Lépre mennek

Ötvenméteres magasságban egy bambuszháncsból font kötéllétrán imbolyogni több ezer méh társaságában sosem volt életbiztosítás, de könnyen lehet, hogy hamarosan visszasírják ezt a veszélyekkel teli tevékenységet. Nepáli és kínai népcsoportok még ma is gyakorolják a sziklai mézrablást, ezt az évezredekre visszanyúló hagyományt, de egyre többször érzékelik ők is, hogy valami baj van. A természet rendje megbillent, egyre kevesebb a méh és a méz. Mindennek a hátterében a gyorsuló felmelegedés és az egyre erőszakosabban teret hódító emberiség áll. A Reuters fotósa, Navesh Chitrakar talán az utolsó pillanatban dokumentálta a sziklaméz begyűjtésének mozzanatait.

A világ legnagyobb mézelő méhfaja a himalájai óriásméh (Apis laborosa), aminek az egyedei akár a három centiméteres nagyságot is elérhetik. Ahogy a nevük is mutatja, a Himalájában, a hegység alacsonyabb régióiban, 2500-3000 méteres tengerszint feletti magasságon élnek, de 4100 méteren is láttak már táplálkozó méheket. A nagy méretű fészkeiket általában erdőséggel körülvett sziklafalakon építik, de ez sosem akadályozta meg az embereket abban, hogy begyűjtsék tőlük az állítólag különleges ízű mézet adó lépeiket. Egy-egy nagyobb lépből akár 60 kiló méz is kinyerhető.

A himalájai óriásméh három különböző tulajdonságú mézet állít elő, ezek közül a legértékesebbnek a vörös mézet tartják, amelyet a hagyományos mézekhez képet ötszörös áron tudnak értékesíteni. Ezt éppen ezért nem is nagyon fogyasztják a helyiek, Japánba, Hongkongba és Dél-Koreába adják el. A vörös méz a fehér rododendronokról gyűjtött nektár miatt különleges, nemcsak gyógyhatásúnak, hanem enyhén hallucinogénnek is tekintik.

Nepálban elsősorban a gurung népcsoport foglalkozik a lelőhelye miatt sziklaméznek nevezett táplálék begyűjtésével. A fortélyok apáról fiúra szállnak, de a teljes közösséget megmozgatja a mézvadászat. Mielőtt belevágnak, egy engesztelő rituálét hajtanak végre. Egy vörös kakast vágnak le, amelynek tollait és lábait a sziklaistennek ajánlják fel, remélve, hogy megbocsát nekik azért, mert elrabolják a mézet a méhektől.

A fészkek a településektől távoli sziklafalakon találhatók, odáig eljutni sem mindig egyszerű, majd következnek az előkészületek. Általában bambuszháncsból fonnak olyan kötéllétrákat, amelyekkel sziklapárkányokról ereszkednek le a fészkekhez, és a méhek kifüstöléséhez is gyűjtenek növényanyagot. A légtornász mutatványnak is beillő munka közben nem árt, ha a lehető legkevesebb méh van a közelben. Füstölés ide vagy oda, még mindig marad több ezer felbolydult méh, amely megpróbálja megszúrni a betolakodókat. A védőfelszerelés ellenére gyakoriak a csípések, és előfordul, hogy valaki súlyos állapotba is kerül tőlük. A lép megszerzését lehet párban is végezni, ilyenkor az egyik létrán lógó ember egy bambuszpózna végére erősített pengével levágja a lépet, a másikuk pedig ezt egy bot végére erősített kosárral kapja el. Vannak olyan vadászok is, akik két eszközt visznek magukkal, és egyedül gyűjtik be a lépet.

A mézvadászokra az utóbbi években ínséges idők jártak, egyre kisebb mennyiségeket tudtak csak begyűjteni. A gurunk közösség egyik tagja, Csitra Bahadur azt mondta, hogy míg tavaly 35 fészkük volt, idén alig 15. Hem Radzs is érzékeli a csökkenést. „Tíz évvel ezelőtt körülbelül 600 kiló mézet gyűjtöttünk be, ami aztán 180 kilóra esett vissza tavaly, most pedig csak körülbelül 100 kilónk van.”

A helyiek szerint nem azért lett kevés a begyűjthető mennyiség, mert korábban teljesen lerabolták volna a fészkeket. Ez nem is lenne érdekük, mert fontos bevételi forrástól esnének el, ha nincs méz. Szakértők úgy vélik, hogy a felmelegedés az egyik oka, hogy hanyatlóban van a himalájai óriásméh populációja.

A Himalájában sokkal erősebben érezteti a hatását a klímaváltozás, mint más régiókban, és az emelkedő átlaghőmérséklet megzavarja a méhek növekedését, a növények beporzását és a tápláléknövények elérhetőségét is. Az évszakok elcsúszása miatt a növények virágzási, nektárkiválasztási ideje is megváltozott, és ez nem mindig vág egybe a méhek aktív időszakával.

Surendra Radzs Joshi, a katmandui hegyvidékfejlesztési központ szakembere szerint a szeszélyesebbé váló időjárás is jelentős faktor a mézkészletek csökkenésében. A hirtelen lezúduló sok eső vagy éppen a hosszú száraz időszakok is erős stressznek teszik ki a méheket, a kolóniáik sérülékenyebbé válnak, és kevesebb mézet állítanak elő. A méhek visszaszorulása a növényvilágra is visszahat, a beporzás elmaradása az ő szaporodásukat, fennmaradásukat is veszélyezteti, ahogy a haszonnövények hozamait is.

Más szakértők szerint a klímaváltozás mellett egyéb tényezők is a méhek ellen dolgoznak, az erdőirtások, a hegyi patakok és folyók szabályozása és az egyre nagyobb mértékben használt növényvédő szerek is a méhek populációit csökkenthetik. A földcsuszamlások, áradások is a himalájai óriásméh táplálkozási helyeinek szűküléséhez járulnak hozzá.

„Ez a vidéki gazdaságra is kihatással lesz, mivel a mézvadászat hagyományosan fontos ökoturisztikai tevékenységgé vált. A méz és a méhviasz mellett a közösségek a turizmusból származó bevételtől is elesnek” – idézte a Reuters Surendra Radzs Joshit.