Trump a német kancellárnak feltette a lehető legbutább kérdést a D-napról

A korábban tét nélkül csevegésre szánt kamerák előtti protokolláris udvariaskodás Donald Trumppal valami egész mássá változott a Fehér Házban azóta, hogy milyen veszekedésbe torkollt februárban Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Az Egyesült Államok elnöke ezúttal is formabontó volt, csak most nem szándékos durvasággal, hanem kedveskedésnek szánt érdeklődéssel sikerült félrerúgnia a diplomácia alapjairól szóló tankönyveket.

Csütörtökön a német kancellár járt a Fehér Házban, ahol Friedrich Merz megemlítette, hogy közeleg a D-nap, az amerikaiak normandiai partraszállásának 81. évfordulója, amellyel egyértelműen megindult a második világháborúban a náci Németország vereségét jelentő utolsó szakasz.

„Ez önnek nem számít túl kellemes napnak” – jegyezte meg inkább kérdő hangsúllyal Trump, akinek a világháborús felelősséggel generációkon át szembenéző, a nácizmussal erkölcsileg is leszámoló Németország kancellárja rezzenéstelen arccal válaszolt: „Nem, nem túl kellemes, nos, elnök úr, hosszú távon ez volt az én országom felszabadítása a nácizmus alól.” „Ez igaz” – hagyta helyben Trump Merz szavait.

A május 6-án, évtizedes próbálkozásait beteljesítve kancellárrá választott Merz azonban jól jött ki a találkozóból, pedig a Trump által indított globális vámháború miatt érzékeny időpontban vagyunk, igaz, most épp ígéretesebb szakaszban, miután az Egyesült Államok elnöke három hónapra felfüggesztette az EU-val szemben tervezett 50 százalékos vám bevezetését. Trump azt akarja elérni, hogy az EU több árut és cseppfolyósított földgázt (LNG) importáljon az Egyesült Államoktól.

Merz nem véletlenül hozta szóba a D-napot, hiszen nem csak a múltra akart emlékeztetni, amikor az Egyesült Államok erővel békét teremtő lépéséről beszélt, hanem arra is utalt, hogy Oroszországgal szembeni keményebb fellépés lehet szükséges az Ukrajna elleni háború lezárásához is – szemben azzal a Vlagyimir Putyinnal elnéző politikával, amellyel Trump eddig az orosz elnök iránt volt.

Merz megjegyezte, hogy Ukrajna a Szovjetunió széthullása után lemondott a területén marad atomarzenáljáról Oroszország javára, cserébe függetlenségére, területi integritására garanciákat kapott – ezt szavatolta nyugati és orosz részről többek között az 1994-es budapesti memorandum is –, aztán azt a kérdést tette fel már a sajtónak válaszolva a német kancellár, hogy vajon az orosz agresszió megtörtént volna, ha Ukrajnában vannak atomfegyverek.

Merz egy külön ajándékkal is készült Trumpnak: átadta az Egyesült Államok elnöke nagyapjának születési anyakönyvi kivonatának másolatát, aranyozott keretbe foglalva. Friedrich Trump ugyanis 1869-ben Kallstadtban született, az 1200 fős kisvárosban, amely Németország 1871-es egyesülése előtt Poroszország része volt. Trump nagyapja – már az egyesült Németországból – vándorolt ki az Egyesült Államokba.

Trump értékelte Merz angoltudását – ebben hallhatóan jobban áll, mint az ukrán elnök állt abban a bizonyos februári vitában –, és lelkesen beszélt az amerikai–német kapcsolatok jövőjéről – írta hírlevelében az Euractiv. Azt azonban az amerikai elnök is megjegyezte, hogy valójában vámtarifákról az EU-val, nem pedig egy-egy tagországgal kell tárgyalnia, még akkor sem, ha Németország az EU legnagyobb gazdasága. Igaz, egy másik mondatában arról beszélt, hogy

„remélhetőleg jó kereskedelmi megállapodáshoz jutunk el, vagy csinálunk valamit, tudja, vámok, én elégedett vagyok velük, vagy majd megállapodunk a kereskedelemről, és gondolom, ezt fogjuk megvitatni” – mondta trumposan Trump.