Nehezen kezelhető spirálba taszíthatják Svédországot a bandaháborúk
2024. augusztus 21. – 12:59
„Svédország még soha nem látott ilyesmit. Európában egyetlen más ország sem lát ilyesmit.” Ulf Kristersson svéd miniszterelnök mondta ezt még 2023 szeptemberében a skandináv országban elburjánzó erőszakról. Azóta sem lett jobb a helyzet a svédeknél, sőt: a szaporodó erőszakos bűncselekmények – amelyek jórészt szervezett bűnözői csoportokhoz köthetők, és gyilkosságokban, robbantásokban csúcsosodnak ki – már az ország politikai stabilitását, nemzetközi hírnevét, gazdasági növekedését, a társadalmi kohézióját veszélyeztetik.
Az erőszakos bűncselekmények aránya az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt Svédországban, ahogy a bűnözői csoportok, bandák harcoltak egymással. Az emberölések száma 2013 és 2023 között közel 40 százalékkal nőtt. Ezt nagyrészt a fegyveres erőszak okozta, amely 2022-ben érte el minden idők legmagasabb szintjét, 392 különálló incidensben 62 ember halt meg. A Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács tanulmánya szerint az egy főre jutó fegyveres erőszak aránya nagyjából 2,5-szerese az európai átlagnak.
Idén júliusig 148 lövöldözés történt Svédországban, 20 ember meghalt és 26 megsebesült.
Tízből nyolc lövöldözés a szervezett bűnözéshez kapcsolódik. Ezért is van az, hogy míg a lőfegyverrel elkövetett emberölések száma nőtt, a családon belüli lőfegyverrel elkövetett emberölések száma csökkent. Morgan Johansson akkori baloldali igazságügyi miniszter 2022 augusztusában arról beszélt, hogy „az elmúlt 20 évben... Svédországban a szervezett bűnözés olyan módon alakult ki, ahogyan korábban nem, szorosan kapcsolódva a kábítószer-kereskedelemhez”.
A bűnözői bandák elsősorban a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű, nagy bevándorlói közösségekkel rendelkező városrészekben koncentrálódnak. Ez az oka, hogy a bandaháborúk különösen a fővárosban, Stockholmban, Göteborgban és Uppsalában, valamint a déli városokban, például Malmőben jelentenek egyre nagyobb kihívást a rendőrségnek. Az erőszak alatt késeléses támadásokat, lövöldözéseket, kézigránáttal és robbanószerekkel elkövetett robbantásokat kell érteni, csupa olyan eseményt, amit például Magyarország a kilencvenes években már átélt, megtapasztalt.
A szegénység mint hajtóerő
A svéd rendőrség számos „utsatta”, azaz veszélyeztetett (szociálisan kiszolgáltatott) területet azonosított országszerte. Egy tavaly májusi cikkben arról írtak, hogy egyes városrészekben nem nagyon van szupermarket, kávézó, kevés szabadidős létesítmény üzemel, és rossz a közlekedési kapcsolatuk a város többi részével, ami gyakorlatilag gettóvá teszi őket. Ugyanakkor egy régóta Svédországban élő magyar olvasónk arra hívta fel a figyelmünket, hogy az utsattákban ugyanúgy vannak kávézók, szupermarketek és szabadidős létesítmények.
Ezeken az ország lakosságának mindössze 5 százaléka él, de ezekhez a területekhez kapcsolódnak a legsúlyosabb erőszakos cselekmények. A hosszú távú munkanélküliségi ráta ezen területek többségén átlagon felüli, és egyre csak növekszik. Eközben a szegénységi kockázatnak kitett emberek aránya – amelyet úgy határoznak meg, hogy a gazdasági színvonaluk nem éri el a középérték 60 százalékát – több mint kétszerese az országos értéknek.
A hatóságok szerint egyre több fiatalt és gyermeket toboroznak a bűnbandák. Az adatok azt mutatják, hogy a bandák által elkövetett erőszakos bűncselekmények gyanúsítottjai is egyre fiatalabbak. 2012-ben a 15-20 évesek tették ki az ilyen bűncselekmények gyanúsítottjainak 16,9 százalékát, 2022-ben ez az arány már 29,7 százalék volt.
Svédországban a legtöbb szervezett bűnözői csoportot és bandát többek között a Balkánról és a Közel-Keletről származó nem svéd nemzetiségű emberek uralják.
A svéd alvilág fejlődése
Az old school svéd alvilág gyökerei az 1940-es évekre nyúlnak vissza, akkoriban Stockholmban, Göteborgban és Malmőben nagyjából 322 bűnszervezet működött. Az 1950-es és 1960-as években Svédország olyan politikát vezetett be, amely vonzotta a külföldi munkavállalókat, így az országba nagy számban érkeztek finnek, olaszok, görögök és jugoszlávok.
A jugoszláv közösségen belül kialakult egy olyan szervezet, amely az 1970-es és 1980-as évek között két évtizedig uralta a svéd bűnözési színteret. Ezt a szervezetet kezdetben Željko Ražnatović, más néven Arkan, egy szerb gengszter, kém, később háborús bűnös vezette, és elsősorban nagypályás rablásokkal foglalkozott. Egy sor belső viszályt követően, amelyek több vezető halálához vezettek, a szervezet elvesztette elsőségét. Ennek ellenére a szerb maffia most is aktív Svédországban, különösen a kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelemben.
A nyolcvanas évek végén keletkezett vákuumot a motoros bandák töltötték be. A szervezett bűnözésnek ezt a formáját az Egyesült Államokból, Dánián keresztül importálták Svédországba. Az első két ilyen banda Svédországban a ma már Magyarországon is aktív Bandidos MC és a Hells Angels volt. Annak idején ők hozták létre a helyi „szekciók” rendszerét, amelyet később más konkurens csoportok is lemásoltak. Ezek a bandák 1994 és 1997 között háborúban álltak egymással, ez pedig oda vezetett, hogy a hegemóniájuk elvesztése után más utcai csoportok is érvényesülni tudtak.
Ez azt jelenti, hogy napjainkban a motoros bandák ugyan még mindig jelen vannak, de az általuk jelentett fenyegetés elenyésző az utcai bandákhoz képest.
2015-től kezdődően egyre több utcai banda alakult, ezek részben a Szíriából, Irakból és Kurdisztánból érkező menedékkérők tömeges beáramlása miatt tudtak több fiatalt felszívni, közülük sokan kísérő nélküli kiskorúak voltak. A magukra hagyott gyerekek különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy bekerülnek a bandák pusztító spiráljába. Mivel nincsenek családjaik, a bűnszervezetekben találják meg a „családot”.
Nő a szakadék az elit és a képzetlen tömegek között
De az integrációs politika hiánya (vagy éppen kudarca) csak az egyik oka az utcai bandák elszaporodásának. A kilencvenes évektől kezdve a svéd kormányok eltörölték a fontos újraelosztó adókat, például a vagyonadót, az ingatlanadót és az örökösödési adót. Ez csökkentette a tehetősebbek adóterheit, lehetővé téve számukra, hogy még gazdagabbá váljanak. Ennek eredményeként az elit és a lakosság többi része közötti szakadék meredeken nőtt.
Ma Svédország az egyik olyan ország, ahol a világon a legtöbb milliárdos él egy főre vetítve, miközben a lakosság közel 15 százaléka gazdaságilag elesett. A pénzügyi bizonytalanság egyre inkább látható nemcsak az első és második generációs bevándorlók, hanem a svédek körében is. Ez különösen a városi területeken élő szegényeket segítő városi missziókban mutatkozik meg. Szakértők szerint az is rontott a helyzeten, hogy az oktatást és az egészségügyet is részben magánosították, ez a privatizáció ráadásul a szociáldemokrata vezetésű kormányok alatt ment végbe. A bandatagok többsége rosszul képzett, és nehezen talál munkát a bűnözők világán kívül.
És az alvilágban bőven akad munka. Más skandináv országokhoz képest Svédországban jóval jelentősebb és jövedelmezőbb a kábítószerpiac, a svéd bűnszervezetek sokkal jobban be vannak kapcsolva a nemzetközi szervezett bűnözéshez, mint a finn vagy éppen a dán társaik. A bevándorlók tehát csak rátettek egy lapáttal, vagy másképpen fogalmazva egy már létező, de sokáig ennyire látványosan nem erőszakos svéd alvilágban jelentek meg, és annak az ökoszisztémáját erősítették meg, tágították ki.
A bevándorló fiataloknak azért is ígérnek tagságot a svéd bandák, mert 18 év alatt kevésbé súlyos büntetésre számíthatnak, emellett viszont egyre több etnikailag svéd fiatal is csatlakozik ezekhez a gyors pénzszerzés reményében. A fiatalokkal szembeni enyhébb büntetési tételek hozzájárulhattak az erőszak fokozódásához is.
Nem véletlen, hogy mindez elsősorban svéd, nem pedig skandináv probléma. Olyannyira, hogy Dánia szigorúbb határellenőrzést vezet be Svédországgal szemben a Koppenhágát Malmőtől elválasztó Öresund-szorosnál, miután az elmúlt hetekben svéd állampolgárok által elkövetett lövöldözések és robbantásos merényletek sorozata történt Dániában.
Augusztus elején egy svéd férfit és egy 24 éves nőt tartóztattak le Svédországban egy koppenhágai kioszkban történt robbanással összefüggésben – szerencsére a robbanásban senki sem sérült meg. Szintén augusztus elején egy 17 éves fiatalembert tartóztattak le gyilkossági kísérlet miatt egy Frederiksbergben történt lövöldözés után. Majd pedig egy 16 és egy 17 éves fiatalembert tartóztattak le Koppenhágában.
Peter Hummelgaard dán igazságügyi miniszter közölte: a dán hatóságok fokozni fogják a vonatok és a közúti átkelőhelyek ellenőrzését az Öresund-szorosnál. Így akarják megakadályozni, hogy a bűnözők Svédországból Dániába menjenek.
A szervezett bűnözés erősödése mindenre kihat.
Bár a svéd államapparátus átláthatósága és elszámoltathatósága továbbra is magas, a legújabb felmérések szerint a korrupció növekszik.
Ennek egyszerű az oka: mivel Svédország történelmében a szervezett bűnözést a közelmúltban terjedő jelenségként azonosították, a korrupció és a szervezett bűnözés befolyásának megelőzésére szolgáló mechanizmusok még fejletlenek azokhoz az államokhoz képest, amelyeknek nagyobb történelmi tapasztalata van az ilyen bűncselekmények kezelésében.
Drog és fegyverek
A szervezett bűnözés egyik fő bevételi forrása a drogkereskedelemből származik. Noha a svédországi heroinpiac az elmúlt években – elsősorban a szintetikus opioidok alternatíváinak köszönhetően – csökkent, a kokain kereskedelme folyamatosan növekszik. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a svédországi kokainpiac még mindig viszonylag kicsinek számít Nyugat-Európa más országaihoz képest.
A kokaint nagyrészt Hollandián keresztül szállítják Dél-Amerikából Svédországba. Az olyan kikötőkben, mint Rotterdam, a kábítószert kisebb teherhajókra rakják, amelyek aztán a skandináv piacokra tartanak. A szállítmányokat a célkikötőkben, például Göteborgban és Uddevallában rakodják ki, vagy útközben dobják ki a vízből, hogy később kihalásszák.
A kábítószerbiznisz mellett az illegális fegyverkereskedelmi piaccal is nehezen birkózik meg az állam.
Svédországba főként a Nyugat-Balkánról szállítanak fegyvereket, bár viszonylag kis mértékben, miközben a fegyverkereskedelem elválaszthatatlanul kapcsolódik a kábítószer-kereskedelemhez, hiszen fegyverek nélkül a droggal kereskedő bandák sem tudnának háborúzni egymással.
Ahogy arra tavaly a Guardian egyik cikke rámutatott, az Egyesült Nemzetek Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) adatai szerint Svédországban az egyik legmagasabb az egy főre jutó lőfegyver okozta halálesetek száma az összes európai ország közül. Az elmúlt években az ország megelőzte Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot és Szerbiát a 100 ezer lakosra jutó halálesetek számát tekintve. A legalább egymillió lakosú európai országokat összehasonlítva Albánia után a második helyen áll, miután 2010-ben még a 14. helyen volt.
Nemcsak a bűnözők erősödnek, de a szélsőjobboldal is
Azért, mert az erőszakos bűncselekmények egy jelentős részét bevándorlók követik el, Svédországban felerősödtek a bevándorlásról és a társadalmi integrációról szóló politikai viták, miközben a szigorúbb bűnüldözést és szigorúbb bevándorlási ellenőrzéseket ígérő jobboldali pártok egyre népszerűbbek.
Viszont a júniusi EP-választásokon a Svéd Demokraták a szavazatok 13,2 százalékát szerezték meg, így negyedik helyen végeztek. Így Svédország most azon európai országok közé tartozik, ahol a szélsőjobb nem tört előre. Ennek ellenére a szélsőjobboldali Svéd Demokraták pártnak – amely hagyományosan a svéd politika peremére szorult – már sikerült politikai tőkét kovácsolni a jelenségből. A 2014-es általános választásokon még csak 12 százalékot értek el, a 2022-es választásokon viszont már 20 százalékot. Persze van is muníciójuk: a Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács 2021-es, a bandák által elkövetett erőszakról szóló jelentése is arra jutott, hogy gyilkosságok és rablások gyanúsítottjaiként felülreprezentáltak a külföldön született svéd lakosok vagy azok, akiknek szülei külföldön születtek.
Ulf Kristersson miniszterelnök jobboldali kisebbségi kormánya 2022-ben került hatalomra, a parlamentben a Svéd Demokraták támogatását élvezve. Noha a kormány azt ígérte, hogy fokozottabban fogják figyelni a bűnözőket, szigorúbban büntetik a fegyverrel elkövetett bűncselekményeket, sőt, olyan „biztonsági zónákat” alakítanak ki, ahol a hatóságok megállíthatnak és átvizsgálhatnak bárkit, az eddigi ciklusban ez eddig nem vezetett eredményre.
A Svéd Demokraták igyekeznek is elhatárolódni Kristersson kormányának kudarcaitól, és keményebb fellépést sürgetnek. A Stratfor egyik elemzése szerint annyira súlyos a helyzet, hogy ha nem sikerül orvosolni, akkor az az Egyesült Királyságban nemrégiben tapasztalt zavargásokhoz hasonló eseményekhez vezethet, és növelheti a szélsőséges erőszak kockázatát. Ha a kormánypárt támogatottsága a 2026-os választásokig tovább csökken, akkor a Svéd Demokraták – a választásokon való jobb szereplés reményében – megszüntethetik ezt az együttműködést.
A rossz országimázs a svéd gazdaságra is kihat
Márpedig ez egy spirál, amibe Svédország került. Ha nem sikerül megfékezni a bandaháborúkat, az a politikai instabilitás mellett negatívan befolyásolhatja Svédország nemzetközi megítélését is. Egy olyan ország megítélését, amelyet a közelmúltig Európa legbiztonságosabb és legstabilabb államai között tartottak számon.
Ha pedig ez a negatív országimázs lesz a domináns, akkor az érzékenyen érintheti a svédországi turizmust és a külföldi befektetéseket, mivel a biztonság megítélése kulcsfontosságú a látogatók, a vállalkozások, a tehetséges külföldi diákok vagy éppen a jól képzett munkaerő bevonzása szempontjából. És ahogy arra a Stratfor elemzése rámutat, a növekvő bevándorlásellenes érzelmekre adott válaszként érzékelt diszkriminatív politikák visszatarthatják a képzett migránsokat attól, hogy Svédországba költözzenek.
Ez viszont többek között az egészségügyben és az oktatásban is súlyosbíthatja a munkaerőhiányt. Az Európai Munkaügyi Hatóság májusban közzétett jelentése szerint Svédországban közel 40 munkakörben van munkaerőhiány, különösen az egészségügy, az oktatás, a magánbiztonság, a gépjavítás és -karbantartás területén. Mindez egy olyan időszakban történik, amikor a gyengülő gazdasági helyzet amúgy is recesszióba taszította a svéd gazdaságot.
Frissítés: Cikkünk megjelenése után egy Svédországban élő olvasónk jelzése alapján kiegészítettük az utsattákról szóló részt, és azt is, hogy 18 év alatt viszonylag enyhék a büntetési tételek. Azt is pontosítottuk, hogy Morgan Johansson az idézett nyilatkozatakor volt igazságügyi miniszter, most azonban már nem tölti be ezt a tisztséget.