Babagyár – talán ez a kifejezés írja le legjobban a Mark Surrogacy ügynökséget. Béranyáik abban a hitben vállalták a várandósságot és a szülést, hogy egy gyerekre szoruló párnak segíthetnek. Csakhogy a szülőjelölteknek a jelek szerint nem is számított igazán a csecsemő, akit átvettek, alig tartották a kapcsolatot a béranyákkal, és nem rohantak a kórházba az újszülöttekért.
„Az zakatolt bennem, hogy nem tudom, miért teremtették ezt a babát, de szerintem nem szeretetből”
– mondta egy kiábrándult béranya a New Yorker magazinnak, ami nemrég felkavaró oknyomozó riportot közölt az ügyről. Mint utóbb kiderült, a babák nem meddő párokhoz kerültek, hanem ugyanahhoz a családhoz: a Mark Surrogacy tulajdonosaihoz, akiket nemrég gyermekbántalmazással gyanúsítottak meg a hatóságok. Több mint húsz gyereket szereztek így. Voltak köztük, akik súlyos állapotban kerültek kórházba, de a többin is látszott, hogy elhanyagolták, bántalmazhatták.
A New Yorker cikke történetükön keresztül azt is felvillantja, milyen szabályozatlan terület a béranyaság az Egyesült Államokban, és ennek milyen hátulütői lehetnek. Aki gazdag, az akármennyi gyereket kihordathat magának. Hogy ezután mihez kezd velük, azt a hatóságok nem mindig ellenőrzik olyan tüzetesen, mintha egy szegényebb családról lenne szó.
Rá se nézett újszülött gyermekére
Az Egyesült Államokban nem szabályozzák egységesen a béranyaügynökségeket, pedig még egy szépségszalonnak is kell valamilyen hatósági engedély. Csak New York állam követel meg szakirányú végzettséget attól, aki ilyen vállalkozásba fogna. Bizonyos államokban még ügynökség sem szükséges a béranyaság intézéséhez, az ember szinte teljesen egyedül letárgyalhatja az ügyletet.
Ezzel szemben a béranyák jogait egy balul elsült 1988-as eset miatt határozottan korlátozzák. A béranyának semmilyen jogi kapcsolata nincs a születendő gyerekkel. Rendszerint genetikai kapcsolat sincs köztük, hiszen a petesejt általában egy donortól, sok esetben épp a leendő anyától származik. Pedig attól, hogy a születendő gyerek és a béranya között nincs vér szerinti kapcsolat, a béranyaság érzelmileg megterhelő. Azoknak, akik vállalkoznak rá, nagyon tudatosan kell készülniük arra, hogy a gyerek a szülés megpróbáltatásai után sem lesz az övék. A pénz nyilván óriási motiváció, sokan ezért is adják a fejüket ilyesmire. Persze akadnak olyanok is, akiket leginkább az motivál, hogy segíteni szeretnének a meddő pároknak a családalapításban.
Kayla Elliott is közéjük tartozott, bár döntésében, hogy érdeklődni kezdett a béranyaság iránt, szerepet játszottak szűkös anyagi körülményei is. Már fiatalon négy gyereke született. A béranyaságról Facebook-csoportokban kezdett tájékozódni, ekkor talált rá a Mark Surrogacy ügynökség. A fiatal nő hamar el is határozta magát, hogy lefogy az előírt súlyra, és belevág. A cég egy kínai párnak közvetítette ki őt.
Kuo-csün Hszüan és Silvia Li – más források szerint Silvia Li Csang – állításuk szerint a már meglévő gyereküknek szerettek volna testvért. 45 ezer dollárt ígértek a gyerek kihordásáért, a terhesség 9 hónapjára havi apanázst is ajánlottak. A magzat biológiai apja Hszüan volt, a petesejtet egy anonim donor adta. A megállapodás szerint Hszüan és Li is aktív szerepet vállalt a várandósság idejére, de ez végül másként alakult. Kayla alig tudott velük kapcsolatba lépni. Semmilyen orvosi vizsgálatra nem kísérték el, pedig ez bevett szokás a béranyaságot igénybe vevők közt. Kayla így végül az ügynökségnek számolt be a terhességéről, a leendő szülőktől semmilyen visszajelzést sem kapott. Ez már csak azért is rosszulesett neki, mert így nem kapott semmilyen érzelmi visszajelzést arról, hogy kiknek segít áldozathozatalával.
A terhesség 17. hétben a Facebookon szembejött vele egy másik béranya posztja, aki szintén a Mark Surrogacy ügyfele volt. Bár a béranyáknak tilos felfedniük, hogy kinek a gyerekét várják, Kayla privátban feltett kérdésére a posztoló elismerte, hogy ő is Hszüan és Li gyerekét várja. Ezzel együtt közölte azt is, hogy
tudomása szerint a párnak már 13 gyereke van.
Kayla az ügynökségtől várta a helyzet tisztázását, mire azok közölték, hogy Hszüan és Li egyszerűen nagy családra várnak. A béranya ettől kezdve egyre inkább aggódott. Ez az egészségére is hatással volt, magas lett a vérnyomása. 2025 márciusára ütemezték be nála a császármetszést. Ezt jelezte az ügynökségnek is, hogy a szülők ott lehessenek a fontos eseményen, ám ők nem jelentek meg. Végül Kayla élettársa vágta el a világra jött kislány köldökzsinórját, és Kayla mellére fektették az aranyórára.
Silvia Li csak órákkal később jelent meg. Az újszülöttre szinte ügyet sem vetve adott át egy köteg pénzt a szülésért. Még babaülést is elfelejtett magával vinni, így Kayla párja szaladt el venni egyet. A furcsa epizód után Li váltott néhány üzenetet Kaylával, videót is küldött a szívecskés rugdalózóban kalimpáló kislányról, aki a Hay nevet kapta. Az is szóba került, hogy Kayla esetleg egy újabb babát is kihordjon Hszüan és Li számára. Májusra azonban sokasodni kezdtek az egyre riasztóbb jelek.
Kaylán kívül több más béranya is egymásra talált a közösségi médiában. Kiderült, hogy mind ugyanannak a párnak hordtak ki gyereket. Összefogva azt is kiderítették, hogy Silvia Li valójában nem ügyfele, hanem tulajdonosa a Mark Surrogacy-nak. A cég egy előkelő, arcadiai villába volt bejegyezve, Los Angeles agglomerációjában. Többen is arról számoltak be, hogy mind Li, mind Hszüan bántóan viselkedtek, vagy alig érdeklődtek a magzat iránt, akit a béranya kihordott nekik. Egyes esetekben az utolsó pillanatig nem vették át a kórházban az újszülöttet, amivel az állami gondozásba vételt kockáztatták.
A béranyákban felmerült az a gyanú is, hogy Hszüan és Li azért akarhattak ennyi gyereket, hogy eladják őket. A teóriájukat erősítette, hogy a béranyák szolgáltatását igénybe vevő párok jelentős része kínai. Kínában a gyerekvállalást megnehezítő szabályozás miatt olykor még az emberrablástól sem riadnak vissza, így az aggódó nők nem tartották annyira elrugaszkodottnak az ötletet. De Hszüan ragaszkodott hozzá, hogy magának akarta az utódokat. Egy kínai újságnak azt mondta, hogy egyszerűen csak nagy családot akart, és olyan gyerekeket, akik mindenféle szakmában sokra viszik majd.
„Miért gondolják, hogy emberkereskedelemről lenne szó, ha közben otthon voltak a gyerekek? Ha kereskednének velük, akkor ezek a gyerekek sehol sem lennének” – mondta a Mark Surrogacy koordinátora a pár nevében. Azt is felhozta, hogy az egész procedúra több százezer dollárba került Linek és Hszüannak, amiből lehetetlen lenne profitot csinálni, hiszen egy szimpla örökbefogadás ma már sokkal olcsóbban megvan. És különben is, miért akarna bárki gyereket Hszüan genetikai állományából? – tette fel a kérdést az ügynökség dolgozója.
Kayla május körül szintén felvette a kapcsolatot a Mark Surrogacy-vel, ahol próbálták őt megnyugtatni, bár Silvia Li csak napokkal később válaszolt a megkeresésére.
Ezt azzal magyarázta, hogy börtönben volt, a pár hónapos Hay pedig állami gondozásba került.
Így derült ki a béranyák számára, hogy több millió dolláros villájukban a hatvanas éveiben járó Hszüan és a negyvenhez közelítő Li 24 gyereket nevelt. A csilivili díszletek mögött minden jel szerint kegyetlen gyerekbántalmazás zajlott.
Aggasztó jelek
A New Yorker szerint a pár mindkét tagja kínai, és mindketten az elmúlt évtizedekben költöztek az Egyesült Államokba. Hszüan korábban a kínai állampárt képviselője is volt, de 2013 környékén – épp akkor, amikor Hszi Csin-ping tisztogatásokba kezdett a tisztviselői közt – elhagyta az országot. Silvia Li tőle különállóan, az előző férjével, és Susan nevű lányával érkezett az országba. Li és Hszüan először üzlet-, majd élettársak lettek. Több gyereket is vállaltak egy másik béranyaügynökségen keresztül, majd ketten megalapították a Mark Surrogacyt.
Az oknyomozás szerint 2019-ben született az első gyerekük, és 2025-ig sorra érkeztek a kicsik. Állítólag Hszüan mániája volt, hogy ennyi utódja szülessen, ehhez pedig donorpetesejteket és béranyákat vettek igénybe. Viszont minden esetben Silvia Lit anyakönyvezték anyaként, bár Susanon kívül egyetlen gyerekhez volt csak vér szerint köze. A kisfiúk közül többen amerikai elnökökről kaptak nevet – állítólag azért, mert Hszüan megszállottan akarta, hogy valamelyik gyerekéből elnök legyen. A férfi magára is Donald Trump tanácsadójaként hivatkozik, holott erre nincs semmi bizonyíték.
A pár ingatlanbizniszből, és gyanús pénzmozgások révén szedte meg magát annyira, hogy egy 3 millió dolláros villába költözzön Los Angeles közelében. (A párosnak dolgozó egykori ingatlanos alkalmazottak egyébként csoportos keresetet nyújtottak be ellenük a munkakörülmények és az elmaradt fizetések miatt.) A 9 szobás ház be volt kamerázva, a háztartási alkalmazottak pedig állandó megfigyelés alatt álltak. „Azt hitték, hogy szövetkezünk ellenük” – mondta az NBC-nek egy volt alkalmazott. Ezek után talán nem meglepő, hogy a jó anyagi helyzet ellenére nem lehetett családi idillről beszélni. A házban dolgozó háztartási alkalmazottak szerint a pár gyakran torka szakadtából üvöltözött egymással. Hszüan állítólag már délelőtt is ivott. Ez a környezet aligha volt jó hatással a kicsikre, de nem csak ennyiről volt szó.
2025. május 7-én az egyik gyereket, Waltert aggasztó állapotban vitte be Silvia Li a kórházba. Azt mondta, hogy a gyerek kiesett az ágyából. Csakhogy az orvosok szerint a gyerek sérülései alapján inkább tűnt úgy, mintha autóbalesetet szenvedett volna. Vagy, és ez a valószínűbb, megrázták. Walter szeme mögött és agyában vérömlenyek keletkeztek, amik az úgynevezett „megrázottbaba-szindróma” jelei. A kórház értesítette a rendőrséget, ami házkutatást tartott a villában. Bár elsőre nem tűnt úgy, mintha a gyerekeket bárki bántotta volna, nemsokára súlyos bizonyítékokra bukkantak.
A Kuo-csün Hszüan által felrakatott biztonsági kamerák felvételei megörökítették, ahogy az arcadiai villában a gyerekek gondját viselő dadusok rendszeresen bántalmazták a rájuk bízott kicsiket. Az egyik felvételen látszott, hogy az egyik dada elfenekel egy gyereket. Walter esetében is többszörösen terhelő bizonyítékokra bukkantak a hatóságok. Az egyik kamera május 6-i felvételén látszott és hallatszott, ahogy a két hónapos, síró kisfiút a gondozónő kivette a kiságyából, majd elvonult a szoba sarkába, amire nem látott rá a kamera. Az ütlegelés hangjai viszont beszűrődtek, ezzel egy időben abbamaradt a sírás. Amikor a nő újra felbukkant a kamera képén, és visszatette a kiságyba, a baba már eszméletlennek tűnt.
Hszüan és Li is tudták, hogy mi történt, mivel néhány órával később az összes kamera felvételét közvetítő megfigyelőszobában ők is végignézték a bántalmazásról készült videót. Mivel az irodahelyiségben is volt kamera, ezért azt is felvették a kamerák, ahogy megnézik a felvételeket, majd számonkérték a dajkát. A nő azt állította, hogy csak két pofont kevert le a két hónapos babának, de a pár tudta, hogy ennél valami súlyosabb történt. Börtönbüntetéssel fenyegették a dadust, aki sírva fakadt. Egy New Yorkernek beszámoló szociális munkás szerint ezután 600 dollárt adtak a dadának, majd egymás közt megbeszélték, hogy több embert kell alkalmazniuk, tekintve, hogy egyre csak szaporodnak a babák. Waltert csak egy teljes nappal később vitték orvoshoz, a rendőrséget pedig nem értesítették. Egy újabb nappal később egy másik kisgyereket tüdőgyulladással vitt kórházba Li.
Május 9-én a rendőrség gyerekveszélyeztetés gyanújával letartóztatta a két szülőt, a 24 gyereket pedig kiemelték a családból. A dadust, aki bántalmazta Waltert, nem sikerült elfogni, azóta is szökésben van. A CNN szerint csak a házból 16 gyereket vittek el. Hat másik gyerek másoknál volt elhelyezve, kettő pedig, ahogy említettük, kórházban volt. Csecsemőkorútól 13 évesig terjedt az életkoruk, de a legtöbb gyerek 1–3 éves volt. Bár az első házkutatáskor jelen levő szociális munkás azt állította, hogy nem látszott bántalmazás nyoma a gyerekeken, a kórházi dolgozók és a későbbi nevelőszülők ennek a szöges ellentétéről számoltak be. A gyerekek közül többen karmolásokkal, régi sebhelyekkel és általában véve nem jó állapotban érkeztek a befogadóikhoz. Egyes gyerekek koszosak, kiszáradtak voltak, és akadt, akiknek gombás fertőzése volt.
Annak a kicsinek, aki tüdőgyulladással került kórházba, két körme is hiányzott.
A következő hetekben kiderült, hogy több gyerek is visszamaradt a fejlődésben, pedig ezt kellő odafigyeléssel meg lehetett volna előzni, vagy be lehetett volna hozni. Több gyerek mozgásszervi problémával, egy pedig szívbetegséggel küszködött, de nem vitték őket rendszeresen orvoshoz.
A gyerekek viselkedése szintén árulkodó volt. Úgy tűnt, hogy többeket nem tápláltak megfelelően. Egy 9 hónapos még nem ismerte a szilárd ételt – pedig a hozzátáplálásnak féléves kor körül el kéne kezdődnie. Többen csillapíthatatlan étvággyal ettek, egy ikerpár pedig a szájában tartogatta magának későbbre falatokat. A gyerekek reggelente nem keltek fel az ágyukból parancsszó nélkül, volt, aki halálra rémült egy játszótér láttán, a 9 hónapos minden gyöngédségtől, szeretgetéstől félt.
A láthatások a szülőkkel való kapcsolatról is bizonyítékokkal szolgáltak: a gyerekek „tanárnak” szólították Lit és Hszüant, ők viszont rendszeresen eltévesztették a gyerekek nevét. Li nem mutatott sok gyengédséget irányukban, Hszüan egyáltalán nem is foglalkozott velük, csak nézte, ahogy sírtak. „Silvia és Kuo-csün vagy nem voltak tisztában azzal, hogy a felügyelet alatt álló szülőknek a lehető legjobban kéne viselkedniük, vagy ez volt számukra a kifogástalan magaviselet” – jegyezte meg a New Yorker újságírója a jelentések alapján. A láthatások a gyerekek fejlődését is visszavetették, a találkozások után egy napig megállíthatatlanul sírtak, bepisiltek, és rémálmaik voltak.
Walter helyzete, és a szülők vele kapcsolatos hozzáállása már tényleg minden határon túlment. A bántalmazott újszülött nem tudott többé nyelni, ezért szondán kellett volna táplálni. Hszüan viszont állította, hogy a gyereknek semmi baja, és három alkalommal is elutasította, hogy a babának szondát vezessenek a gyomrába. Emellett a kórházi dolgozók szerint amikor egyedül maradt a kórteremben, többször kikapcsolta a gyerek életjeleit figyelő gépet, holott figyelmeztették, hogy ne piszkáljon semmit. Ennek hatására a szociális munkások kezdeményezték, hogy a két szülő ritkábban láthassa a gyerekeket.
A gazdagok privilégiuma
Hol voltak mindeközben a hatóságok? Erre nem akad válasz. A gyermekvédelmi szolgálatok több jelzést is kaptak az elmúlt években arról, hogy mi folyik az arcadiai villában, mégsem indítottak eljárást. A helyi rendőrök és az FBI is gyanította, hogy valami nincs rendben, és így 2024-ben több szúrópróbaszerű családlátogatást is tettek. Valahogy mégsem tűnt fel senkinek, hogy mi történik a gyerekekkel. „Nem mindenki tudja olvasni a jeleket. Ez egy külön készség, amit el kell sajátítanod az ilyen szép otthonok esetére is” – mondta egy névtelen szociális munkás a New Yorkernek. Pedig évekre visszamenőleg, rendszeresen érkeztek jelzések.
2022-ben egy védőnő véletlenszerű látogatást tett a házban. Ekkor vette észre, hogy az egyik öt hónapos kisfiú, Benjamin, súlyosan vízfejű. Benjamin azért is tűnt ki a gyerekek közül, mert őt kivételesen Silvia hordta ki, de 7 hónapra született. A koraszülöttségéből fakadó problémáival nem törődött senki. A védőnő, aki észrevette a vízfejűséget, azt mondta, hogy a fejmérete miatt egyértelmű volt, hogy valami nincs rendben a gyerekkel, és hogy sürgős orvosi ellátásra szorulna. A kórházban a gyerek söntöt kapott, hogy elvezessék a felesleges agyvizét.
A védőnő bejelentése alapján a Los Angeles-i Megyei Gyermek- és Családvédelmi Hivatal (DCFS) eljárást indított Benjamin ügyében. Ám a hatóság nem a keményebben eljáró bíróság elé utalta az ügyet, hanem saját hatáskörben járt el. Ezt általában a fehér, jó anyagi helyzetű családok esetében szokták így intézni, míg a más etnikumú, szegényebbek eseteit rögtön a bíróság elé viszik. Az ügymenet részeként 8 hónapon át monitorozták a gyermek jóllétét, és Silvia anyai gondoskodását. Azt írták, hogy az időszak végére a nő elkezdett kötődni a kicsihez, és jól el tudta látni a különleges egészségi szükségleteit. Csakhogy amint lezárult a vizsgálat, és nem tartották többé szemmel a családot, Benjamint Kínába küldték a rokonokhoz, hogy ők gondoskodjanak róla. Ő már nem volt a 24 állami gondozásba kerülő gyerek között.
2024-ben egy családügyi bírónak feltűnt, hogy valami nem stimmelt, és rendhagyó meghallgatást rendelt el, mielőtt az egyik béranyától született gyermek papírjaira Hszüan és Li neve került volna. Hszüan nem volt elragadtatva, és azzal érvelt, hogy nem vesz igénybe családi pótlékot, nem az állami támogatások miatt csinálják a gyerekeket. „Bűncselekmény lenne ennyi gyereket nevelni?” – tette fel a kérdést a tárgyalóteremben.
A meghallgatás után egy pszichiáter terepszemlét tartott a házban. Beszélgetett a szülőkkel és az alkalmazottakkal is. Ám mivel nem beszélt mandarin nyelven – és a legtöbb dadus csak így tudott kommunikálni –, ezért Li és Hszüan tolmácsolt neki. A pszichiáter végül azzal zárta a felmérését, hogy minden rendben van a családnál, de a New Yorkernek megszólaló szakértők szerint a módszertana alapvető hibái miatt teljesen értékelhetetlen az egész vizsgálata.
A jelek szerint tehát mindenkit megtévesztett, hogy a gyerekek jó anyagi körülmények közt nevelkedtek.
A házban tisztaság uralkodott, tantermet is berendeztek a gyerekeknek, és több dadus figyelt rájuk napközben. A babákat nyilván nem figyelték meg eléggé ahhoz, hogy feltűnjenek a fejlődési rendellenességeik, a külsérelmi nyomokat pedig annak lehetett tulajdonítani, hogy ennyi gyerek között – akár egy óvodában – előfordulnak kisebb balesetek, összetűzések. Mégis nehéz elmenni amellett, hogy ezek a jelek egy szegényebb családnál már elegendők lettek volna a gyámügyi intézkedéshez. Erre a legjobb példa Benjamin esete, amikor is a saját hatáskörben eljáró gyermekvédelmi hatóság nem továbbította az ügyet az igazságszolgáltatásnak.
A 24 gyerek közül csak Susant, Silvia vér szerinti lányát hagyták a párnál. A többi 23 gyerek sorsa egyelőre nem dőlt el, vagy legalábbis nincs mindegyiké rendezve. Három gyerek kivételével mindegyik Kalifornia állam gondozásában van, de az ügyben eljáró Los Angeles-i bíróság hónapról hónapra tolta a tárgyalást, ami csak februárban kezdődött el. Volt olyan csecsemő, aki már a letartóztatások után jött világra, és ideiglenesen a béranya vitte haza magával. Kayla, és több más Mark Surrogacy-s béranya azon dolgozik, hogy ők lehessenek a gyerekek nevelőszülői.
Márciusban derülhet ki, hogy Li és Hszüan visszakaphatják-e valaha a gyerekeket. Közben azonban senki nem akadályozza meg őket abban, hogy újabbakat vállaljanak béranyák segítségével. A New Yorker riportere talált olyan béranyát, aki 1-2 hónapon belül hozza világra a pár következő gyerekét anélkül, hogy bármit tudott volna a botrányról. A Mark Surrogacy pedig, bár lehúzta a rolót, az NBC szerint a közelmúltban is toborozta a béranyajelölteket.
