A fiatal tüntetők nemcsak a kormányfő bukását, de a Nobel-békedíjas átmeneti vezetőt is kiharcolták

Az országban Z generációs forradalomnak is nevezik, ami Bangladesben történt az elmúlt hetekben: diákok tízezrei megdöntöttek egy 76 éves miniszterelnök által vasmarokkal vezetett rendszert – írja a CNN a dél-ázsiai országot megrázó változásról.

Azt a rendszert, amit a tervek szerint a csütörtökön párizsi orvosi kezeléséről hazaérkezett, Nobel-békedíjas Muhammad Junusz fog visszavezetni a demokráciába. Az átmeneti kormányzással megbízott 84 éves politikus azt mondta, most fegyelemre van szükség az országban, ami „kemény munka” lesz. Egyik közleményében „második felszabadulás napjának” nevezte a hétfőt, azaz Sejk Haszina Vazed lemondását és elmenekülését a 170 milliós országból.

A tüntetések hónapja

A bengáli diákok július 1-én tüntettek először a Dhakai Egyetemen a kvótarendszer ellen. A rendelkezések értelmében a közszférában a pozíciók 30 százalékát a Banglades 1971-es függetlenségi háborújában (Pakisztántól szakadtak el) részt vetteknek vagy rokonaiknak tartották fenn. A mostani bangladesi elit is a szabadságharcosok leszármazottaiból áll, így a tiltakozások egyfajta elitellenes jelleget is kaptak.

Maga Sejk Haszina Vazed, a világ egyik legrégebb óta pozícióban lévő női kormányfője is annak a Sejk Mudzsibur Rahmannak a lánya, akit a modern Banglades alapító atyjának tartanak, és aki 1975-ben merénylet áldozata lett (most pedig országszerte döntik le a szobrait az al-Dzsazíra videója szerint). A tüntetők a biztos és jól fizetett, csókosoknak és Sejk Haszina pártja, az Avami Liga tagjainak és rokonainak fenntartott állások igazságosabb elosztását követelték.

Hamar kiütközött, hogy a kvótarendszernél többről szól a tiltakozás. Banglades még mindig szegény országnak számít, 170 millió lakosából 30 milliónak nincs munkája vagy nem vesz részt a közoktatásban. Ugyan Haszina alatt bővült a gazdaság, de a pandémia óta magas az infláció és a devizatartalékok nagyon megcsappantak.

A tüntetések július közepére keményebbé váltak, és mivel a karhatalom brutálisan válaszolt, még jobban kiterjedtek. Ezen már a legfelsőbb bíróság kvótarendszert visszavonó döntése sem változtatott, a tüntetők már kormányváltást akartak. A hatalmat egyre inkább vasmarokkal fogó Haszina nem engedett, a rendőrség és a hadsereg egyre véresebb eszközökkel torolta meg a tüntetéseket, mígnem elérkeztünk a múlt vasárnapig, amikor egy nap alatt 91 ember halt meg az összecsapásokban.

Hétfőn Haszina miniszterelnök végül lemondott, majd elrepült az országból, menedéket kérve Indiában. Az utcai ünneplések hamar erőszakba fordultak, a tömeg megostromolta Haszina apjának emlékházát, és a kormánypárt irodáit is felgyújtották. A rendőrség éles lőszert vetett be, egy 23 éves diák azt mondta a CNN-nek, legalább 30 holttestet látott az egyetemi campusa előtt. A centrumban is nagy ünneplések voltak, az említett hallgató szerint mindenki odament éljenezni, függetlenül a társadalmi osztálytól, felmenőktől, vallástól, majd jött a rendőrség.

Közben szórványosan kisebbségek elleni támadások is történtek, amit az USA és az EU is elítélt. Több hindu templomot őrizni kezdtek akár muszlimok is, nehogy felgyújtsák azokat – írja az indiai NDTV oldala. A hinduk azért is lehetnek célpontok, mert Sejk Haszina erős indiai kötelékei miatt zömük támogatta miniszterelnökségét – főképp, hogy az ellenzék egy része keményvonalas iszlamista. A kisebbségi vallásokhoz tartozókat tömörítő tanács szerint eddig 200-300 otthont és üzleteket ért támadás, 15-20 hindu szentélyben tettek kárt, és közel 40 kisebbséghez tartozó személy sérült meg. Az NDTV szerint muszlimokat sem kíméltek, a rendszerhez közel állónak hitt újságírókat, zenészeket bántalmaztak.

Tarik Rahman, a Bangladesi Nacionalista Párt vezetője, a korábbi, bebörtönzött kormányfő Haleda Zia fia az X-en szólította fel a tüntetőket, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, ne zaklassanak senkit, ne keltsenek megosztottságot, ne akarjanak bosszút állni. „Muszlimok, hinduk, keresztények, buddhisták, hívők, ateisták – senkit sem fogunk hátrahagyni vagy megítélni a demokratikus ösvényünkön; együtt, mi büszke bangladesiek vagyunk” – írta a politikus. A diákszervezetek is kiálltak a kisebbségek mellett, a második legnagyobb városban, Chittagongban körzetenként szervezik meg a szentélyek védelmét.

Kedden az államfő, Mohammed Sahabuddin feloszlatta a parlamentet, majd megkegyelmezett a börtönben ülő Haleda Ziának, akit sok diáktüntetővel együtt szabadon engedtek a börtönből (Zia 2018 óta ült korrupciós vádak miatt). A tüntető diákok szervezeteinek követelései előtt a hadsereg is meghajolt, nem lesz katonai uralom, civil átmeneti kormánynak adták át a hatalmat.

Haszina útja

Sejk Haszina miniszterelnök karrierje azután kezdődött, hogy a nyolcvanas években hazatért apja és családja megölése utáni száműzetéséből. A kilencvenes években népi mozgalmat vezetett a hadsereg uralma ellen, és túlélt több merényletkísérletet. Először egy ciklusra, 1996-ban lett kormányfő, majd 2008-ban újra. Kezdetben a demokrácia bajnoka volt, 15 év hatalom viszont a fejébe szállt. Kritikusai szerint egypártrendszer felé haladt Banglades, egyre fokozódott a politikai erőszak, a választók megfélemlítése, a média és az ellenzék zaklatása.

Az eltérő véleményűeket sokszor letartóztatták, újságírók és aktivisták kerültek rács mögé, sokukat meg is kínozták. Több tüntetés volt a rendszere ellen – főleg választási időszakokban –, de ezeket átvészelte. Úgy volt, hogy a mostanit is át fogja, de olyan elemi erejű volt már a felháborodás, hogy azt erőszakkal, kijárási tilalommal és az internet blokkolásával sem lehetett visszafogni.

A Bangladest az elmúlt 30 évből 20-ban irányító, 76 éves Haszina úgy nyerte meg januárban a választásokat, hogy több ezer ellenzéki aktivistát és politikust vettek őrizetbe, az ellenzék pedig bojkottálta a voksolást. Ekkor azonban még nem törtek ki akkora zavargások, amik most a bukásához vezettek.

Haszina futása

Haszina a folyamatokat belülről látó források beszámolói szerint az utóbbi napokban nehezen fogta fel, milyen elsöprő erejű történések zajlanak körötte. A BBC részletesen is összeszedte, mi történhetett. Eszerint a kormányfő sokáig tagadásban volt, de amikor a családja is azt mondta, ideje menekülni, elhagyta a miniszterelnöki rezidenciát. Jól időzített, pár óra múlva a feldühödött tömeg megostromolta és elfoglalta az épületet, kifosztva azt.

A kormányfő a távozása előtt még összeült a fő karhatalmi ágak vezetőivel, azaz a Nemzetbiztonsági Bizottsággal, amin a hangulat keserű volt. Sejk Haszinán ekkor már hetek óta növekvő nyomás volt, hogy 15 év kormányzás után távozzon a hatalomból. Eközben az utcai erőszaknak már közel 300 halottja volt.

Az erőszak spirálja vasárnap szabadult el igazán. Sokakat a rendőri erők lőttek agyon, de a biztonsági erők egyre több tagját gyilkolták meg a zavargók is. Ugyanakkor sok településről jelentették, hogy katonák és tüntetők beszédbe elegyedtek, összefogtak. Ugyan Sejk Haszina egyik opciója az volt, hogy erőszakkal is hatalomban marad, a hadsereg tisztikara belátta, hogy már nem ellenőrzik a helyzetet. A tisztek közölték a bukott kormányfővel, hogy nem lőhetnek a tüntetőkre, maximum támogathatják a rendőrséget. Mint kiderült, a lőszerük is fogyóban volt.

Ezt a Reuters saját információi alapján is megerősítette: a hadsereg már nem akarta támogatni a bukófélben lévő vezetőt. Sokat számított, hogy a haderőn belül is nyugtalanság volt tapasztalható, így végül annak vezetői nyugalomra intették tisztjeiket. Jellemző volt, hogy nyugalmazott főtisztek is csatlakoztak a tüntetésekhez.

Sejk Haszina ettől függetlenül nem adta föl, sajtótitkárán keresztül terroristáknak és gyújtogatóknak nevezte a tüntetőket. A hadsereg pedig attól félt, az erőszak spirálja polgárháborúba rántja a 170 milliós országot. A diákok újabb nagy tüntetést ígértek, a hadvezetés pedig biztos volt, ha megpróbálják ezt megállítani, újabb vérfürdő jöhet. Vaker-uz-Zaman, a hadsereg vezetője ezért újból elhatározta, hogy beszél Sejk Haszinával.

Hétfőn, a kijárási tilalom első napján a tilalom ellenére tapintható volt a biztonsági erők hiánya, az ellenőrzőpontok üresek voltak, alig volt rendőr az utcákon. Másnap hamar több ezer tüntető gyűlt össze a főváros, Dhaka utcáin, a hadsereg pedig ismét figyelmeztette a miniszterelnököt, nem tudják szavatolni rezidenciája, a Gono Bhaban biztonságát. Végül a tisztek a kormányfő családjához fordultak, konkrétan testvéréhez, az amúgy Londonban élő, de épp Bangladesben tartózkodó Rehana Sziddikhez, hátha rá tudja venni Sejk Haszinát a távozásra. Végül külföldön élő gyermekei, Szadzsíb és Szaima vették rá anyjukat a lemondásra és távozásra hétfőn.

Szadzsíb azt mondta a BBC-nek, hogy anyja szombaton már gondolt a lemondásra, és arra hivatkozva bírták rá a távozásra, hogy az erőszakos csőcselék nem kímélné. Az indiai és amerikai hírszerzés és diplomácia is jelezte, hogy veszélyben van, mennie kell. Ha a hatalomban maradását nem is, de a menekülését segítették a különleges erők és az elnöki gárda: aláírta a lemondását, majd helikopterrel elvitték a rezidenciáról. Hogy ne terjedjen el a híre, épp hol jár, lekapcsolták az internetet is az országban, amíg biztonságban nem tudták Sejk Haszinát. Végül a dhakai reptérről a légierő C-130 Hercules szállítórepülője vitte őt és nővérét Indiába, hazájában pedig kitört az utcai ünneplés, ami 15 éves uralmának végét jelezte.

Sejk Haszina már az indiai Delhiben van, az indiai diplomácia gyorsan zöld utat adott az oda menekülésére, de nem szeretnék, ha tartózkodása miatt rossz viszony alakulna ki Újdelhi és a következő dhakai kormány között. Haszinával emiatt közölték, hogy csak ideiglenesen maradhat Indiában. Sok bangladesi nem is örül neki, hogy hagyták a miniszterelnököt meglépni. Haszina egyébként az országa hetvenes évekbeli, Pakisztántól való függetlenedési harca idején már tartózkodott menekültként Indiában (akkor épített ki jó kapcsolatokat az ottani elittel).

Tehát nagy kérdés, mi lesz most az elmenekült kormányfővel. A britek nem látnák szívesen, de családi kötelékek okán mehetne még Szaúd-Arábiába, az Egyesült Arab Emírségekbe, Finnországba és az Egyesült Államokba is. A Hindu indiai lap arról írt, hogy brit kormányhivatalnokok közölték, a menekülteknek az első biztonságos országban, Haszina esetében Indiában kell menedékjogért folyamodni.

Arról a britek nem tettek említést, Haszina kért-e normál vízumot. A lap úgy tudja, igen, főleg mivel nővére kettős állampolgár, nővére lánya pedig nemhogy brit, egyenesen munkáspárti képviselő a brit parlamentben. Haszinát lehűtheti azonban, hogy David Lammy brit külügyminiszter közleményében nem említette őt, ellenben sürgetett egy ENSZ-vezette vizsgálatot a történtek feltárására – amiben Haszinának negatív szerepe lehetett.

A lap szerint az Egyesült Államok se fogadná őt tárt karokkal, hisz a közelmúltban Washington többször élesen kritizálta a bangladesi demokrácia leépülését, sőt magát a januári választást is.

Nobel-békedíjas az élre

A tüntetők Muhammad Junuszt, a mikrohitelező Gramín Bankot alapító, Nobel-békedíjat kapott közgazdászt akarták a kormány élére, és a hadsereg áldásával teljesült a követelésük. A döntést Sahabuddin elnök, a katonai vezetők és a diáktüntetők vezetőinek találkozója után hozták meg. A diákok által támogatott Junusz átmeneti kabinetjében a kormányellenes tiltakozások élére állt két diák is helyet kapott.

Junusz egy kilencgyerekes kereskedőcsaládba született Csittagong városában, majd 25 évesen egy Fulbright-ösztöndíjjal kiment tanulni az Egyesült Államokba – írja kezdeti éveiről a BBC. 1971-ben, hazája Pakisztántól való függetlenedése évében tért haza, majd szülővárosa egyetemén kapott állást. A hetvenes években súlyos éhínség sújtotta Bangladest, Junusz minden erejével ennek megoldásán dolgozott.

Egy 2005-ös londoni előadásában azt mondta, a szegénység és éhezés nem kutatóként érintette, hanem mindenhol azt látta maga körül. „Valamit azonnal tenni akartam, hogy segítsek az embereken magam körül” – mondta. Ekkor jött a képbe a mikrohitelezés ötlete: az olyan nyomorgó embereknek segít ezzel, akiknek az átlagos bankok nem adnának pénzt. Ezek nagyon kisösszegű hitelek, amikkel sokan például egyéni vállalkozást indíthattak. Az egész mögött álló pénzintézetet, a Gramín Bankot 1983-ban alapította meg, és ma már 9 millió ügyfele van.

Egy 2002-es interjúban Junusz azzal érvelt az „úttörő mikrohitelező szervezet” mellett, hogy nem tartja igazságosnak, hogy a lakosság felétől megtagadják a pénzügyi szolgáltatásokat a bankok. A rendszere annyira sikeres lett, hogy egy idő után még a koldusok is kaptak kölcsönöket tőle. 2006-ban kapta meg ezért a Nobel-békedíjat.

Persze kritikák, és később konkrét ügyészi vádak is érték Junuszt. A kritikák arra mentek rá, hogy túl magas kamatokat számít fel a törlesztésre, illetve elég kemény módszerekkel szedi be a tartozásait. Junusz 2007-ben megalapította a Polgári Erő pártot, amivel kivívta az ismét kormányra került Sejk Haszina ellenszenvét, ő ugyanis tartott tőle, mint hatalmát veszélyeztető tényezőtől.

Be is indult az állami lejáratókampány. 2011-ben leváltották a Gramín Bank éléről, majd az iszlámmal szembemenőnek, a homoszexualitást pártolónak állították be (holott csak tiltakozott a hírhedt ugandai, a melegek halálbüntetéséről szóló törvénytervezet ellen). Később azzal is megvádolták, hogy külföldről kapott pénzt, illetve elsikkasztott olyan összegeket, amik a munkavállalói juttatásai voltak. 2024 januárjában hat hónap börtönre ítélték munkaügyi kihágások miatt (óvadék ellenében szabadon engedték aztán, nemrég Párizsban kezelték meg nem nevezett betegsége miatt), de sikkasztás és 100 egyéb vádpont miatt is zajlanak ellene eljárások. Junusz tagadja a vádakat, szerinte az összes politikai alapú.

A kormányfősége a béke megteremtése mellett valószínűleg arra is fog irányulni, hogy kivizsgálják, miként halt meg a tüntetések során több száz ember. A CNN azt írja, a hadseregen belül is megjelentek hangok, miszerint független, ENSZ-vezette vizsgálatra van szükség. A tüntetéseket vezető huszonévesek közül persze sokan szkeptikusak, félnek, hogy a hadsereg nem adja át a hatalmat. Egyikük így fogalmazott: „nem léphetnek csak úgy hatalomra és válhatnak jófiúkká”.

India és Kína a küszöbön várakozik

Junusz a New Indian Express lapnak nemrég azt nyilatkozta, hogy Indiának jó kapcsolatai vannak a rossz emberekkel, ideje ezt felülvizsgálni. Indiának ugyanis megfelelt Haszina uralma, mert szekuláris miniszterelnöke volt a muzulmán országnak. Újdelhinek ez azért is fontos, mert 13 millió hindu él Bangladesben, és mint látható volt, egy népi felkelés esetén a kisebbségek célpontokká válhatnak.

Junusz beiktatása után Narendra Modi indiai miniszterelnök jókívánságait küldte neki, és azt írta az X-en, a kormánya elkötelezett, hogy együtt dolgozzon a szomszédos országgal a békéért, biztonságért és fejlődésért.

A Diplomat arról írt, hogy Kína is közelről figyeli a bangladesi fejleményeket. A térség egyik nagy játékosa egyelőre nem nyilvánított véleményt, azonban a cikk szerint nem szeretné, ha a közelében – bár nem határos a két ország – bármilyen társadalmi forrongás lenne. Haszina kormánya Pekinggel sem ápolt rossz viszonyt, Kína pedig az Övezet és Út Kezdeményezés keretében több, kínai hitelből finanszírozott fejlesztésben is benne van. A Prothom Alo bangladesi lap szerint jelenleg 14 projekt zajlik 10 milliárd dollárnyi kínai hitelből. Az egyik ilyen volt a Dhakától délnyugatra épített, 2022-ben átadott, 6 kilométernél is hosszabb Padma-híd.

Haszina ráadásul nem sokkal bukása előtt, júliusban járt Pekingben, ahol húsznál is több megállapodást kötöttek. Egy tengeri kikötő építéséről is megállapodtak, miközben a Kínával rivális Indiát is megnyugtatta Haszina egy vízszabályozási projekttel. Azonban a kormányfő a fenti projektek ellenére is inkább Újdelhivel volt jóban, így Pekingben inkább örülhetnek a bukásának.

Az ellenzéki nacionalista párt vezetői júniusban találkoztak is a kínai állampárt egyik külügyi vezetőjével, Liu Csian-csaóval, így benne van a pakliban egy Peking-barát fordulat Bangladesben. Érdemes felidézni, hogy az Indiától délre fekvő, szintén muszlim Maldív-szigetek is elfordult a legutóbbi választás után a szerintük túlzottan nyomuló Újdelhitől. Így újabb országban élesedhet ki a két, egymillárd feletti lakosságú nagyhatalom közti rivalizálás.