Akkorát bukhat a német kormánykoalíció a keletnémet tartományi választásokon, mint még soha
2024. szeptember 1. – 06:58
Vasárnap tartományi választásokat tartanak Németország Türingia és Szászország tartományaiban. A két terület egymással határos, mindkettő a történelmi Közép-Németország, majd a 20. század második felében a kommunista Kelet-Németország részét képezte.
Türingia és Szászország lakossága összesen kicsivel több, mint hatmillió fő, ami a 84 milliós Németországon belül nem számít soknak. A két választásnak ennek ellenére elég nagy tétje van, többek között azért, mert:
- Németország történetében először a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) nyerhet meg egy tartományi választást;
- 1949 óta először fordulhat elő, hogy Németország Szociáldemokrata Pártja kiesik egy tartományi parlamentből;
- ezzel együtt az is előfordulhat, hogy a szociáldemokrata–zöld–liberális koalíció egyik pártja sem jut mandátumhoz egyik tartományi parlamentben sem.
A német politikáról szóló elemzések elég hosszú ideje arról is szólnak, hogy az egykori Kelet-Németország és Nyugat-Németország társadalmai egyre távolodnak egymástól, egyre kevésbé értik egymást. Ennek a 2015-ös menekültválság adott egy löketet, majd a Covid, az orosz–ukrán háború, az energiaválság és a jelenlegi gazdasági válság tovább mélyítette a különbségeket.
Az AfD lehet a legerősebb párt
A kelet és nyugat közötti különbséget mi sem illusztrálja jobban, mint hogy az idei európai parlamenti választásokon – a kizárólag egy-egy városból álló tartományokat leszámítva – minden keletnémet tartományban az AfD nyert, miközben minden nyugatnémet tartományban a kereszténydemokrata-keresztényszociális szövetség.
Az AfD az elmúlt két-három évben a koronavírus-járvány miatti lezárásokkal, az inflációval, a bevándorlással, az energiaárakkal és a gazdasági problémákkal való elégedetlenség miatt tudott megerősödni. A pártot viszont megrázta, hogy idén januárban kiderült: több tagjuk részt vett egy titkos találkozón, amelyen a Németországban élő külföldiek kitelepítéséről volt szó, ami után kidobták őket az EP-frakciójukból, és több százezres tüntetéseket tartottak ellenük.
Augusztus 24-én aztán az északnyugat-németországi Solingenben egy 26 éves szír férfi egy késsel válogatás nélkül támadt idegenekre, akiknek célzottan a nyakát akarta elvágni. Három embert megölt, négyet életveszélyesen megsebesített. A férfi 2022-ben érkezett Németországba, menekültkérelmet nem kapott, mégsem toloncolták ki. A támadást az Iszlám Állam vállalta magára. A támadás új lendületet adott a hosszú ideje bevándorlásellenes AfD-nek.
De a politikai paletta rajtuk kívül is jelentősen átalakult az egykori NDK területén. Míg az AfD az elmúlt egy évtizedben Nyugat-Németországban egy elszigetelt rétegpárt volt, Kelet-Németországban már korábban is elértek 20 százalék fölötti eredményeket. Emiatt a keletnémet tartományokban az elmúlt időszakban a mérsékelt szavazók jellemzően egy nagyobb párt mögé álltak be, hogy megakadályozzák az AfD győzelmét.
Szászországban például hosszú ideje a kereszténydemokraták kormányoznak, de a szövetségi szinten a fő ellenfeleiknek számító szociáldemokratákkal és zöldekkel együtt. Türingiában a posztkommunista Baloldal (Linke) a legnagyobb kormánypárt, ők a szociáldemokratákkal és a zöldekkel koalícióban, de a kereszténydemokraták külső támogatásával kormányoztak az elmúlt öt évben.
Megjelent a semmiből egy 15-20 százalékos párt
Most azonban ez az egyensúly is felbomlott, mert az idei EP-választás előtt új pártot alapított Sahra Wagenknecht, a Linke egykori politikusa. A Sahra Wagenknecht Szövetsége nevű formáció öndefiníciója szerint konzervatív-baloldali párt, ami:
- megállítaná a bevándorlást;
- kritikus a koronavírus-járvány idején hozott lezárási és oltási intézkedésekkel;
- Ukrajna támogatása helyett inkább tárgyalóasztalhoz kényszerítené őket az oroszokkal;
- kirakná Németországból az ott állomásozó amerikai katonákat és az ott tárolt amerikai rakétákat;
- közben pedig nagyobb újraelosztást szeretne.
Wagenknecht egy érdekes karakter, az iráni apától és német anyától született nő az NDK kommunista állampártjában kezdte politikai karrierjét, majd a kommunista-posztkommunista utódpártokban lépegetett egyre magasabb pozíciókba. Az elmúlt években – és főleg a Covid óta – egyre kritikusabb volt akkori pártjával, a Linkével, mígnem tavaly kilépett onnan, és megalapította saját magáról elnevezett pártját.
Férje – és legfontosabb politikai szövetségese – Oskar Lafontaine, a Szociáldemokrata Párt egykori elnöke és kancellárjelöltje, 1998 és 1999 között Németország pénzügyminisztere, aki az akkori szociáldemokrata–zöld kormánykoalíció politikája ellen tiltakozva lépett ki a kormányból, majd a pártból, és azóta pedig a Linkében és a BSW-ben politizál.
Wagenkecht a jobb-bal tengelyen elég nehezen besorolható pártja 15-20 százalékra számíthat a mostani választásokon. Nagy kérdés, hogy mellettük bejut-e a két tartományi parlamentbe az SPD és a Zöldek, és ott utána milyen koalíciókat tudnak majd kialakítani.
Az AfD-t a többi párt megalakulása óta karanténban tartja, vagyis nem valószínű, hogy bárki is koalícióra lépne velük, és így az sem esélyes, hogy kormányt tudnak majd alakítani valamelyik tartományban. Ez viszont azt jelenti, hogy egymással szöges ellentétben lévő nézeteket valló pártoknak kell majd együttműködniük. Türingiában eddig is fennállt az az abszurd helyzet, hogy a kommunista miniszterelnök a kereszténydemokraták külső támogatásával kormányzott, most ebbe a bonyolult képletbe lép még bele szinte megkerülhetetlen méretű szereplőként Sahra Wagenknecht pártja.
Még távolabb kerülhetnek a nyugattól
A politikai káosz és átalakulás mögött ott húzódik az a hosszú ideje erősödő folyamat, hogy a kelet-németek többsége egyszerűen máshogy látja a világot, mint a nyugat-németek. A különbség az utóbbi időben az orosz–ukrán háború mentén vált a leglátványosabbá, a nyugatiak többsége ugyanis jónak tartja Ukrajna támogatását, míg a keletiek inkább fegyverszünetet szeretnének. (Egyik megközelítésben ők békepártiak, a másikban ők Oroszország győzelmét és Ukrajna vereségét szeretnék.)
Erre pedig a politika is reagál: a szélsőjobboldali AfD és a szélsőbaloldali Linke eddig is oroszpárti/békepárti volt, a BSW hasonló állásponton van. A kereszténydemokraták országosan a legkeményebb ukránpártiak, Michael Kretschmer, Szászország kereszténydemokrata miniszterelnöke mégis arról beszél, hogy kevesebb fegyvert kellene szállítani az ukránoknak, és inkább tárgyalni kéne az oroszokkal.
A választási kampányban – talán a zöldeket leszámítva – különböző intenzitással minden párt a nyugat-németekkel való szembenállásra, a hozzájuk képest mért különbözőségre épített. Bodo Ramelow, Türingia kommunista miniszterelnöke szerint „a keletnémetek közül jó néhányan azt szeretnék, ha semmi közük nem lenne a nyugathoz”. Ebből pedig valamennyit el is fognak érni, a mostani választások után ugyanis politikailag biztosan távolabb kerülnek majd Németország nyugati részétől.
