Egy orvostanhallgató 13 év után került elő, de már a nevét sem tudta – megnyitották a rettegett szíriai börtönöket

A Bassár el-Aszadot megbuktató szíriai felkelők villámgyors előrenyomulásuk alatt kiemelten fontos figyelmet szenteltek annak, hogy az elfoglalt városokban kinyissák a helyi börtönöket, amikben több tízezer ember tűnt el nyomtalanul. Így akartak esélyt adni családtagjaiknak arra, hogy megtudják, letartóztatott szeretteik élnek-e vagy meghaltak. A kiszabadított emberek pedig megerősítették, amit jogvédő szervezetek és az ENSZ jelentéseiből, valamint a nemzetközi sajtó beszámolóiból már évek óta tudni lehet: azt, hogy

a politikai foglyok rendszeres és kíméletlen kínzásoknak voltak kitéve a hírhedt börtönökben.

Különösen a legnagyobban, az „emberi mészárszékként” emlegetett damaszkuszi Szajdnaja katonai börtönben, ahol csak 2011 és 2015 között nagyjából 13 ezer embert akasztottak fel kínzásokkal kicsikart vallomások és pár percig tartó bírósági tárgyalások után.

Aszad rezsimje több százezer embert zárt börtönökbe. A Szajdnajának annyira rossz híre volt, hogy egy nappal azután, hogy a felkelők Damaszkuszt is ellenőrzésük alá vonták, titkos földalatti kínzókamrákról szóló pletykák kezdtek el keringeni, és azok létezését mindenki teljesen hihetőnek fogadta el. Később kiderült, hogy ezek a hírek nem igazak.

A terror állama

Az országból elmenekült Bassár el-Aszad apja, Hafez Aszad 1971-es elnökségével induló Aszad dinasztia 53 éves uralma egyet jelentett a hírhedt börtönökkel, amiket még Libanonban is rettegéssel emlegettek. Ez is az alapja volt annak a mély gyűlöletnek, amivel a szíriaiak a rezsimre tekintettek. 1980 és 2000 között az Amnesty International jogvédő szervezet jelentése szerint az Aszad-rezsim nagyjából 17 ezer embert „tüntetett el”, hogy szétzúzza az ellenzéket. 1980-ban például a Tadmur börtönben pár perc alatt nagyjából ezer embert öltek meg egy nappal az elnök ellen elkövetett merényletkísérlet után. 2015-ben az Iszlám Állam egyik első dolga volt a börtön felrobbantása, amikor elfoglalták a területet.

2011-ben a rezsim elleni felkelések kezdete után minden korábbinál brutálisabb módszereket kezdett el alkalmazni Bassár el-Aszad az emberek megfélemlítésére. A kormány eleinte nem is titkolta az elkövetett kínzásokat, sőt még reklámozta is azokat. A szörnyen megkínzott embereket hazaküldte a rezsim, hogy így félemlítse meg az embereket – mondta az al-Dzsazíriának az Avaaz aktivista hálózat igazgatója. Ez azonban 2011-ben már visszafelé sült el. Daraa városában 2011 tavaszán pont azért kezdtek el tüntetni az emberek, mert a rezsim egy iskola falára felfújt Aszad-ellenes graffiti miatt gyerekeket vett őrizetbe, akiket aztán megkínozva engedtek szabadon.

Aztán csak olajat öntött a tűzre, amikor kiadták a családjának egy tüntetésen letartóztatott 13 éves fiú holttestét, aki fogva tartása közben halt meg. A kisfiú testén szörnyű kínzások nyomai voltak láthatók. Zúzódások és áramütések okozta égési sérülések a lábfején, arcán, térdein és könyökén, golyó ütötte lyukak a karjain. A nyakát eltörték, és levágták a péniszét. Amikor az apja meglátta a testét, elájult. A holttestről készült videó pedig gyorsan terjedni kezdett a közösségi oldalakon, lángba borítva egész Szíriát.

A felkelésre válaszul a rezsim ipari méretekben kezdte el letartóztatni és kínozni az embereket, börtönbe vetve mindenkit, akire csak a gyanúja rávetült, hogy kormányellenes tüntetéseken vett részt. A fogvatartottakat szörnyű körülmények között tartották túlzsúfolt és mocskos cellákban, rendszeres testi és pszichológiai kínzásoknak voltak kitéve, nem kaptak megfelelő élelmet és vizet, valamint orvosi ellátást. Becslések szerint tízezrek halhattak meg kivégzésekben, a kínzásokban, valamint különböző betegségekben. A holttesteket tömegsírokban temették el, teherautókkal szállítva el a börtönökben meghalt embereket.

„Újjászülettem”

Amikor az iszlamista felkelők elkezdték megnyitni a börtönöket, sokan eleinte el sem merték hinni, hogy vége a rettegésnek. „Nem hittük el, hogy ez igaz, és látni fogjuk a napfényt. Olyan volt, mintha újjászülettem volna” – mondta az al-Dzsazírának egy Hala nevű nő, akit 2019-ben tartóztattak le, és több börtönt is megjárt, mielőtt az aleppói központi börtönből kijutott. A börtönszabadításokról készült videókon látni, hogy a felkelőknek úgy kell bizonygatni a raboknak, hogy nem kell félniük, a felkelés győzött, és azért jöttek, hogy kiszabadítsák őket. A felvételeken nőket és kisgyerekeket is lehet látni.

Egy 49 éves férfi úgy jellemezte kiszabadulását, mintha ez lenne élete első napja, hozzátéve, hogy leírhatatlan boldogságot érez. Voltak, akik több évtized után szabadultak. A légierő egyik pilótája, akit azért zártak be, mert egy 1980-as évekbeli felkelés alatt nem volt hajlandó bombázni Hamá városát, 43 év után hagyhatta el börtönét – írta a Guardian. Egy 2017-ben letartóztatott férfi azt mondta: a több éven át tartó kínzások után már nem is számított arra, hogy élve el fogja hagyni az aleppói börtönt. Azt gondolta, a hatóságok már el is feledkeztek róla, „mintha nem is ember lennék, hanem csak egy szám”.

A BBC-nek egy kiszabadított kamasz arról beszélt, hogy három éven át kínozták a börtönben, „tudom, milyen a fájdalom, a magány és a reménytelenség”. Azt mondta, hogy unokatestvérével arra kényszerítették őket, hogy kínozzák meg egymást. Mindkettejüket kivégezték volna, ha ezt nem teszik meg. Egy, a hírhedt Szajdnaja börtönből kiszabadított férfi „elmondhatatlannak és leírhatatlannak” nevezte, hogy mit élt át a damaszkuszi intézményben, szerinte haláláig nem fogja tudni kitörölni az emlékeiből az ott látottakat.

„Akik előkerültek innen, úgy néztek ki, mint egy csontváz”

– mondta a Guardiannek egy férfi, aki három eltűnt családtagját kereste a Szajdnaja börtönben. A vasárnap felszabadított komplexumhoz még hétfőn is több ezren érkeztek. A CNN beszámolója szerint több kilométeres dugó alakult ki az oda vezető úton, és sokan inkább az út szélén hagyták az autóikat, és gyalog tették meg a hátralévő távot.

Egy három testvére és a veje után kutató nő a száz kilométerre délre található Daraa városából érkezett. Bár a börtönből már vasárnap minden rabot szabadon engedtek, elterjedt a pletyka, hogy az épületben rejtett földalatti cellák vannak, ahol több ezren rekedtek, és a szellőztetés hiánya miatt lassan megfulladnak.

A börtönhöz a White Helmets önkéntes mentőcsoport több specialistát is küldött, hogy megtalálják az eldugott helyiségeket. Hétfőn falakon és betonpadlókon fúrtak át, és keresőkutyákkal kutattak az eltűntnek hitt emberek után, de végül nem találtak semmit. Hétfő délután közölték, hogy semmilyen bizonyítékot nem találtak az alagsorban lévő titkos cellák létezésére, és rejtett részekre sem bukkantak. A szajdnajai foglyokért küzdő ADMSP nevű szervezet is arra jutott, hogy az összes rabot kiengedték a börtönből, és alaptalannak nevezték a rejtett cellákban rekedt emberekről szóló híreket.

Ki akarták irtani az ellenzéket

Az Amnesty International értékelése szerint emberiesség elleni bűntett volt, amit a Szajdnaja börtönben és más kormányzati börtönökben végrehajtott a rezsim. Amit a rabok elszenvedtek, arra ráillik a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumában az emberiesség elleni bűntettek alatt szereplő „kiírtás”. Ez „alatt értendő különösen olyan életfeltételek szándékos előidézése, többek között a táplálékhoz és a gyógyszerhez jutás lehetőségétől való megfosztás, amely a népesség egy részének pusztulását okozhatja”. Ugyanerre jutott az ENSZ vizsgálata is.

A Syrian Network For Human Rights nevű szervezet adatai szerint a szíriai kormány több mint 15 ezer embert kínzott halálra az Aszad-rezsim elleni felkelés kezdete, 2011 márciusa óta. Köztük 190 gyereket és 90 nőt. A civil szervezet adatai szerint több mint 136 ezer embert, köztük több mint 5200 gyereket és több mint tízezer nőt tartóztattak le. A fogvatartottakat teljesen elzárták a külvilágtól, és családtagjaik gyakran csak szabadon engedett rabtársaik beszámolóiból tudták meg, hogy szerettük meghalt.

A Human Rights Watch jogvédő szervezet adatai szerint a börtönökben a fő halálozási okok a hasmenéssel és kiszáradással járó emésztőrendszeri fertőzések, elfertőződött bőrbetegségek, a kínzások, a mentális problémák valamint a nem kezelt krónikus betegségek voltak.

A kiszabadult emberek lesoványodva és évek alatt évtizedeket öregedve kerültek elő a börtönökből a kínzások, éhezések, az embertelen körülmények és az orvosi ellátás hiánya miatt.

A beszámolók szerint voltak rabok, akiknek megbomlott az elméjük, hallucinálni kezdtek, nem ettek és ittak, és végül meghaltak a cellájukban. A börtönök felszabadításakor videót készítettek egy leborotvált fejű rabról, aki nem tudta megmondani sem a nevét, sem azt, hogy hol született. Családja a Guardiannek azt mondta: húszéves orvostanhallgató volt, amikor 13 évvel korábban eltűnt.

Emberi mészárszék

A Damaszkusztól 30 kilométerre északra található Szajdnaját a védelmi minisztérium és a katonai rendészet működtette. Az Amnesty jellemzése szerint „emberi mészárszékként” üzemelő börtön egyik szárnyát a 2011-es felkelés kirobbanása után teljesen kiürítették, és júliustól oda kezdték el szállítani a kormányellenességgel vádolt foglyokat, és az lett a fő politikai börtön Szíriában. A szervezet jelentése szerint csak 2011 és 2015 között 13 ezer embert akasztottak fel ott földalatti cellákban, majd a teherautóval elszállított holttesteket egy tömegsírban temették el.

Szinte soha senkit nem engedtek onnan szabadon. Akiket mégis, azok fogolycsere vagy elnöki amnesztia miatt kerülhettek szabadlábra, de nagy többségük úgy, hogy a családjuk kenőpénzt fizetett. Mielőtt szabadon engedték őket, alá kellett írniuk egy papírt, hogy nem kínozták meg őket, és megfelelő körülmények között tartották őket fogva. „Természetesen aláírtam, pedig minden egyes szava hazugság volt” – mondta az Amnestynek egy damaszkuszi üzletember.

Válogatott kínzások

Az oda bevitt embereket már az odavezető úton elkezdték kínozni, és megérkezésükkor olyan verésekkel fogadták őket, amikbe többen már akkor belehaltak. Különböző tárgyakkal ütötték őket: vasrudakkal, elektromos kábelekkel, műanyag csövekkel, és vastag traktorgumikból levágott darabokkal, amiknek egy volt rab elmondása szerint „robbanásszerű hangja volt”, amikor megütöttek vele valakit.

A rabokat válogatott módszerekkel kínozták. A Syrian Network For Human Rights 39 különböző testi kínzási módszert azonosított, amiket a szíriai börtönökben alkalmaztak. A rabokat a verések mellett elektromos árammal kínozták, cigarettával, izzó vasrudakkal és felhevített műanyagokkal égették meg, forrásban lévő vizet öntöttek rájuk, vagy rájuk szórt puskaport gyújtottak meg, télen pedig hideg vizet zúdítottak rájuk. A Szajdnajában télen a legnagyobb hidegben kinyitották az ablakokat és ajtókat, és arra kényszerítették a rabokat, hogy egész nap egy szál alsónadrágban legyenek.

Közben szigorú szabályokat kellett betartani. Soha nem nézhettek az őrökre, és nem szólalhattak meg, még suttogni sem volt szabad. Még a kínzások közben is csendben kellett maradniuk. Sokszor már nem is kérdeztek tőlük semmit, és csak a fájdalomért kínozták őket. Az Amnesty jelentése szerint a cél az volt, hogy megalázzák a rabokat, és kiöljenek belőlük minden reményt és emberi méltóságot.

Egy volt fogvatartott azt mondta, nehezen fognak találni olyan szajdnajai rabot, aki elmondja, pontosan mi is történt vele, mert annyira megalázó volt. Ennek egyik része volt a szexuális erőszak, amikor arra kényszerítették a rabokat, hogy egymást erőszakolják meg. „Senki sem fogja beismerni, hogy megtörtént vele, de gyakran megtörtént” – mondta egy volt rab az Amnestynek.

A cellákban olyan szörnyűek voltak a körülmények, hogy az őrök és az orvosok védőöltözékben és orvosi maszkokban mertek csak bemenni a rabok közé. Ez jellemző volt minden szíriai börtönre, ahol politikai foglyok voltak. A fürdési lehetőség hiánya miatt szinte mindenki rühes és tetves volt, a legkülönfélébb bőrbetegségektől és súlyos hasmenéstől szenvedett.

Az ételt az őrök a koszos földre dobták, a raboknak onnan összeszedve kellett megenniük. Máskor napokig nem kaptak vizet, de ételt sokat, hogy legyen székletük, amit aztán az elzárt víz miatt nem tudtak lehúzni a vécén, és annak bűzében kellett lenniük a tömött cellákban. Orvosi ellátást nem kaptak, és hamar megtanulták, hogy csak kínzás jár azért, ha jelzik, hogy betegek.

Néha egészen bizarr módszerek is voltak. A New York Times egy 2019-es cikkében számolt be arról, hogy az egyik szíriai börtönben egy magát Hitlernek nevező őr azzal szórakoztatta őrtársait, hogy „szadisztikus vacsorát” tartott.

Az asztalok és székek rabok voltak. Más foglyoknak pedig állatokat kellett eljátszaniuk, és ugatni, mint egy kutya, nyávogni, mint egy macska, és kukorékolni, mint egy kakas. Aki nem játszotta jól a rá kiosztott szerepét, az verést kapott.

Az egyik erről beszámoló férfi, akinek kutyaként kellett viselkednie, a Timesnak azt mondta: lehet, hogy megverték és kutyát kellett játszania, de még így is szerencsésnek mondhatja magát, mert „másokat megöltek vagy megerőszakoltak”.

Aszad bukását és azt, mi jön most Szíriában, műsorunkban is részletesen átbeszéltük: