szokásos módon, és csak az akkreditált média tekinthette meg, másolatokat pedig nem lehetett lefényképezni. Ugyanakkor a sajtó képviselői tudósíthatnak az eljárásról. A Blick például percről percre közvetítést írt a tárgyalás első napjaiban.

Rieben öltönyben, két ügyvédje társaságában lépett be a tárgyalóterembe, az ő beszédével és vallomásával kezdődött az eljárás. A férfi könnyes szemekkel mondta el, hogy szerette és csodálta a feleségét, és örült a vállalkozása sikereinek. A gyilkosságot megelőző időszakról elismerte, hogy konfliktusos volt. Sokat vitatkoztak Kristinával, de elmondása szerint szenvedélyesen szerették is egymást. Továbbra is fenntartotta, hogy önvédelem történt, és nem akarta megölni a feleségét.

„Utólag átgondolva, talán inkább ki kellett volna kerülnöm a kést” – mondta. „Nem akartam, hogy megtörténjen, nem én választottam. Nem én mentem be a konyhába, hogy kést hozzak. Végül a karjaimban halt meg. Ez tragikus és megbocsáthatatlan” – mondta lényegében a halott feleségét hibáztatva azért, hogy elszabadultak az indulatok. Amikor megkérdezték, miért nem hívta a mentőket Kristinához, Rieben azt mondta, hogy nem volt rá ideje, annyira gyorsan történt minden.

A védőügyvédek próbálták úgy keretezni a történetet, hogy Kristina maga is erőszakos volt a férjével, hogy az egész ügy a nő által elkövetett családon belüli erőszakról is szóljon. Az egyik ügyvéd felhozta, hogy Rieben párkapcsolati naplója szerint a nő egyszer magassarkú cipővel bántalmazta őt. Hozzáfűzte azt a kétes eredetű nézetet is, hogy a „bevándorló múltú nők nagyobb eséllyel lesznek erőszakosak, mint a svájci nők”. A nő egyik ismerősének megszólalását is bizonyítékként prezentálták, ami szerint „Kristina olyan volt, mint egy darázs: nagyon szépen nézett ki, de nem tudtad, hogy mikor fog megcsípni”.

A meghallgatás során sokan felháborodtak, amikor a védőügyvédek gondoskodó és figyelmes férj képét vázolták fel Riebenről. Ügyvédje „ideális férjként” jellemezte őt és részletesen beszélt arról, hogy hogyan kelt fel a gyerekekhez az éjszaka közepén, hogy Kristina pihenhessen. Rieben azt mondta, hogy „csak segíteni és gondoskodni próbált a feleségéről”. Azt is felhozta a vallomása során, hogy megbánása jeléül nagyjából 100 ezer svájci frankot szeretne kifizetni két gyermekének és Kristina szüleinek. „Csodálatos lenne, ha ezt valami olyanra használhatnák fel, ami némi könnyítést hoz az életükbe” – mondta a bíróság előtt.

A Kristinát képviselő ügyvéd megkérdezte Riebentől, hogy miért csak a tárgyalás első napján, a két éves eljárás után tett pénzbeli ajánlatot az áldozat családjának. A férfi azzal védekezett, hogy a letartóztatása óta most találkozott először a rokonsággal. „Ezt az ajánlatot a bíróság döntésétől függetlenül teszem. Egyszerűen csak szeretném kifejezni a támogatásomat. Ez egy gesztus. Az emberi életeket nem lehet pótolni; csak együttérzésemet tudom kifejezni” – mondta.

Az ügyészek azt mondták, hogy a védelem történetével szemben Kristina a saját párkapcsolati naplójában többször is említi, hogy a férje erőszakos vele, de a családtagoknak és a barátainak is beszámolt erről. A párkapcsolati trénere szintén alátámasztotta, hogy Rieben nem az a nyugodt jellem, mint aminek lefesti magát. Sőt, a férfi egyik volt barátnője is vallomást tett a rendőrségen a gyilkosság után. Ő nagyon hasonló erőszakos tettekről számolt be. Azt vallotta, hogy a férfi fojtogatta, és a falhoz lökte, de olyan is volt, amikor szándékosan áthajtott a lábán a kocsijával. A vádlott szerint ez csak véletlen volt.

A vád szerint a késes támadás sem történt meg – ezt épp Rieben ellentmondásos vallomására alapozzák. A férfi azt vallotta, hogy a dulakodás után az eszméletlen Kristina arca puffadt volt, nyál folyt a szájából, és nem volt pulzusa, de még ekkor is szorította a kezében a kést, amivel korábban fenyegette. Csakhogy a törvényszéki szakértők szerint ez nem lehetséges: ha Kristinának már nem volt pulzusa, tehát megfulladt, akkor az izmai elernyedtek volna, és nem szorította volna tovább a keze a kést.

A maradványok elemzései során azt is kétségbe vonták a hatóságok, hogy a férfi valóban hirtelen felindulásból, önvédelemből, kézzel fojtotta volna meg a nőt. A nő nyaka ugyanis ép maradt annyira, hogy kivehetők legyenek rajta a fojtogatás nyomai. Ezek azonban nem kéznyomok voltak, sokkal inkább valamilyen szalag-szerű eszköz használatáról tanúskodnak. A férfi azt állítja, hogy a foltok akkor keletkeztek, amikor egy kötéllel átvonszolta a felesége testét a mosókonyába. A hatóságok szerint azonban nem kötél nyomai látszanak a nyak területén: valószínűleg egy selyem sál vagy egy nejlonharisnya volt a gyilkos fegyver. Arról szó sincs, hogy a férfi a nyitott tenyerét nyomta csak rá a nő légutaira.

Miután ezzel a bizonyítékkal előálltak a nyomozók, Rieben megváltoztatta a vallomását, és a korábbi verziónak ellentmondva azt állította, hogy valójában duplán kötötte a kötelet a neje nyakára, így az biztosan erőteljesebb nyomot hagyhatott. Egyébként nem ez volt az első, hogy változtatott a vallomásán: a nyomozás legelején még azt állította, hogy Kristina holtan feküdt a közös otthonuk lépcsőjénél, ő pánikba esett, és azért állt neki eltűntetni a testét.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyire bizonyítható a bűncselekmény előre eltervezett volta. Az ügyészség szerint Rieben 2022-ben vásárolta meg a botmixert, amit a maradványok megsemmisítéséhez használt. Emellett 10 liter hippót is vásárolt, a vád szerint azzal a céllal, hogy feltakarítsa a nyomokat, feloldja benne a nő testét, majd lehúzza a lefolyón. A vegyszer megvásárlásának pontos dátuma azonban nem derült ki a sajtóbeszámolókból.

A védelem kitartott amellett, hogy szó sincs előre eltervezett gyilkosságról, ahogy azt az ügyészség állítja. Szerintük, ha Rieben valóban előre eltervezetten akarta volna megölni a feleségét, sokkal jobb időpontot is találhatott volna erre, például az óvodai szünetek időszakát, amikor a gyerekek napokat töltöttek volna a nagyszülőknél. Rieben emellett tudta, hogy a gyilkosság napján kimegy a házhoz a bejárónő is, ami nyilván nem ideális helyzet egy bűncselekmény eltervezésekor.

A gyerekek képviselője és a pszichiáter szakértő se a férjet pártolja

A bíróság több szakértőt is meghallgatott. Frank Urbaniok pszichiáter professzor kétségbe vonta a védelem narratíváját, miszerint Rieben a bántalmazott fél, aki a késes fenyegetés hatására egy ponton „bekattant”, és önvédelemből ölte volna meg az áldozatot.

„33 éve dolgozom törvényszéki szakértőként, és 5000 ügyet felügyeltem. Sok olyan embert láttam már, akik meggyilkolták a partnerüket. De ehhez hasonlót még soha nem láttam”

– mondta a Blick tudósítása szerint. Elmondása szerint valóban nem ritka, hogy egy párkapcsolatban mindkét fél erőszakossá válik, akár a nő is. Azonban a nők csak nagyon ritkán fognak kést a párjukra, az ilyen típusú erőszak nem jellemző rájuk. Szerinte az, ahogy a férfi a gyilkosság után cselekedett, hogy elment a gyerekeivel vacsorázni, mintha mi sem történt volna, különösen ritka. Azt is kiemelte, hogy Rieben „szinte aprólékos precizitással” járt el a bűncselekmény során.

Az, ahogy feldarabolta, és megsemmisítette a felesége testét, arra utal, hogy nem személyként, hanem megoldandó problémaként tekintett Kristinára. Szerinte a két fél bizonyos szempontból ellentéte volt egymásnak: Rieben nagyon intellektuális, stratégikus gondolkodású. Mindent irányítani akar, és ragaszkodik a szabályok betartásához, míg az áldozat ezzel szemben érzelmesebb volt.

A pszichiáter szakértő összességében narcisztikus személyiségzavart és kényszerbetegséget diagnosztizált Riebennél. Ezek azonban szerinte nem mentik fel a felelősség súlya alól a vádlottat. Urbaniok szerint a különböző pszichés faktorokat számba véve komolyan fennáll a visszaesés lehetősége is. A Daily Mail szerint egy korábbi bírósági irat szintén hasonló jellemzést adott. E szerint a férfi „szadista-szociopata vonásokat, alacsony frusztrációtűrő képességet és gyenge impulzuskontrollt mutat”, emellett nagyon hajlamos az erőszakosságra.

A bíróságon végül felszólalt az a polgári peres ügyvéd is, aki a házaspár két kislányát képviseli. A két gyerek 2 és 4 évesek volt a gyilkosság idején, és most is óvodás korúak. A kislányok nem jelenhettek meg a bíróságon, és a büntetőügybe sem vonták be őket, ugyanakkor beszámoltak korábban olyan esetekről, amelyek nem vetnek túl jó fényt az apjukra. A nagyobbik gyermek egyik formatív emléke, hogy Rieben kizárta az édesanyját a fürdőszobából, miközben ő fogat mosott. Az ügyvéd szerint nem kizárt, hogy az apjuk altatót is adott a gyerekeknek, amikor a rendőrségre mentek. A kicsik ugyanis olyan mélyen aludtak, hogy nem lehetett őket felkelteni. A hatóságok a gyanú ellenére nem találtak altatót a szervezetükben.

A hír, hogy az édesanyjuk „már a mennyországban van”, az édesapjuk pedig börtönben, sokkolta a kicsiket, az idősebb kislányon pedig mély nyomot hagyott. Ő azt hitte, hogy miatta került börtönbe az apja, amiért elárulta, hogy kizárta az anyját a fürdőből. Ekkor elmagyarázták a kislánynak, hogy az édesanyja egy vita során halt meg az apukája miatt, aki azt állítja, hogy nem volt szándékos.

„Hazudik, hazudik, hazudik. (…) Hazudott nekünk, amikor eljött értünk az oviba. Azt mondta, hogy nem tudja, hol van Anya”

– reagálta erre az akkor 4 éves gyerek.

A gyerekek ügyvédje egyébként felháborodott azon, hogy milyen színben tüntette fel Kristinát a vádlottat képviselő ügyvédi csapat, és azt is hozzátette, hogy Rieben korántsem volt olyan érzelmes a gyerekeivel, ahogy azt lefestették. „Az egész eljárás során semmilyen érzelmet nem mutatott” a gyerekek irányába – jelentette ki.

A védelem felmentést kért a gyilkosság és gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól. Ehelyett azt kérik, hogy mérsékeljék a vádat „önvédelemből elkövetett túlzott erőszak” bűncselekményére. Azt nem vitatják, hogy a férfi visszaélt volna a holttesttel. Ezért az egy bűncselekményért viszont csak egytől három évig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki rá – amihez az is hozzátartozik, hogy két évet már előzetesben töltött. Az ügyészség életfogytiglani börtönbüntetést kért a férfire.

Az ítélethirdetést május 13-ára tűzték ki. A bíróság bűnösnek találta Riebent az ellene felhozott vádakban és életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték. Az életfogytiglani börtönbüntetés meglehetősen ritka Svájcban, jegyezte meg a Blick. Emellett 100-100 ezer frank kártérítést ítéltek meg a férfi két kislányának, és összesen 280 ezer frankot ítéltek a többi közvetlen családtag részére.

A bíró kiemelte, hogy a nyomozóhatóságok kiváló munkát végeztek a bizonyítékok begyűjtésénél, az orvosszakértő által kiállított bizonyítékok meggyőzőek voltak, és a beidézett szakértők is szakszerűen nyilatkoztak. Ezek alapján a törvényszék megalapozottnak látta a vádat, miszerint Rieben megfojtotta a feleségét, aki tehát nem amiatt fulladt meg, hogy rosszul fogta le. A bíróság meglátása szerint ha az áldozat két szülője nem megy el a családi házba, akkor talán soha nem derült volna ki, hogy mi történt Kristinával.

A bíró kijelentette, hogy kétségtelenül gyilkosság történt, nem egyszerű halált okozó testi sértés, és az esetet femicídiumként definiálta. Arról is beszélt, hogy az ügy túlmutat önmagán. „Mindig vannak olyan büntetőügyek, amelyek új standardot állítanak fel. Amelyek megváltoztatják a jogot és a társadalmat. És amelyek a fikciót valósággá teszik. (…) De korántsem dicsőséges eredmény ilyen nyomot hagyni a közösségben” – mondta. A záróbeszéd után hivatalosan is letartóztatták Riebent, akit – miután elbúcsúzott a szüleitől – bilincsben vittek el.