Orosz kémek, befolyásolási kísérletek, és a politikai döntés, hogy ez ellen ne küzdjön keményen a hatalom
„Az orosz politikai befolyás nem elméleti forgatókönyv csupán, hanem része a mindennapi realitásnak, ami a választások közeledésével még aktuálisabb” – mondta Krekó Péter, a Political Capital igazgatója azon a rendezvényen, amelyen a Guardian Budapestet és Moszkvát is megjárt tudósítója, Shaun Walker orosz – sőt, cári orosz, majd szovjet – titkosszolgálatainak tevékenységéről szóló könyvét mutatták be. A Beépülve – Orosz alvóügynökök és szuperkémek Nyugaton című könyvről beszélt maga a szerző, Shaun Walker, majd Krekóval és Panyi Szabolccsal, a VSquare valamint a Direkt36 oknyomozó újságírójával azt vitatták meg a moderátorral, a HVG-s Serdült Viktóriával közösen, hogy miként működik az orosz titkosszolgálat a putyini Oroszországban és mennyire lehet jelen Magyarországon.
Alvó ügynök, éber szolgálat
Alex Foley 16 éves volt, amikor kanadai otthonuknál megjelentek az FBI ügynökei és letartóztatták a szülőket. Nem sokkal később az egész család már egy Oroszországba tartó gépen ült. Alex és testvére, Timothy nagyjából ekkor tudták meg, hogy szüleik valójában orosz kémek, akik még a Szovjetunió végén kerültek Nyugatra és mindvégig álnéven élték kanadai életüket. Andrej Bezrukov és Jelena Vavilova egy nagyobb akció keretében, sok más orosz ügynökkel együtt bukott le. Az amerikai szolgálatok valójában már 10 éve tudták, hogy fedett ügynökök, ehhez az első információkat egy magas rangú – ma már új identitással nyugaton élő – moszkvai informátortól kapták, majd az ügynököket követve fedték fel a hálózatot. A gyerekek egy olyan országba kerültek, amelynek sem kultúráját, sem nyelvét nem ismerték. Az életük egy szempillantás alatt feje tetejére állt.
Walker 2018-ban találkozott az akkor már 23 éves Alexszel, aki végül 2019-ben kapta vissza kanadai állampolgárságát és térhetett vissza az országba, amelyet hazájának tekintett. Az ő története csak egy a sok, olyan ügynök gyerekei közül, akik akár több évtizedes rejtett működés után buktak le.
Bár a világ titkosszolgálatai sok mindenben hasonló módon működnek, az identitás évtizedeken át tartó felépítése a legtipikusabban szovjet megoldás volt. Ahogy Oroszország elszigetelődött a Nyugattól az Ukrajna elleni agressziója miatt, úgy vált ismét fontossá minden olyan, külföldön élő ügynök, aki még a Szovjetunió végén került ki.
Önmagában a bolsevik hatalomnak nem volt idegen a rejtett identitás, elvégre a forradalom előtt egész életük így telt. Elég csak arra gondolni, hogy Sztálin és Lenin is mozgalmi nevén lett ismert – mondta Walker.
A két világháború közötti időszakban a kémek világa azonban még inkább ügyes kalandoroké volt. A sztálini terror azonban közöttük is tarolt – elvégre külföldi kapcsolataik voltak –, aztán jött a II. világháború. A régiek közül azonban maradt egy regényes figura, aki egyébként Trockij mexikói meggyilkolásának megszervezésében is részt vett: Joszif Grigulevics még Costa Rica római nagykövete is volt 1953-ban. Ebbéli minőségében egyébként a jugoszláv vezetőt, Joszip Broz Titót kellett volna megölnie egy találkozón – pestissel megfertőzve a marsallt –, de Sztálin halála miatt lefújták az akciót. Grigulevicset hazarendelték – azaz Costa Rica római nagykövete szőrén szálán eltűnt – és Moszkvában élt haláláig, 1988-ig.
Az 1950-es évektől kezdve a Szovjetunió más megoldást keresett a Rejtő Jenő-i életművészek helyett, ahogyan az identitások váltogatása is bonyolultabbá vált. Az Állambiztonsági Bizottság (KGB) ráállt arra, hogy a diplomata fedésben lévő hírszerzők mellett legyenek olyan alvó ügynökök, akik civil életet élnek Nyugaton – ahogyan a már említett Alex szülei is tették.
Az sem véletlen, hogy mindkét szülő ügynök volt, másképp a dolog nem működött, volt ugyanis tapasztalat arról, hogyan adta fel magát az egyedül kiküldött ügynök. „A feleség kiválasztásáról is komplett anyagok voltak azokban a sokezer oldalnyi archív anyagokban, amelyeket átnézhettem” – mondta Walker, aki leginkább szovjet ukrajnai anyagokhoz fért hozzá. Az ideális ügynök lehetőleg mindenben átlagos kisugárzású ember. Nem véletlen, hogy a lebukott ügynökök szomszédai mind hitetlenkedtek, hogy ezek az emberek nem argentin, amerikai, kanadai vagy épp szlovén átlagpolgárok, hanem orosz ügynökök.
Az, hogy mi motiválhatott egy vidéki, ambíciózus fiatalt a Szovjetunióban, érthető: aki világot akart látni, szabadon utazni, annak más lehetősége nem nagyon volt, mint az állam szolgálatába állni. „De hogy mi motiválja a mai Oroszországban, ahol már az utazás lehetősége adott volt, arra a végül lebukottak sem tudtak igazán választ adni” – mondta Walker, megjegyezve, hogy 2020 után ezek a programok Oroszországban újra elindultak és 2022 után nagyobb lendületet vettek.
A technika változása persze új megoldásokat tesz lehetővé. Nyilván sokkal nagyobb szerepe van ma a hackereknek, a közösségi hálózatok manipulálásának vagy a közvélemény alakításának. „Hogy mennyire, azt nehéz felmérni” – ismerte el Krekó, aki szerint a titkosszolgálatoknak néha láthatóan is érdeke otthagyni az ujjlenyomatát egy-egy beavatkozáson, hogy úgy tűnjön, a szervezet mindenre képes.
„Sem túlértékelni, sem alulbecsülni nem szabad a titkosszolgálatok hatását” – mondta Walker, aki személyesen is ismert olyan spanyol újságírót, akiről kiderült, hogy valaki egészen más: Pablo González Yagüe valójában a Szovjetunióban született – bár családja spanyol gyökerű volt – és aktívan dolgozott az orosz katonai hírszerzésnek (GRU), többek között orosz ellenzékiekre fókuszált. „Az is orosz jellemző, hogy a katonai hírszerzés politikai ügyekben vesz részt, ez más országok ilyen szolgálataira nem jellemző” – mondta Walker. (Gonzálezt 2022. február 27-én tartóztatták le a lengyelek az ukrán határnál, fogolycserével 2024-ben mehetett vissza Oroszországba.)
Itthon elmaradt a szembenézés
Hogy vannak-e alvó ügynökök Magyarországon azt nem tudni: a Jobbikban helyet talált Kovács Béla története nem volt tipikus, bár Krekó megjegyezte, hogy talán többet is lehetett volna tudni a kollégánk, Dezső András oknyomozásával feltárt „KGBéla” pontos működéséről, ha ezért a magyar állam mindent megtett volna. A Political Capital vezetője szerint ez azonban hiányzott, és abban sem biztos, hogy az az akarat politikai szinten ma megvan.
Panyi Szabolcs szerint a szolgálatok ma dolgozhatnak szakszerűen, a kérdés azonban az, hogy a megszerzett információkból, mit szűr le a politikai hatalom. Igaz, az oknyomozó újságíró felvetette, hogy a történelmi szembenézés sem történt meg igazán Magyarországon, elvégre a demokratikus politikai átmenet a rendszerváltáskor lezajlott ugyan, de a szolgálati állomány intakt maradt, legfeljebb generációváltással változott. Fontosabb azonban, hogy mennyire hajlandó komolyan venni a vezetés az orosz hírszerzés jelentette kockázatot vagy mennyire inkább úgy, hogy az inkább a kezére játszik. „Nem akarok neveket mondani, de ha valaki feltűnően gyakran találkozik a legmagasabb szinten hivatalosan és aztán nem hivatalosan még ki tudja kivel, az mindenképpen egy jel” – mondta Panyi, amit nem lehetett másképp érteni, mint utalást Szijjártó Péter rendszeres moszkvai látogatásaira.
Megjegyzett még egy érzékeny dolgot is a szovjet időszakban is bevetett humán erőforrással kapcsolatban: a magyar kisebbség soraiból is igyekeztek kémeket kinevelni a Szovjetunió alatt. Megemlítette a Tarlós István főpolgármestersége alatt megvalósított, orosz cégekre szabott metróvagon-beszerzést. Az orosz Metrovagonmas és a Transzmasholding jogi szakértője és fivére a Szovjetunióból települtek be az 1990-es évek elején. „Nem csak Nyugatra küldhettek, hanem a szocialista országokba is a Szovjetunió utolsó éveiben. Ezt nem igazán próbáltuk feltárni” – mondta Panyi, aki szerint „van egy naiv hozzáállás a magyar diaszpórához, amelyre senki nem hajlandó potenciális nemzetbiztonsági kockázatként tekinteni”.
Panyi kitért arra a három ügynökre is, akik értesülései szerint Magyarországra érkeztek a választások közeledtével. Ez persze nem kell, hogy meghívást jelentsen a magyar fél részéről, Panyi szerint kizárható, hogy szervezett, intézményi szintű együttműködés legyen a hírszerzési szervek szintjén a magyar és az orosz szolgálatok között. „Ami különlegessé teszi ezt a beavatkozási kísérletet, az az, hogy a kormány nem igyekszik ezt megakadályozni” – mondta az oknyomozó újságíró. A magyarázat erre lehet az, hogy ez a kormányt „most erősíti, ellentétben a román és a moldáv helyzettel, ahol egy kívülállót kellett volna bejuttatni” – ám ott ez végül nem sikerült.
„Kész, nem tudunk mit tenni az orosz befolyással a kampány alatt?” – kérdezte Serdült Szilvia. Panyi szerint szó sincs erről, „Ne essünk pánikba. Tehetünk ellene, írjunk róla, fedjük fel, elemezzék a szakértők, tudatosítani kell, megosztani a közösségi oldalakon”, hogy minél több felhasználóhoz eljusson, hogy léteznek manipulációs beavatkozások. „De az is tény, hogy Magyarországon van egy politikai döntés arról, hogy ne nagyon keményen küzdjön a külföldi befolyás ellen a hatalom.”
Walker szerint globálisan azonban Európának kétfelé kell figyelnie. Egyrészt az orosz befolyási kísérletek ténye kétségtelen, de ami a dezinformációt illeti, az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump vagy a világ leggazdagabb embere, Elon Musk Európával kapcsolatos megtévesztő megnyilatkozásait is érdemes lenne súlyának megfelelően kezelni. A prioritás azonban egyelőre bizonyosan az orosz dezinformáció elhárításán van.
Shaun Walker: „Beépülve – Orosz alvóügynökök és szuperkémek Nyugaton” a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg, a könyvbemutatót a Magvető Caféban a kiadó, a Political Capital és a British Council szervezte.
