A nagy politikai túlélő, aki korrupcióellenes harcot ígért, és most korrupciós ügyek miatt fogy körülötte a levegő
Az elmúlt évtized nem az európai baloldal sikereiről szólt. A megállíthatatlanul csökkenő szavazatarányok önmagukban problémát jelentenek, hát még akkor, ha ezek mögött olyan trendek húzódnak meg, amik hosszabb távon egzisztenciális fenyegetést jelenthetnek a baloldali pártoknak. Ilyen a jobboldali populizmus előretörése a hagyományosan baloldali munkásosztályban, a bevándorlás gerjesztette nativista érzelmek, vagy a klímaváltozás lekerülése a politikai napirendről.
Ezekre a folyamatokra cáfolt rá sokáig Pedro Sánchez, aki Spanyolország miniszterelnökeként felvállaltan progresszív politikát vitt 2018-as hatalomra kerülése óta. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) élén Sánchez nemcsak hazájában maradt relatíve népszerű, de hamar a nemzetközi baloldal sztárjává nőtte ki magát. Ázsióját pedig tovább növelte, hogy szinte teljesen kikoptak mellőle az európai kollégái: 2025 őszére a spanyolok mellett mindössze Máltának és Dániának maradt baloldali vezetése az Európai Unió tagállamai közül.
Novemberben azonban összecsaptak Sánchez feje fölött a hullámok. A miniszterelnök évek óta küzd korrupciós vádakkal, amelyek bizalmasait, párttársait, sőt, még a családtagjait is elérték. Az elmúlt héten azonban minden korábbinál súlyosabb veszteség érte Sánchezt: először lemondott az általa kinevezett főügyész, miután a spanyol legfelsőbb bíróság bűnösnek találta bizalmas információk szivárogtatásában, alig három nappal később pedig egy korábbi közlekedésügyi miniszterét, José Luis Ábalost helyezték előzetes letartóztatásba.
A botrányokat követően a fő ellenzéki erő, a jobboldali Néppárt (PP) tüntetést hívott össze múlt vasárnapra, ahol Sánchez lemondását és előrehozott választások kiírását követelték. A megmozduláson Alberto Núñez Feijóo pártelnök Sáncheznek is börtönbüntetést jósolt, míg Isabel Díaz Ayuso, a madridi tartomány vezetője és a spanyol konzervatívok új csillaga azzal vádolta meg a miniszterelnököt, hogy baszk szeparatista terroristáknak nyújt segítséget, és árulást követ el a hazája ellen.
Bár Sánchez nagy politikai túlélőként több nehéz időszakot is átvészelt már, felmerül a kérdés, hogy nem fogyott-e el végzetesen körülötte a levegő. Ugyan ő maga még nem került nyomozások célkeresztjébe, de a sorozatos korrupciós botrányok érthető módon megtépázták a kormány hírnevét, és vélhetően hozzájárultak ahhoz, hogy különösen mélyre zuhanjon a spanyol lakosság intézményekbe vetett hite. Mindezt úgy, hogy Sánchez pont a korrupció elleni harcot tűzte ki legfőbb céljául, amikor hatalomra került egy olyan bizalmatlansági indítvány segítségével, amelyet az akkor hatalomban lévő konzervatívok korrupciós botrányai miatt tudott átvinni a parlamenten.
A helyzetet az teszi még kiélezettebbé, hogy Sánchez akár a törvényhozás feletti kontrollt is teljesen elveszítheti. A miniszterelnök mögül már októberben kihátráltak a parlamenti többséget eddig biztosító katalán szeparatista képviselők, akik viszont nem álltak azonnal össze az ellenzéki pártokkal. A helyezkedés következménye az lett, hogy a Sánchez-féle baloldali blokknak egyetlen képviselőn múlik a relatív többsége. Amennyiben viszont a bíróságok fenntartják miniszterének letartóztatását, Sánchez képtelen lesz felülírni a jobboldali parlamenti ellenzéket, mivel a börtönbüntetés automatikusan a képviselő szavazati jogának felfüggesztésével is jár.
Ha tehát Sánchez nem tud kibékülni a katalán szeparatistákkal, várhatóan nem lesz képes semmilyen törvényalkotásra a 2027 nyarán kifutó mandátumának végéig. Ez különösen kritikus lehet egy olyan időszakban, amikor Spanyolország az egyetlen NATO-tagállam, amelyik nem volt hajlandó jelentősen emelni a hadi kiadásait. Az ország emiatt szembekerült Donald Trump amerikai elnökkel is, aki kizárással fenyegette őket.
Korrupciós háló
A botrányok zöme a közlekedésügyi minisztériumba mutat, ahol a vádak szerint rendszerszinten történtek visszaélések a különböző állami megrendeléseknél, különösen a Covid-járvány idején. Az eleinte szerteágazó nyomozások végül három személyre koncentrálódtak: Koldo Garciára, Santos Cerdánra és José Luis Ábalosra.
Garcia, a legkisebb hal került először a hatóságok figyelmének középpontjába, ő Ábalos tanácsadójaként dolgozott a minisztériumban a Covid-járvány alatt. A férfit 2024 februárjában tartóztatták le kenőpénzek elfogadása miatt. Még abban a hónapban felfüggesztették Ábalos párttagságát is, aki nem volt hajlandó lemondani a volt tanácsadójának letartóztatása után. Ábalos akkor már nem volt a kormány tagja, ugyanis még 2021-ben távozott a közlekedésügyi minisztérium éléről egy kormányátalakítás során.
A volt miniszter maga hamar belekeveredett tanácsadójának ügyébe, ám a nyomozás során továbbra is folytatta parlamenti munkáját, ahol egy szélsőbaloldali és nacionalista pártokból álló frakcióban ülve támogatta a kormány törekvéseit. Ábalosra aztán novemberben 24 év börtönt kért az ügyészség, előzetes letartóztatásba helyezésével pedig ő lett az első aktív parlamenti képviselő Spanyolország modern történelmében, aki börtönbe került. Ezzel párhuzamosan Garciára is előzetes letartóztatást rendeltek el.
A két férfi ügye összefügg Cerdánéval, aki a vádak szerint a PSOE szervezeti titkáraként (Secretario de Organización) játszhatott össze velük a különböző korrupciós ügyekben. A triót egészen pontosan azzal vádolják, hogy profitálhattak a járvány alatti különböző egészségügyi termékek, például maszkok eladásából. Ez kenőpénzek elfogadásától az állami közbeszerzési szerződések manipulációjáig terjedhetett.
Cerdán ráadásul közeli bizalmasa volt Sáncheznek, aki pont Ábalostól vette át a nagyhatalmú szervezeti titkári tisztséget a pártban. Kiszivárgott információk szerint a spanyol hatóságok kezébe juthatott olyan bizonyíték is, amely azt mutatja, Cerdán még 2014-ben arra utasította Garciát, avatkozzon be a párton belüli választásba, amelynek eredményeként Sánchez a PSOE vezetője lett.
A legújabb hírek szerint pedig Sánchez annak tudatában támogatta Cerdánt a 2024-es tisztújításon, hogy párton belül is felmerültek kérdések a személyével kapcsolatban, pont azért, mert közel állt Ábaloshoz és Garciához. Sánchez akkor egyértelműen kiállt mellette, bár az nem világos, hogy pontosan miért. Egyesek szerint a két politikus baráti viszonyt ápolt, és ez magyarázhatja azt is, Sánchezt miért viselhette meg érzelmileg is a történet. A miniszterelnökhöz közeli források ugyanis azt állítják, teljesen letaglózta őt a Cerdán-ügy, amit árulásként fogott fel. Cerdánt még júniusban tartóztatták le, Sánchez pedig akkor azt mondta, soha nem kellett volna megbíznia a férfiban.
Bármennyire is megpróbálja a miniszterelnök távol tartani magát a párttársai korrupciós ügyeitől, sokak szerint lehetetlen feladatra vállalkozik. A három politikus annyira összefonódott Sánchezzel, hogy a múlt hétvégi jobboldali tüntetésen „már csak a negyedik hiányzik” skandálással utaltak arra, hogy ellenfelei szerint a miniszterelnök is börtönbe fog kerülni. A megmozdulás szervezője, Feijóo néppárti elnök szerint az egész törvényhozás abszurd, Ábalos letartóztatása pedig a sanchismónak keresztelt politikai kultúra teljes csődjét jelenti.
„A sanchismo politikai, gazdasági, intézményi, társadalmi és erkölcsi korrupció” – mondta Feijóo a tömegnek. „A sanchismo börtönben van, és távoznia kell a kormányból.”
A szocialistáknál egyelőre csak politikai kihívásként tekintenek az ügyre, nem számítanak jogi következményekre. A három politikus egyaránt ártatlannak vallja magát.
Politizáló bírók, igazságkereső politikusok
Sáncheznek fejtörést okozhat az is, hogy több irányból érkeznek a korrupciós vádak. Az előző hét másik nagy fejleménye ugyanis az általa kinevezett főügyész lemondása volt, akit a legfelsőbb bíróság bűnösnek talált bizalmas információk kiszivárogtatásában. Álvaro García Ortiz ráadásul nem akármilyen ügyben követhetett el bűncselekményt: a vádak szerint pont Ayuso konzervatív politikusnő barátjának adóügyeivel kapcsolatban szivárogtatott újságíróknak. A főügyészt, aki továbbra is tagadja bűnösségét, két évre eltiltották a tisztségtől, illetve pénzbírság és kártérítés fizetésére kötelezték.
Ortiz lemondása különösen súlyos csapás Sáncheznek, aki végig kiállt a főügyész ártatlansága mellett.
A miniszterelnökre ráadásul visszaütött egy korábbi mondata is, amikor szeptemberben azt állította, vannak olyan bírák az országban, akik politizálnak, és vannak olyan politikusok, akik pedig az igazságot keresik. Ezt a mondatban foglalt vádat a legnagyobb spanyol bírósági szakszervezet mereven elutasította, mondván, az igazságszolgáltatás tagjai függetlenül végzik a munkájukat. Egy másik, progresszívként elkönyvelt bírósági szakszervezet azonban óvatosabban fogalmazott: szerintük az ilyen kijelentéseknek talán nem a miniszterelnöktől kellene származniuk, de kétségtelen, hogy egyes bírósági eljárásokat egyértelműen pártpolitikai célokra használnak.
Az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdése egyébként is hónapok óta napirenden van, főleg a miniszterelnök családjának jogi ügyei miatt. Sánchez felesége, Begoña Gómez ellen még 2024 áprilisában indítottak eljárást befolyással való üzérkedés és korrupció gyanújával. Akkor Sánchez egy érdekes politikai manőverrel először bejelentette, hogy felfüggeszti közfeladatait, és átgondolja a politikai jövőjét, majd egy hét múlva visszakozott. Az eljárás, amit amúgy a szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkező Tiszta Kezek (Manos Limpias) közszolgálati szakszervezet kezdeményezett, azóta is tart.
Nemcsak Sánchez felesége, de a miniszterelnök öccse, David Sánchez ellen is befolyással való üzérkedés miatt folytatnak nyomozást. A kereset szerint, amit szintén a Tiszta Kezek adott be, David úgy kapott egy személyesen rá szabott állást a délnyugati Badajoz város szocialista vezetésű önkormányzatától, hogy a bátyja már a párt országos szervezetének a vezetője volt.
Gómez és David Sánchez is tagadják, hogy bármilyen szabálysértést elkövettek volna. A miniszterelnök szerint a családja zaklatás és megfélemlítés áldozata lett, és ragaszkodik ahhoz, hogy egyikük sem követett el bűncselekményt. Sánchez emellett politikailag motiváltnak minősítette az eljárásokat. Mindezzel párhuzamosan a PSOE egy volt tagját azzal vádolják, hogy rágalmazó kampányt indított a csendőrség (Guardia Civil) korrupcióellenes egysége ellen, amely Gómez és David Sánchez ügyében is nyomoz.
Parlamenti patthelyzet
Az kétségtelen, hogy minden korábbinál súlyosabban nehezednek Sánchezre a különböző korrupciós vádak. Bár a miniszterelnök egyik eljárásban sem érintett, a párttársait, bizalmasait és családját célzó vizsgálatok mennyisége pont azt az üzenetet áshatja alá, amivel annak idején hatalomra került.
Az viszont egyelőre nem látszik, hogy Sánchez népszerűsége komolyan megszenvedte volna a botrányokat, vagy hogy az ellenzéki pártok profitálni tudtak volna belőlük. A közvélemény-kutatások átlaga szerint a PSOE az elmúlt másfél évben konzisztensen 25 és 30 százalék körül mozog, míg a PP 32 százalékra esett a 2024-es, közel 40 százalékos csúcsról.
Ha valaki, akkor a szélsőjobboldali VOX lehet az általános kiábrándultság nyertese, ami az igazságszolgáltatás függetlensége körüli kérdőjelek és a politikai korrupció eredményeként az intézményi bizalmatlanság világelitjébe repítette a spanyolokat. Ők a 2024-es európai parlamenti választásokon elért 10 százalékról 18 százalék közelébe jöhettek fel.
Pont ezek a változások vehetik rá arra a szocialistákat, hogy egy előrehozott választás kiírásával próbálják meg visszaszerezni a politikai kezdeményezést, különösen akkor, ha tényleg elvesztik a törvényalkotás fölötti kontrollt. Ugyanis a PSOE kisebb baloldali pártokkal közösen a 2023-as választások óta kisebbségi kormány élén vezeti az országot, és csak a katalán szeparatista Junts támogatásával tudott többséget alkotni a parlamentben. Ez az a párt, amelynek a vezetői részt vettek az alkotmányellenes 2017-es katalán függetlenségi népszavazás megszervezésében, és aminek több tagja jelenleg is külföldön él.
A Junts azonban sokszor egyáltalán nem volt partner a különböző törvények elfogadásában, az általános együttműködést pedig egy olyan amnesztiatörvényhez kötötték, amelynek a nagy részét a spanyol legfelsőbb bíróság elkaszálta. A párt végül októberben mondta fel teljesen az együttműködést, megvonva a Sánchez-kormányt akármilyen parlamenti többségtől.
A Junts hét képviselője nem csatlakozott azonnal a jobboldali ellenzék 171 képviselőjéhez, akik így nem tudtak bizalmatlansági indítványt kezdeményezni Sánchez ellen. A baloldali koalíciónak 172 képviselője maradt, azaz eggyel több, mint az ellenzéknek. Viszont ha Ábalosnak börtönbe kell vonulnia, akkor teljes egál lenne a parlamentben, azaz Sánchez (a Junts nélkül) semmiféle törvényt nem tudna megszavaztatni.
Ez önmagában komoly gondokat okozhat, a jelenlegi helyzetben viszont katasztrófával fenyeget. Sánchez ugyanis a legújabb ciklusának kezdete óta nem tud új költségvetést elfogadtatni, ezért a 2022-es költségvetés meghosszabbításával és az EU helyreállítási alapjából származó pénz elköltésével kormányoz.
Érdekében állhat a szükséges mértékben konfrontálódni Trumppal
Márpedig egy új költségvetés nélkül Spanyolország nem tudja például a GDP öt százalékának közelébe emelni a hadi kiadásait. A spanyolok voltak a katonai szövetség egyik legfukarabb tagjai, 2024-ben csupán az össztermékük 1,3 százalékát költötték erre a célra. Trump úgy berágott Spanyolországra emiatt, hogy kizárással fenyegette az országot a NATO-ból. Ez azonban nem rázta meg a spanyolokat, akik a hírek szerint nem veszik komolyan a fenyegetést, ahogy vezető NATO-tisztviselők sem.
A konfrontáció az amerikaiakkal azonban jól jöhet Sáncheznek, aki ezzel is próbálná erős politikus benyomását kelteni a lakosságban. A spanyol gazdaság egyébként is bombaformában van (legalábbis a többi fejlett országhoz képest), nem kis részben a milliós nagyságrendű latin-amerikai bevándorlásnak köszönhetően. Sánchez szintén a lakosság többségének oldalán van a gázai konfliktus kérdésében, ahol a palesztin állam elismerésétől a belengetett eurovíziós bojkottig egy sor szimbolikus intézkedéssel állt ki a palesztinok mellett.
A másik oldalon azonban az látszik, hogy Sánchez vezetése alatt romlott a demokrácia és a jogállamiság helyzete az országban, és jelentősen megnőtt a lakosság korrupcióérzékelése. A spanyolok egyre nagyobb része elégedetlen a bevándorlással is, különösen a közel-keleti és észak-afrikai migrációval, ami a szélsőjobb malmára hajthatja a vizet. Ugyan Sánchez köztudottan nagy politikai túlélő, a mostani helyzet azonban felveti azt a lehetőséget, hogy az európai baloldal az utolsó csillagát is elveszti a közeljövőben.
