A bányagödör, amiből erőt merítenek a nők
India a világ második legnagyobb széntermelő és -fogyasztó állama Kína után, évente körülbelül egymilliárd tonnát dob a piacra. A szén, azon belül is a lignit annyira fontos szerepet tölt be az indiai gazdaságban, hogy még külön minisztériumot is kapott. Miközben a világ egy része azon ügyködik, hogy hogyan lehetne kivezetni a szenet, addig Indiában inkább növekvő keresletről lehet beszélni, és úgy számolnak, hogy 2040-ig ez fokozódni fog, majd onnantól állnak rá a csökkenő pályára, hogy 2070-re karbonsemleges legyen az ország.
A szén jó részét külszíni bányákban fejtik ki, ezért a felhagyott bányák után visszamaradt gödrök százai tájsebként éktelenkednek. A kimerült bányák egy részét már rekultiválják, van is néhány jó példa, amelyek optimizmusra adhatnak okot, de a bányászat felhagyása nemcsak pozitív dolgokkal jár, hanem újabb társadalmi és gazdasági problémákat is gerjeszt.
Az India középső részén elhelyezkedő Bishrampur is bányászati központnak tekinthető, és most a helyreállító munkálatok egyik színtere is. A bányászati tevékenység jelentősen átformálta a tájat, három évtized alatt több ezer hektárnyi szénmezőn az erdőterületek 38 százalékát leradírozták, és egy kutatás szerint jelentős a talajpusztulás is a nagyon meredekre faragott bányafalak miatt. Ezenkívül mezőgazdasági területeket és felszíni víztesteket is eltörölt a szénbányászat. A kormány ugyanakkor pozitív példaként hozta fel Bishrampurt, a fenntartható bányászat és a felelős földhasználat mintapéldájának nevezte egy közleményben, és azt állították, hogy 1472 hektárnyi felhagyott szénmezőn 319 hektárt újraerdősítettek, és további 900 hektár is virágzó ökoszisztémáknak ad helyet.
A bánya 1961 és 2018 között működött, tíz nagy külszíni fejtéséből 38,7 millió tonna szenet termeltek ki. Ahogy felhagytak a bányászattal, sokan munkanélkülivé váltak, és a szektort kiszolgáló iparágak, például a szállásadók is megszenvedték a váltást. Most új utakat keresnek a jövedelemszerzéshez.
A leállás után az egyik bányaudvart vízzel töltötték fel, csónakázótóként használják, és már ökoparkként hirdetik, abban reménykedve, hogy kedvelt turisztikai célponttá válik. A Reutersnek nyilatkozó Pennalal Rajak azt mondta, hogy egykor itt volt a földje, amit a meggazdagodás reményében eladott a bányászati társaságnak, ami azt is megígérte neki, hogy foglalkoztatja majd. Ebből aztán nem lett semmi, Rajakot alkalmatlannak találták a munkára lebénult bal karja miatt. Ma viszont már éjjeliőrként dolgozik a parkban.
A tavat és környékét egy halászati társulás és egy nőkből álló közösség kezeli. Az utóbbiak nemcsak a bevételszerzési lehetőséget látják a turisztikai munkában, hanem az egyenjogúsági törekvéseik részeként is kezelik. „A faluban a legtöbb nő csak háziasszony, akiknek még a mozgását is korlátozták. Az itt végzett munka, a tisztviselőkkel és az emberekkel való találkozás önbizalmat adott nekünk” – mondta Anjani Singh, aki kishajót vezet a tavon.
„Itt a nőket a férjük vagy az apósuk nevén ismerik. Mi a saját nevünkön akartunk ismertek lenni” – mondta a csoport vezetője, Pooja Sahu. Valamit már elértek, mert az egyik közeli faluban már csak úgy emlegetik őket, hogy a nők, akik vezetik a hajókat. Savita Gupta is sokat köszönhet egy női csoportnak, a hatásukra mert vállalkozóvá válni, és így ő működteti a tó úszó éttermét. „Remélem, a lányom tanulni fog az életemből, és elgondolkodik azon, hogy független nővé váljon” – mondta.
Az egyelőre kérdéses, hogy a bányatóra alapozott turizmusra lehet-e jövőt építeni. Egyelőre nem tolonganak a turisták, jobb napokon 150-en érkeznek. A csónakok bérlése kétezer rúpiába (bő hétezer forintba) kerül egy hónapban az üzemeltetőknek, és a karbantartási költségeket is maguk fedezik. A női csoport szerint a bányát korábban üzemeltető és a területet még most is tulajdonló South Eastern Coalfields Ltd (SECL) nem erőlteti meg magát túlságosan, hogy népszerűsítse a bányatavat és a látnivalóit. Az egyik attrakció egy éjszakai fényjáték lenne, de már hónapok óta nem üzemel.
A helyiek szerint a SECL elhanyagolta a területet, öt év alatt csak egyszer jöttek ki a helyszínre a képviselőik, az is csak mostanában történt. A SECL egyik tisztviselője, Ashish Clarence további fejlesztéseket ígért, de azt nem részletezte, mik lehetnek ezek.
