Az amerikai alelnök bejelentette, hogy csatlakozik feleségéhez, és ellátogat Grönlandra

J. D. Vance amerikai alelnök magyar idő szerint szerda hajnalban bejelentette, hogy csatlakozik felségéhez, és ő is elutazik Grönlandra. Vance az AP hírügynökség tudósítása szerint a programváltozást csak nagy általánosságokkal – mint például a grönlandi emberek biztonságérzetének „felpezsdítésével” – magyarázta.

Korábban nagy felháborodást keltett, hogy a Fehér Ház bejelentette, Usha Vance és fia a Trump-kormányzat területi terjeszkedésének egyik célpontjára látogat.

Az alelnök részvétele programváltozást is jelent, a család így az Avannaata Qimussersu kutyaszánhúzó verseny helyett kénytelen a Pituffik Space Base amerikai támaszpont látványosságaival beérni. A küldöttségből kimarad Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, Mike Waltz, aki eredetileg szintén ellátogatott volna a Dánia alá tartozó, de széles körű autonómiával rendelkező területre.

A programváltozást Grönlandon és Dániában is pozitívan értékelték; Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter szerint J. D. Vance biztonságpolitikai lózungjai ellenére mindenképp a deeszkaláció irányába hat, hogy az alelnök családja elkerüli a nyilvános rendezvényeket és a borítékolható súrlódásokat, incidenseket.

Marc Jacobsen, a dán Királyi Védelmi Főiskola professzora szerint az amerikai alelnök a Grönland védelméről szóló 1951-es dán–amerikai megállapodás értelmében minden további nélkül ellátogathat a területen található amerikai bázisra; „ami ellentmondásos, az az időzítés”, ugyanis mind Dánia, mind Grönland vezetése leszögezte, hogy a kormányalakításig nem akarnak hivatalos látogatókat fogadni.

Egy január végén készített közvélemény-kutatás adatai szerint a grönlandiak 85 százaléka ellenezte, hogy a sziget az Egyesült Államokhoz tartozzon, és a márciusi választás előtti utolsó televíziós vitán a hat pártelnök közül öten válaszoltak nemmel arra a kérdésre, hogy Donald Trump megbízható-e.

Grönland ellenszenve és a nemzetközi közvélemény döbbenettel vegyes megbotránkozása ellenére (vagy pont amiatt) a második ciklusában leginkább a 19. századi amerikai imperializmusból ihletet merítő amerikai elnök kitart azon álláspontja mellett, hogy Grönlandot az Egyesült Államokhoz kívánja csatolni. Egy héttel a grönlandi választások előtt, az amerikai kongresszus két házának összevont ülésén mondott beszédében közölte, hogy „nemzetbiztonsági okokból szükségünk van Grönlandra”, és „így vagy úgy, de megszerezzük”; a választások után pedig kifejtette: „Szerintem Grönland annektálása meg fog történni.”