Áporodott levegő, ágyi poloskák, néhány négyzetméternyi odú jut a hongkongi koporsólakásokban
2025. február 1. – 21:19
Hongkong hosszú ideje hírhedt arról, hogy a világ egyik legsűrűbben lakott pontja. A terület műholdképére is elég ránézni, hogy megkülönböztessük a zöldellő, természetes, erdős vidékeket a szürke betondzsungelektől, az urbanizált tájtól. Aki járt már Hongkongban, tudja, hogy itt nyugodtan beszélhetünk hiperurbanizációról: a városban ahova építkeznek, oda nagyot építenek, a lakások elsöprő része 20, 30, 40 és ki tudja hány emeletes tömbházakban van, amik olykor lehetetlen hegyoldalakba épülnek. A nyaktörő építkezésekre jó példa a Tung Chung városrész.
Hiába az évtizedek óta tartó építkezési bumm, a bevándorlás miatt Hongkong folyamatosan telített, az ingatlanárak elszálltak. A Reuters arról írt cikkében, hogy a társadalom alsó hányadába szorult munkások kénytelenek zsebkendőnyi, úgynevezett koporsólakásokban élni.
Itt van mindjárt a 60 éves Hsziao Pó, aki egy olyan lakásban él, aminek külön mosdóját és konyháját négy család osztja meg. „Nagyon kicsi ez, elég kényelmetlen itt élni” – mondta a nő az ágyán ülve, ahol egy pöttöm kis asztalnál baóját fogyasztotta. Hsziaónak csak fájdalmas emlékei vannak a megosztott lakásról, amiben három éve húzza meg magát. „Amikor otthon vagy, szabad vagy. Mindenkinek szüksége van a maga terére” – magyarázta.
A Reuters adatai szerint több mint 200 ezer ember él hasonló feldarabolt, felosztott lakásokban Hongkongban, amiket dohszag és ágyi poloskák jellemeznek. Hongkong zsinórban a 14. éve lett a Demographia közvélemény-kutató cég szerint a világ legmegfizethetetlenebb városa, ahol brutális az egyenlőtlenség.
Tavaly októberben azt ígérték, hogy olyan jogszabályokat fognak elfogadni, amelyek megszabnak egy minimum négyzetmétert és biztonsági előírásokat a megosztott lakásokra. Sok esetben egészen rémisztő, ahogy az ilyen lakásokban élők nyomorognak. A Reuters képein is látható, hogy a lakás sokszor úgy néz ki, hogy egy folyosón vannak kvázi beépített szekrények, azaz alvóhelyek, amiket a cikk koporsóknak nevez. Ezekben a kaptárakban élnek emberek.
A helyi kormányzat 2049-ig fel akarja számolni az ilyen felosztott koporsólakásokat. John Lee, Hongkong kormányzója így érvelt a törvénymódosítások mellett: „Mi csak szabályozni szeretnénk... így a piac olyan lakásokat biztosít majd, amelyekről azt gondoljuk, észszerű és élhető szabványokat jelentenek majd.”
A központi pekingi kormány is támogatja a lépést, mivel véleményük szerint a lakhatási válság fűtötte az elégedetlenséget, ami hozzájárult a 2019-es kormányellenes tüntetésekhez.
A hongkongi kormány csökkenteni akarja a szociális lakások várólistáját, amihez 308 ezer lakóegységet akar építeni. 2022 júliusáig 49 ezer kérvényezőt helyeztek el szociális lakásokban, 18 400 lakóegységet pedig elérhetővé tettek átmeneti és rövidtávú bérlésre.
Azonban azok a felosztott lakások, amik még léteznek, borzasztóan magas bérleti díjakért mozognak a piacon. Egy négyzetméternyi helyért nagyjából 25 ezer forintot kell fizetni.
A 76 éves Vong Csi-kong havi 2900 hongkongi dollárt (kb. 146 ezer forintot) fizet egy kevesebb mint 5 négyzetméteres lyukért. Ebben a vécécsésze szinte közvetlenül az ágya mellett van, afölött pedig a zuhanyrózsa. Az idős férfi is abban reménykedik, hogy hamar szociális lakáshoz juthat. Lakásában nyáron egyébként annyira meleg van, hogy ideje zömét ilyenkor egy közkönyvtárban tölti.
Vong még a szerencsésebbek közé tartozik. Nem mondhatók szerencsésnek azok, akik a fent említett ablaktalan, koporsószerű helyeket bérlik. Ezek 1,4-1,7 négyzetméter körüli lyukak, egy egyszemélyes ágynak megfelelő méretek, ahol a bérlők csak alig néhány tárgyukat tudják tárolni.
Kvok Kvai arról beszélt a Reutersnek, hogy nagyon zsúfolt a hely, az áporodott levegő nem mozog, ventilátorokkal próbálják kibírni az áldatlan állapotokat. A lakás egyetlen ablakát nem nyithatják ki, mert azonnal bejönnének a patkányok. A mosószobát 20 másik emberrel osztja meg Kvok. A sok faágy miatt tele vannak ágyi poloskával, még vegyszerrel se tudják kiirtani őket.
A Liung nevű férfinek régen jobban ment, egy gyárat vezetett Kínában, de a kilencvenes évek pénzügyi válsága padlóra küldte, és már a feleségétől és gyerekeitől is külön él. Így is bevallottan buddhista és optimista. Azt vallja, még mindig napi kétszer tud enni, és van hol aludnia.
A koporsóotthonok általában olyan belsőbb negyedekben vannak, ahol régebbi lakóházak állnak, ezek lakásait szabdalják föl. Egyetlen előnyük, hogy relatíve közel vannak a munkahelyekhez és iskolákhoz – bár érdemes hozzátenni, Hongkongban azért nincsenek brutális távolságok, a tömegközlekedés pedig fejlett, bár költséges is. Ilyen példának hozzák fel a Sham Shui Po (Sam Sui Pó) negyedet a Kowloon városrészben.
A Reuters az Oxfam adataira hivatkozva azt írta, hogy Hongkong 7,5 milliós lakosságából 1,4 millióan számítanak kifejezetten szegénynek. „Ezek az ágyotthonok Hongkong szégyenei” – mondta az Oxfam igazgatóhelyettese, Sze Lajsan.
Persze így is vannak, akiknek a koporsóotthonok is megfelelnek. Az egyedülálló, 72 éves Szum korábban hajléktalan volt, most van egy ilyen lyuk, ahol meghúzhatja magát, még kis tévéje is van. „Béke és biztonság, bárhová is mész” – áll a kínai holdújévi poszteren, otthona ajtaján. Neki az a legfontosabb, hogy tető van a feje fölött, nem ég meg a napon, nem ázik az esőben.
A 45 éves Csen 2005 óta vár a szociális lakásra, ahova már nagyon menekülne az ágyi poloskák elől. Szum és ő is messze 2000 hongkongi dollár fölötti összeget fizetnek havonta az odúért, ahol élnek.
